Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-15 / 37. szám
Huszonharmadik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1912 szeptember 15. DDNÄNTDLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. :—— Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Gy ászbeszéd Claparéde Sándorné úrnő koporsójánál, Budapest, 190 szeptember 8. Gyászoló és Résztvevő Tisztelt Gyülekezet! Bujdosók és vándorok vagyunk mi mindnyájan a földi életben, miképpen a mi atyáink is voltak, igazi hazánk és biztos örökségünk ott van, ahova a földi élet bevégzése után jutunk. Ezen nagy igazságot hirdeti sok évezredek óta szent könyvünk, erről tanúskodik ezen gyász koporsó is, amelyben az övéi által szeretettel és mindnyájunk által, akik őt ismertük, önzetlen tisztelettel környezett, jó és nemes szivéért a közbecsülésnek és ragaszkodásnak ritka mértékével körülövezett, nagymíveltségü keresztyén nőtársunk hideg tetemei pihennek és az isteni végzés emberi értelemmel megfoghatatlan intézkedéséből várják, hogy hosszú távoliét után itt szülőföldében, édes hazánkban helyeztessenek örök nyugalomra. Bujdosók és vándorok vagyunk e földi életben, miképpen a mi atyáink voltak és bármiként vezéreljenek, irányítsanak vágyaink, hajlamaink, érdekeink a föld egyik részéről a másikra, életünkkkel nemes célokat csak úgy szolgálhatunk, igazi megelégedést és boldogságot magunknak csak úgy biztosíthatunk, ha az elérendő végcélt magunk elé nem e földön, hanem ama szebb hazában tűzzük ki, ahol minden földi gyarlóságainkat levetkőzve az örök tökéletességnek leszünk részeseivé Isten irgalmából és kegyelméből. Földi vándorlásunk ideje alatt is sok szép, nemes célt tűzhetnek ki magunk elé és valósíthatnak meg azok, akik szem előtt tudják tartani az erkölcsiségnek ama kettős nagy törvényét : „Szeressed a te uradat, Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és minden erődből és szeressed felebarátodat, mint te magadat“. De az így kitűzött célok is igazán nemesek, magasztosak, emberi önzéstől és hiúságtól mentesek csak úgy lesznek, ha azokat elménkben az Istenben vetett hit fénylő napja világítja meg és azoknak véghezvitelére bennünket az isteni félelemből fakadó kötelességérzet vezérel. A vallásos hit által megnemesűlt ilyen kiváló lelkek működése lesz valóban áldásossá az emberiségre nézve. Az ilyen nemes lelkekkel érintkezve minden ember érzi azoknak a felemelő, nemesítő, jóra vezérlő és irányító titokzatos hatását, amelynek befolyása alól még a legridegebb, legönzőbb lelkek sem vonhatják ki magukat. A vallásos mély érzés által erkölcsileg megnemesített lelkek legnagyobb számban minden korban és minden népnél a női nem közül kerültek ki, mivel az a gyengédség, mély érzés, részvét, hűség, türelem, a változhatatlanban való megnyugvás, ami a vallásossággal legjobban összefügg, sokkal inkább a női keblekben fakad, mint a férfiakéban és sokkal nagyobb alkalmaztatást talál a női hatás- és munkakörben, mint a férfiakéban. Hiszen ha nézzük a nőt a családi körben, vagy a társadalmi munka és a közjótékonyság mezején, mennyi gondosság, mennyi szivjóság, a szenvedőkkel való együttérzés, mennyi részvét nyilatkozik meg az igazi női lélekben, azonban csak akkor, ha a nő szivében él a vallásos hit, az Istenben vetett bizodalom és átérzi az írás ama tanítását, hogy az Isten tiszta szeretet és mi gyarló bűnös emberek akkor emelkedünk lélekben legmagasabbra, fel az Istenhez, ha az emberszeretet áldásos munkáját Isten iránti szeretetből gyakoroljuk. Ezek közé az istenfélő, vallásosan kegyes, de emellett nemes gondolkodású, szeretettel teljes szivü, nagymüveltségű nők közé tartozott mostani gyásztisztességtételünk tárgya, üdvözült Claparéde Sándorné úrnő, akit rövid szenvedés után váratlanúl ragadott el a halál szerető, nagylelkű, minden áldozatra kész férje karjaiból és nagyszámú tisztelői köréből mindnyájunknak nagy fájdalmára. Csodálatosan magasztos volt az ő élete, alkalmas arra, hogy nemes szivéről és vallásos kegyességéről sok mások felett bizonyságot tegyen s nemes emberbaráti szeretetét messze kiterjessze. Neki két hazát adott végzete, az egyik
