Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-21 / 29. szám
29. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 251. oldal. lárius társaság, enyhíti a nyomort s evégre különféle jótékony intézményeket alapít és tart fenn; mint filozofáló társaság, eszméket termel és érlel; világnézetet alakit, megvitatja a társadalmi haladás irányát, megvitatja az összes, a társadalmi életben jelentkező jelenségeket s tagjai elé törekvéseket tűz ki; mint progresszivus társaság pedig a páholyokban megszabott célokért a profánok társadalmában mozgalmat indít és küzd békés eszközökkel, a rábeszélés, a meggyőződés erejével és evégre leghatalmasabb eszköze a sajtó, melyet céljai szolgálatába állítani minden erejével igyekszik. Magáról nem szeret beszélni a profánok, a be nem avatottak előtt, de annál többet tesz. A társaság célja lévén az általános testvériség és felvilágosodás terjesztése, kebelébe fölvesz bármely valláshoz, nemzethez és politikai párthoz tartozó egyént, aki független, jóhirnevü férfi s aki velük erkölcsi tökéletesbülésre irányuló törekvésükben egyesül. Társulásuk — bár teljesen zárt kört képeznek — alapszabályszerüleg, tehát az államhatóságnak bejelentetten történik. így tehát működésük az államkormányok ellenőrzése, de egyúttal védelme alatt is áll. Szervezkedésük a legtöbb államban megengedett; de némely államban, mint Ausztriában, Oroszországban tilos. Az ilyen országok szabadkőmiveseinek munkája többnyire a szomszéd országok területén székelő páholyokban, mint pl. a wieni és prágai szabadkőmiveseké, Pozsonyban folyik. Alapszabályuk kimondja, hogy: „a szabadkőmives szövetség tiszteli tagjainak vallási és politikai meggyőződését és határozottan kizár gyülekezetéből minden vallási- és politikai vonatkozást“. Munkahelyük a páholy, ahol meghatározott időben összejönnek, bizonyos szertartásos módon tanácskoznak ; a páholy valósággal olyan hely számukra, mint a hivőknek a templom ; itt tanulják a szabadkőmives eszméket; itt nyernek azok iránt lelkesülést; itt állapítják meg a profánok társadalmában már nem szabadkőmives cégér alatt propagált időleges törekvéseket és azok kivitelének módozatait. így, amint előttünk áll a szabadkőmivesség, alig lehet ellene kifogásunk általános emberi szempontból. Legfeljebbb csak az a kérdés nyugtalaníthat, hogy ha céljai oly nemesek, törekvései valóban sem a keresztyén egyház, sem az állam érdekkörébe nem ütköznek, mire való az a homály, melybe burkolózik; miért nem lép ki teljes nyíltsággal a nyilvánosság elé és mire való az a misztikus ceremónia, mire valók a szimbólumok, melynek keretében és melyek között munkáját végzi ? Egyelőre adós maradok a felelettel. Azonban rámutatok arra a tapasztalati igazságra, hogy egy társaságot az alapszabályokba lefektetett elvekből teljesen megítélni nem lehet. Maga a munka, amit teljesít, maguk a célok, a törekvések, melyeket valósággal érvényesíteni iparkodik; maga a világnézet, melyet tagjai között teremt és ápol, sokkal többet, — mindent mond. Nekünk is a szabadkőmivességet magából a végzett munkájából, a valósággal kitűzött célokból s a páholyokban uralkodó világnézetből kell megítélnünk. — Folytatása következik. — Kis Dániel. ' Genfi jegyzetek. Idegen vidéken, pompás szépségek közt elmerengve járunk. Itt hatalmas hegység hóborított bérce, amott tenger síkság, virágok, kalászok mosolyognak felénk. És az érző ember nemcsak gondolkozik, nemcsak megbámúlja e magasztos szépet, nemcsak vállat vonva mormogja csendesen: szép, nagyon szép ez itt; hanem képzelete lenge szárnyakat vesz, elszáll messze innét kedves otthonába. A két valóság közt a nagy hasonlóság édes érzést támaszt . . . vagy amaz ott még szebb — óh, akkor feltámad nemes büszkesége, tüzes honszerelme, játszik, ringatózik a képzelet szárnyán; az itteni bércet, büszke magasságot ott messze látja már a honi síkságon, vagy e gazdag mezőt honi bércek alján. De ha a ragyogó, harmonikus szépség és a csendes, néma, lusta egyhangúság találkoznak ekként, ha a gyors képzelet sivár valón áll meg: fájdalom, irigység úgy még messzebb hajtják, amig egyszer mégis otthon telepszik meg, hogy képzeletével — legyen bár lekötve itteni valóhoz —, öntözze, díszítse az elhagyott tájat. Emberi érzés ez, így vagyunk mindnyáján. Ekkép vagyok én is. Mikor lerajzolom az itt látottakat, nem tudok megállni, gyenge képzeletem messze ragad innét, nem tudok maradni a tárgyi valónál: festek, szövögetek s ha itt-ott túl lépem a megkívánt határt, ha képzeletem tán naív térre vezet, kérem olvasóim szíves elnézését. A genfi egyházi életről szeretnék egyet-mást elmondani. Sőt nem is annyira egyházi-, mint vallási Jegyzőkönyvek, egyházi évkönyvek, számadási nyomtatványok és vallásos könyvek pontos, tiszta kivitelben különös figyelemmel készülnek a pápai református főiskolai nyomdában, mely modern betűkkel, a legújabb rendszerű gépekkel és villanyerövel van felszerelve. Elsőrangú munkaerők! ízléses, tiszta munka! Megrendeléseket kér: KIS TIVADAR, a főiskolai nyomda kezelője, PÁPA, Fő-utca 21. ■— -............ ■ — Telefon 9. és 16. szám. — Alapíttatott 1838-ban. ■ ■■■■=
