Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-02 / 22. szám
Huszonharmadik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1912 junus 2. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. == Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. A nagygerezsdí egyezség. Akinek módjában van a Rákoskeresztúron (Budapest mellett) megjelenő „Evang. Örálló“ cimü egyházi és társadalmi hetilapot olvasni, egy idő óta volt módjában azon szerencsében is részesülni, hogy élvezze a nagygerezsdí egyezség felbontása tárgyában indított akció kapcsán azon támadásokat, amelyekkel az ág. hitv. ev. egyházi életnek ezen kétségkívül igen jelentékeny orgánuma református egyházunk lelkészeinek és egyházközségeinek az evangélikus egyháztagok irányában való eljárását, felhozott esetek keretében, sokszor vádoló, sokszor sértő bírálat tárgyává teszi. E b. lapok egyik előbbi száma a vegyesek rovatában már megemlékezett erről; rövidesen, mint tényt regisztrálva azt. Kell, hogy e támadások, mint megannyi vádak hallattára ne dugjuk be füleinket, hanem nyissuk meg szánkat és mondjuk meg a megmondandókat. Nagygerezsd község neve egyháztársadalmi életünkben egy „fogalom“-má lett. A testvérfelekezet tagjainak egyházunkhoz és egyházunk szórványokban lakó tagjainak a testvérfelekezet egyházaihoz való jogviszonyát szabályozván, mi, kik még eszményekért lelkesülni, s azok megvalósulásában bízni, hinni, reménykedni tudunk, Nagygerezsd nevét tekintettük annak a talizmánnak, — s magát az egyezséget annak az alapnak, amely által és amelyen az oly gyakran és épen legjobbjaink által legjobban hangoztatott „unió“ majd megvalósul. Ezt t. i. semmiféle hivatalos, közös, nemközös fórum vagy bizottság keresztül nem viszi soha. A lelkek átalakulására van szükség, egy pünkösdre, hogy a keresztrefeszített nevében egyazonképen imádjuk az Atyát. — Az újabb időben azonban a létért való küzdés közeledésre ösztönözte, vagy helyesen : kényszerítette a két egyház vezetőit. Az együttmunkálás a közös célokért, a két erkölcsi erő egyesített súlyának latbavetése —nem szabad tagadnunk — hasznos és megbecsülendő eredményeket tudott elérni. Ennek tapasztalása volt indítéka annak, hogy a két egyház vezéregyéniségei elövették a régiség pora alól a gerezsdi egyezséget; revideálták, hogy ' az által a jogviszonyokat a fejlődő élet változó alakulatainak megfelelően szabályozzák. így lett a gerezsdi egyezség eszményből egy vékonygyenge cérnaszál, mely a két felekezet egy akolba tartozandóságát mutatja és jelzi annak, aki a hajszálnyit is észreveszi. Utóbbi időben tervbevétetett ennek egy pótegyezséggel kiegészítése s e tervezés adott alkalmat az Evang. Örállónak, hogy magát az alapegyezséget megostromolja, nem kímélvén ezenközben — amihez közünk ugyan nem sok van, amit azonban, mint az újkori harcászati modor egyik gondolkozásra hivó tünetét le kell szögeznünk —| saját legjobbjait sem. Az összes felhozott jeremiádok nem nagy súllyal bírnak az egyezség teher lapján, mert hiszen az egyházi életből kiszakított egyes képek rendszerint célzatosak és egyoldalúak. E képek tónusa sokszor bántó is, telve váddal, annak színlelt tudatában, hogy ők nem olyanok, mint mi. Nem is fogyasztom időm e szertelenségek ismertetésével. Idézem azonban főtiszt. Gyurátz Ferenc püspöknek (1912. 2. szám 71 lap) ki-
