Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-08 / 36. szám
314. oldal. DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. 1912. Tartsunk-e Kálvíneum-ünnepélyt ? — Ajánlva a pápai egyházmegyei lelkészegyesületnek. — Talán nem fogok a szerénytelenség vádjával illettetni, ha e fontos kérdéshez néhány szerény szót fűzni bátorkodom ; hisz „több szem többet lát.“ De meg mint káplán-ember anyagilag — egy időre legalább — úgy sem járulhatván hozzá a Kálvineum tégláinak szaporításához: ez úton remélhetek tenni valamit a eél érdekében. A pápai egyházmegye lelkész i kara a rendes gyűlés alkalmával, mikor a fentirt kérdés szóba jött volna, lelkész! értekezletet nem tarthatott. Újabb terminusul szeptember eleje tűzetett ki. Úgy, de nt. esperes urunk akadályoztatása miatt ez is változást szenvedett s így legvalóbbszinü, hogy az majd október 31-én tartatik meg. A kérdés: tartson-e a pápai ref. lelkészegyesület Kálvineum-ünnepélyeket az egyházmegye népesebb gyülekezeteiben ? — akkor lenne megbeszélés tárgya. De hát kérdem: van-e ezen mit megbeszélni ?! Már azon, hogy tartsunk-e ünnepélyeket ? Nincs ! Ha nem vagyunk is olyan erősek, mint a szent eszme ama „nagy apostolai“ ; s ha nem tudunk is annyit adni, mint ama „hegyen épített városok“, a mi Mesterünk látja, hallja a mi sziveink dobogását is, s az árvák mennyei Atyja épenúgy odakönyveli Haben lapunkra jó szivvel adott filléreinket, mint a gazdagok ezreit! Mily szép lenne az október 31-iki lelkészi értekezlet alkalmával a pápai gyülekezet ref. emlékünnepélyét azáltal tenni bensőbbé, felemelőbbé, impozánsabbá, áldásossá, hogy ott az egybegyűlt lelkészi kar „egybegyűjtvén sok népeket“, a közel fekvő gyülekezetek tagjait: Kálvineum-ünneppé avatná a reformáció ünnepét! S mily szép lenne folytatni tovább a nagyobb gyülekezetekben : Adorjánházán, Csöglén, Nagypiriten, Tevelen, Takácsin, Tapoiczafőn ! S hiszem, hogy ha egy rövid lélekzetü énekkari estély, egy nőegyleti bál, egy tűzoltó majális, vagy egy műkedvelő-előadás 100—200 K bevételt tud felmutatni a mi gyülekezeteinkben: akkor kellő előkészítés után egy nem mindennapi szellemi táplálék élvezéséért sem fogja sajnálni egy család sem a maga egy koronáját, mikor éppen árvákról van szó ! S mily könnyen össze lehetne így hoznunk — ne mondjunk sokat — o—600 koronát. De ez már tekintélyes összeg. S könnyen megtehetjük. Nem kell hozzá csak jóakarat, igaz igyekezet, de nem olyan, aminővel Kiss Ferenc találkozik a lelkészi kar nagy átlaga részéről. Egy bibliamagyarázat, vagy elmélkedés ; egy felolvasás, vagy egy jó szavalat bizony kitelnék mitölünk. Vagy egy szólóének, vagy duett, kvartett. Nem kell okvetlen Jánossyaknak lennünk ! S magunknak lenne legnagyobb gyönyörűségünk, ha látnánk, hogy fáradozásunk gyülekezeteink lelkében s az árvák érdekében 30—60—100 annyit kamatozik ! Most még időben vagyunk, hogy ez ünnepélyek rendezése felöl gondoskodjunk, hogy nov.—december hónapokban mi is körútra indúlhassunk ; hogy mire felcsillan keleten a nagy Názáreti csillaga: elküldhessük ajándékunkat, jó szivvel gyűjtött filléreinket az árvák asztalára ! E lap 31. számában Győry János lelkész úr azt írja a többek között: „Ajánlom, hogy a népesebb gyülekezetekben tartsunk ünnepélyeket, de azt is hozzáteszem, se az egyháznak, se a lelkészi családnak ne legyünk terhére, mert akkor könnyen zátonyra jut a jóigyekezet.“ Mit akar ezzel mondani ? Az még bizonyára egy lelkészcsaládra sem volt teher, ha a Kálvineum utasai megszállottak hajlékukban ? Hiszen nem gondolhatunk lakmározásra, vendégeskedésre. De az már igazán visszatetsző lenne, ha téli gúnyáinkat a falusi „vendéglőben“ akasztanánk a szegre, míg a lélkészárvákért szeretetből, szeretetről beszélünk! Ez nem lehet kérdés tárgya! Vagy ha az ? . . . Hogy is mondta Gergely Antal: „Élni, örülni, gondolkozni, akarni, szeretni, idvezülni, a Háromegy Isten szive dobogásának, szeretetének részesévé lenni: ez a kérdés Atyámfiái!“ Mezőőrs. Topa József. Megismételt kérés* E becses lap f. évi 17. számában egy szeretetteljes kérést intéztem azokhoz, kik a „Református tanítók az egyház ellen“ c. kérdéshez hozzászólni akarnak. Végtelen szomorúságomra, nem táláltam mindenütt a kívánt meghallgattatásra. Sokan úgy kezelték ezt a kérdést, hogy egyáltalán nem feleltek meg vele főtiszt, püspök úr ezen kifejezett intenció-STEINBERGER M. : ÓRÁS UTÓDA : BENEDEK OSZKÁR, PÁPA, FŐ-UTCA 3., a Griff mellett. Mindenféle optikai cikkek! — Szemüvegek orvosi rendelésre is! — Ékszerek és órák nagy választékban! — Teljes 6 és 12 személynek való valódi ezüst evőkészletek gyári áron! — Nagy raktár divatos valódi ezüst és cliina-ezüst tárgyakban. — Javítások saját műhelyemben (a Griíf-szálió mellett) készülnek!
