Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-18 / 33. szám
33- szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 283. oldal. megszűnik gondolkozni. Gép lesz, mely a szentirás s a különböző theológiai tankönyvek tartalmát s az előadó tanárok száraz explikációit bizonyos kérődzéshez hasonlóan, egész életében soha meg nem szűnő buzgalommal fogja elzakatolni. És ez oly hiba, mely megbosszulja magát előbb-utóbb ! A tisztelendő — hogy egyedröl beszéljek — öt napi pihenés után, pénteken este előkeresi a nélkülözhetetlen prédikációgyűjteményt, felkeresi a következő vasárnapon tartandó beszéd alapigéit, az úgynevezett perikópákat, melynek alapján aztán nem nehéz megtalálni a szükséges beszédet több példányban, a külömböző gyűjteményekben. Átfutva felületesen, a gerincét emlékezetébe vési, vagy a gyöngébbek papírra is vetik s másnap kezdődik a gyakorlás, ami abból áll, hogy a tisztelendő — úgy, ahogy — heves gesztusok kíséretében egyszer-kétszer fönnhangon próbaszónoklatot tart. S ha eljő a vasárnap — a szószéken felhangzik a „gondolkozás szülte“, „szívből fakadó“, „léleknemesítő“ — „szent“ prédikáció. Az „ájtatos“ hívők, kik nem a legszorgalmasabban járnak a szent hajlékba, egy része „altató muzsikának“ használja a tisztelendő beszédét, mások — a pap nem legkisebb „bosszúságára“ — a szomszédot „csepülik“ — a harmadik, az úgy tesz, mintha figyelne. Az „Amen“ elhangzik, az orgona felbúg s tódúl ki a nép a templomból. Elöl a fiatalok (az öregek csak most ébredeznek !), kik az egyetemes vonzás törvényéből kifolyólag egymáshoz simulnak s a legény epedő, a leányzó szende pillantásokkal suttognak valamit a boldogságról. Lassan az öregek is botorkálnak s egymásnak mesélik el az iménti álmukat. A pap meg hátul a kántorral, aki panaszkodik a mai emberekről. Délután folytatódik a kép s aztán ismét szabad a másik péntek estig. És ezért a nehéz munkáért a pap 3000 koronát kap. Semmi dolog egész héten, a nyájra már nem ő vigyáz, hanem a hatalmas, a „fölöttünk levő* ! Ő már csak álmodik — nappal-éjjel egyaránt — s valami halhatatlan hangú suttogja a vádló igét: „Ne time!“ Ezalatt pedig egy távoli házból gyermekek sírása hangzik ; kenyeret kérnek, mert éhesek s gyönge női hang reszketve hullámzik a nyitott ablakon keresztül, mely türelmet kér s kenyeret igér, az úton pedig elnyűtt ruhában, kisirt szemekkel s gondterhes fővel egy férfi halad s bozontos arcára könnyek hullanak: ő a „nemzet napszámosa“. (Miskolcz. Harsányi Jenő tanító.) Úgy látom, hazánkban egyes egyházmegyékben a tüzek fel-fellobbannak. De bízom, hogy a barsi ref. egyházmegye nagyérdemű esperese és Miskolcz püspökjelölt papja képes lesz e tüzeket eloltani. Nagyölved. Pólya Lajos • ref. lelkész, egyh. kér. képviselő. Genfi jegyzetek. — Folytatás. — 5. Munkás keresztyén szövetség. Ezek a vallásosság emelése érdekében fejtenek ki nagy munkásságot, azonban már inkább pietista szellemben. Vallási tálbuzgalmukban sokszor oly munkára indítanak egyeseket, amelyre azok nincsenek kellőképen előkészítve és ez a túlhevített buzgóság oda vezethet, hogy a legnagyobb jóigyekezet rosszat eredményez. Mégis e szövetségek sok jót tesznek és az egyházra nézve rendkívül hasznosak. Tagjai mindig készek a munkára úgy az egyházban, mint azon kívül az evangélizálásnál, betegek látogatásánál, újságok vagy egyéb vallásos iratok szétosztásánál, az énekkarban stb. Több egyház úgy a városban, mint a vidéken, a szabad egyház, az evangéliumi kér. szövetség nagyon fontosnak tartják e munkás kér. szövetségek segítségét. Tagjai között lányok is vannak, ami néhol azt eredményezheti, hogy azok túlsúlyba jutásával (ami Genfben könnyen megtörténik) az ifjak elvesztik bátorságukat és nem nagyon lelkesednek a szövetségért, féltvén a női befolyástól önállóságukat és akaratuk érvényesülését. Nem tudora, a rossz vagy jó, de inkább a jó oldalak közé számíthatom azt, hogy némelyeknél egy ily szövetségben való együttmunkálkodás bensőbb viszonnyá alakúi és házassággal végződik. Ezért mondja, talán egy kissé egyoldalúan, egyik genfi lelkész: „Én az elsőbbséget a fontosságban az ifj. kér. egyesületeknek adom, másodfontosságúak a konfirmáltak egyesületei, ami pedig a munkás keresztyén szövetségeket illeti, azok nem feltétlenül szükségesek, ha csak azon ifjak számára nem, kik házasodni akarnak.“ 6. Egyházi énekkarok. Minden egyháznak megvan a maga vegyes énekkara, melyek szövetséget alkotnak és évenkint együttesen hangversenyt rendeznek. Nem is olyan régiek ezek, hiszen a nálunk is ismert Choisy lelkész és most már egyetemi tanár kezdeményezésére alakúltak, mégis nagy közkedvelt-STE1NBERGER M. : ÓRÁS UTÓDA ; BENEDEK OSZKÁR, PAPA, FO-UTCA 3., a Griff mellett. Mindenféle optikai cikkek! — Szemüvegek orvosi rendelésre is! — Ékszerek és órák nagy választékban! — Teljes 6 és 12 személynek való valódi ezüst evőkészletek gyári áron! — Nagy raktár divatos valódi ezüst és ehina-ezüst tárgyakban. — Javítások saját műhelyemben (a Griff-szálló mellett) készülnek!
