Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-02 / 22. szám
194. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. legyen az a valaki akár pap, akár tanító, akár tanfelügyelő. Ha valaki ragaszkodik vallásához, csak becsülendő, de a valláshoz való ragaszkodás nem abban áll, hogy a másvallásuak ellen agitáljunk. Volt járásunknak egy még poraiban is tisztelt hivatalnoka, aki mint hallottam, addig nem ment hivatalába, mig a misén részt nem vett. És ezt az embert tisztelte mindenki, felekezeti különbség nélkül, mert amint szerette és megbecsülte a maga vallását, úgy megbecsülte a másokét is, és nem agitáltatott „a másvallásuak ellen“. Nem ismerem ugyan, mi volt az az agitáció Sopron vármegyében, éppen azért kérem a Főtiszt, egyházi főhatóságot, kegyeskedjék ezen dologról meggyőződést szerezni s minket arról felvilágosítani s ha nálunk is megtörténnék ez bárki részéről, a leg erélyesebben követelni a kormánynál, hogy az agitáció ne portómentesen, de frankó megtaroltassék ! Talán egy kissé setétebbnek látom a jövőt, mint kellene, de egyházam, vallásom, hazám s a nevelésügynek szeretete szolgáljon mentségemül. Dunamocs. Csiba Imre ref. lelkész. Irodalom. Dr. Thury Etele : Adatok a magyar prot. gályarab-lelkészek történetéhez. Budapest, Í9Í2. Atheneum. 8-r. 220 lap. — Ára 5 K. Főiskolánk nagyszorgalmu és szerencsés ke zü historikusa ezzel a publikációval megkezdte azt, amit már régen meg kellett volna tenni a magyar protestantizmusnak : a magyar protestáns gályarab-lelkészekre vonatkozó eredeti levelek, okmányok összegyűjtését és pontos közzétételét. Sok mindennel így vagyunk mi magyarok ! Gályarabjaink dicsőséges szenvedéseit hányszor emlegettük, hányszor táplálkoztunk példájukból, de az nem igen jutott eszünkbe, hogy hiteles adatokból kellene végre feltárni ország-világ előtt, hogy mi is történt tulajdonképen az alatt a néhány esztendő alatt, amely alatt oly sok könnyet ontottak őseink ! Eltekintve Kocsi Csergő és Lampe Ember műveitől, alig van irodalmunkban e szenvedő lelkészekről valami eredeti adat közzétéve. Rácz Károly munkája is nem annyira oklevelek alapján, mint inkább az addig nyomtatásban megjelent irodalom felhasználásával készült. Pedig amig oklevelekre nem támaszkodhatunk, könnyen úgy tüntethetnek fel ellenségeink, mint akik ok nélkül panaszkodunk. Korunkban egymás után jelennek meg a különböző forrás publikációk. Nem említve a Magyar Tudományos Akadémia Monumentait, újabban főuraink közül is többen közzéteszik családi levéltáraik értékes darabjait; a római katholikusok a Monumenta Vaticana után megkezdték az „Egyháztörténelmi Emlékek a magyarországi hitújítás korából c. vállalat kiadását, a budapesti tudományegyetem theologiai fakultása már két hatalmas kötetet adott Pázmány levelezéséből. Veress Endre megindította az 50 kötetre tervezett Fontes Rerum Transylvanicarum-ot. Elevenség, mozgás minden felé. Csak mi protestánsok hallgatunk, mert még mindig nem tudjuk a múltat igazán megbecsülni! .A M. P. I. T. vékony Adattára már anyagi erejénél fogva is csak csepp a tengerben. Azt mondják, nincs pénzünk; szerezzünk, nekünk is vannak vagyonos embereink! Annál nagyobb elismerésre méltó dr. Thury, hogy a kezünk közt levü kötetben foglalt anyagot nemcsak nagy fáradsággal összegyűjtötte, hanem a Történelmi Tárlói, amelynek hasábjain először közzétette, különlenyomat alakjában önálló kötetben is kiadta, még pedig a saját költségén. Dr. Thury a 100 okmányt 9 helyről gyűjtötte össze. A bécsi cs. és kir. udvari- és állami levéltárból közöl 14 darabot, (ezeket dr. Récsey Viktor, volt pannonhalmi főkönyvtáros bocsátotta rendelkezésére), a berni városi könyvtárból 7-et, a budapesti Magyar Nemzeti múzeumból 1-et, a marosvásárhelyi Teleky könyvtárból 1-et, az oxfordi Bodleianból 1-et, a pápai ref. főiskolai könyvtárból 1-et, a zürichi állami levéltárból 60-at és a zürichi városi könyvtárból 1-et. A közzétett anyagot közlő már részb en fel is dolgozta a Prot. Szemle 1909—1910. évfolyamában Gályarabjaink megszabadítása 1—V. címen megjelent tanulmányában. Sajnos, hogy a Történelmi Tár megszűnte megakadályozta, hogy a gyűjteményében meglevő többi okirat is napvilágot lásson, pedig megtöltenének legalább két, a jelenlegihez hasonló kötetet. Hisszük, hogy közlő a gyűjtést folytatni fogja és majd talál módot adatainak közzétételére. A német, latin, olasz, magyar és francia nyelven írt okmányok a legnagyobb változatosságot tüntetik fel, vannak köztük királyi rendeletek és egy szerű útlevelek, kötelezvények ; az időt tekintve az 1674 ápr. 27-től 1676 junius 6-ig terjedő időből származnak. Alapíttatott 1864-ben. .A vidék: legrégibb és legnagyobb oipőüzlete Alapíthatott 1804-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít. 7~",.Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. ~.......... Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
