Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-08 / 36. szám
Huszonharmadik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1912 szeptember 8. DDNÄNTDLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Jh Siet köauoéböl. j Uz földében élt Jőb, kegyes pátriárka, Kinek sok vagyona, tömérdek jószága, S nagy gazdasága volt. Azonfelül tíz szép gyermeket is adott Neki a jó Isten: hét fiút, három lányt. Egyszer az Úr előtt megjelent a Sátán. Az Űr így szólWiozzá: — Ismered-e az én hü szolgámat, Jóbot; Milyen istenfélő, bűnt gyűlölő ember? A Sátán így felelt: — Könnyű neki, de ha elvennéd vagyonát, Gyermekeit tőle: mindjárt szemtől-szembe Megátkozna Téged! Az Úr így szólt: — Jól van, Hát kezedbe adom próbára mindenét, Csak öt magát kíméld. És követek jöttek Jóblioz egymásután. Egyik hírül hozta, hogy minden marháit Rablók hajtották el, szolgáit leölték. Másik jelentette: tűz esett az égből És megemésztette Jób birkanyájait, Pásztorokkal együtt. Harmadik elmondta, hogy a khaldeusok Jób minden tevéit magukkal hajtották. A negyedik így szólt: — Gyermekeid együtt örvendeztek szépen, A legidösebbik fiadnak házánál, És egy nagy szél támadt, a ház hegyibük dőlt, Minden ott vesztek el! Jób megszaggatá a köntösét s a földre Leborúlva így szólt: Semmi nélkül jöttem erre a világra, Semmi nélkül térek innen ismét vissza! Az Úr adta, az Er vette is el, áldott Legyen neve érte! Szólott az Úr megint a Sátánhoz ekképp — Láttad-e a földön hü szolgámat, Jóbot: Most sem szidalmazta ő az én nevemet! Szólt a Sátán: — Küldj csak betegséget rája, Hogy maga szenvedjen csontjában, testében: Meglásd, hogy megátkoz szemtől-szembe Téged! Szólt az Úr: — Próbáld meg, csak életét kíméld! Es undok fekélyek lepték el Jób testét, A talpától kezdve feje tetejéig. Rettenetes kínok szaggatók, gyötörték. Monda felesége: — Még meddig maradsz meg isten félelemben ? Mit tehetsz ? Atkozd meg az Istent és halj meg! Felelt Jób: — Úgy szólsz, mintha bolond volnál! Ha a jót elvettük, a rosszat tán nem kell Epenúgy elvennünk ? * * 4= Jób szenvedései csak javára váltak. Tűréséért Isten öt megjutalmazta. Minden nehéz csapást elfordított róla. Volt vagyona helyett kétszer annyit adott, Sőt gyermekeit is újra visszaadta. Nem kell zúgolódnunk soha Isten ellen: ■ Erre tanít Jóbnak gyönyörű példája. Sz. J.
