Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-12 / 19. szám
Huszonharmadik évfolyam. 19. szám. Pápa, 1912 május 12. DDNÄNTDLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. — Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4'50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Megnyitó beszéd. Egyházkerületünknek Léván, május 8-án tartott közgyűlésén elmondta gróf Tisza István főgondnok. Fötiszteletü egyházkerületi közgyűlés! Nincs szándékomban a fötiszteletü egyházkerületi közgyűlés idejét hosszabb megnyitóbeszéddel igénybe venni, csak arra kérem szives türelmüket, hogy pár szóval egy olyan kérdésről emlékezzem meg, amely az utolsó években joggal foglalkoztatta az egyház közvéleményét. A lelkészi íizetésrendezést értem, amire nézve nem először fejezem ki azt a meggyőződésemet, hogy ez a kérdés már valóban a legégetőbben, a legsürgősebben megoldandó kérdések közé tartozik, és hogy a lelkészi kar anyagi helyzete valóban, ha összehasonlítjuk bármely más foglalkozási ág helyzetével, a legnagyobb mértékben méltánytalan. Mert hiszen az utolsó esztendők megélhetési viszonyai anynyira megdrágultak, másfelől az utolsó esztendőkben ez a körülmény minden más fogtalkozási ág illetményénél annyira tekintetbe is vétetett, hogy itt valóban nagy igazságtalanság történik a lelkészi karral, ha ez a kérdés továbbra is haUogattatnék. Az utolsó konvent utolsó napján ez a kérdés napirendre került. Sajnálatomra, azon a napon, amikor egyéb halaszthatatlan teendők miatt nem vehettem részt a konvent ülésén és ott az elégedetlenségnek bizonyos olyan kifejezéseivel találtuk magunkat szemben, amelyeket hála Istennek, ma már indokoltnak nem tartok. Azok az urak, akik a konventen sürgették ennek a kérdésnek megoldását, nyilt ajtókat törtek be, mert bár az utolsó hónap sajnálatos politikai válságai megakadályozták a kormányt az erre vonatkozó törvényjavaslat benyújtásában, de azt hiszem, nyilt titkot árulok el, ha azt mondom, hogy ez a kérdés ma már a rendezett kérdések közé vehető. Most már a legrövidebb idő kérdése ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása, amely a lelkészi korpótlék kérdését a folyó év január elsejére visszaható erővel fogja rendezni. Hogy pedig ez a javaslat csak a korpótlékok kérdését oldja meg és a lelkészi fizetések minimumával nem foglalkozik, — méitóztassanak megengedni, én abban a hitben vagyok, hogy ez nagyon helyes a lelkészi kar jól felfogott érdekében is. Talán felesleges erről sokat beszélni, de kétségtelen, hogy a kongrua-megállapítás a legolcsóbb terményárak mellett történt, igen messzemenő jóakarattal. Ennélfogva az akkori kongrua-megállapításban az akkori olcsó terményárak a lelkészi kar javára a legmesszebb - menöleg érvényesültek. Miután a kormány már az előző kormány idejében kifejezte azt az óhajtását, hogy ezt a kérdést a mai magasabb terményárak mellett nem szeretné bolygatni, fogadjuk, nyugtázzuk ezt köszönettel és koncentráljuk törekvésünket arra, hogy a korpótlék kérdése oldassák meg teljes kielégítően, amire nézve ismétlem azt a reményemet, hogy befejezett ügygyei állunk szemben. Ezek után annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a lelkészi kar felszabadulva, legalább részben, a nyomulasztó anyagi gondoktól, egész erejét magasztos hivatásának be-, töltésére fogja fordítani. A magyar protestáns népben az igazi vallásosság iránti ragaszkodás
