Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-21 / 29. szám
Huszonharmadik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1912 julius 21. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. —— Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4‘50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A visszautasított üdvösség. Márk ev. í2 í í—12. Az Örökszép természet olyan nyitott könyv, melynek minden lapja fenséges igazságokat szemléltet. Kevesen tudtak és tudnak olvasni ebből a nyitott könyvből úgy, mint az Űr Jézus tudott. Mikor az Isten országának igazságait akarja szemléltetni, mindig a természet országához fordul képért, hasonlatért. Mikor az üdvösség nagy titkait akarja kézzelfoghatóvá tenni, a termeszét ölén élő hallgatóinak mindennapi életviszonyaiból indúl ki, s úgy vezeti el őket az örök igazságok megértésére. A természet könyve és a mindennapi élet a szemléltető eszközök az Üdvözítő és az üdvösség iskolájában. A felvett szövegben a szőlő Izrael népe, melynek plántálója maga az Isten. A szőlőt a lehető legszebben rendezte el. Kerítéssel vette körül, vagyis adott a népnek törvényeket, melyek megvédjék, rendet tartsanak, de egyszer-smind el is különítsék a többi szőlőktől : a pogány népektől. Vermet ásott a szőlőben, hogy a szőlő gyümölcsét betakaríthassák, eltarthassák. Vagyis adott nekik szent helyet, hol hitük termését, vallásos életük gyümölcseit bemutathassák az Úrnak. Tornyot is épített. A szőlőnek sok az ellensége, a toronyból szemmel lehet tartani. Izrael népét is ellátta jó renddel. Adott neki polgári és papi felsőbbséget, hogy ezek magas örállásukból vigyázhassanak a népre. És mikor mindeneket szép renddel elintézett, munkásokat rendelt a szőlőbe, hogy fel ne verje a gaz, hogy valamikép el ne parlagodjék, terméketlenné ne váljon. Most már csak a szőlőn volt a sor, hogy teremjen. Mikor már a szőlő termőre vált, elküldte az Űr egyik szolgáját, de a szolga szőlő helyett — verést kapott. Aztán másokat küldött az Úr, de ezeket meg már a szőlőhöz sem akarták közel ereszteni, szidalom és közápor fogadta a közelítőket. Némelyek megsebesültek, mások áldozatul estek az önző munkások dühének. Megjelentek időnként a nép előtt az Űr szolgái, a próféták, de ezek sorsa : méltatlanság, szidalom, sokszor a halál lett. Izrael előtt nem volt kedves a próféta, sokszor nem hecsülte meg az ö meglátogatásának napját, Jeruzsálem pedig megölte a prófétákat. Az irgalmas Atya most egyetlen, szerelmes fiára gondolt. Menjen ez a munkásokhoz, hátha kienged szivük dermedtsége a szeretet melegénél. Megölték az örököst is. Mit cselekedett erre a szőlő ura? Elvesztvén a munkásokat, a szőlőt egyebeknek adja. És a kő, melyet az építők megvetettek, lett a szegeletnek fejévé. Az Úrtól lett e csudálatos dolog. Isten az ö üdvterve szerint először a zsidó népet akarta üdvözíteni. Választott nemzetévé tetté. Úgy elrendelte e nép dolgát, amint csak egy jókarban tartani szokott szőlőt szokás, melytől azután meg is várjuk a gazdag termést. Elkerítette, törvényeket örállókat, munkásokat állított bele, időnként elküldötte a prófétákat, hogy útmutatást adjanak a szőlő megmunkálására és egyúttal, hogy számon kérjék a szőlő termését. A szőlő, a nép Isten tulajdona volt, de a gonosz munkások maguknak
