Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-28 / 17. szám

17. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

149. oldal.

mutatja fel a Francziaországban végbe ment kultuszharc jellegzetes fázisait, hanem a legnagyobb valószínűség szerint mi sem vagyunk már nagyon messze attól az időtől, amikor az állam és az egyház közötti viszony új és egészségesebb elvek szerint rendeztetik. Az újkori történelemnek egyik legérdekesebb mozzanata az a törvényszerűség, amellyel a Francziaországban keletkezett eszmeáramlatok hosszabb vagy rövidebb idő alatt a kontinens minden államába eljutnak és hasonló evolúciókat idéznek elő. Elég csak a nagy francia forradalom eszméire, vagy a mai társadalmi harcokra rámutatnom, hogy előttünk álljon az a szinte törvényszerű, bizonyosság, amellyel a magyar állam is a közelebbi, vagy távolabbi jövőben rendezni fogja az egyházhoz való viszonyát, amelynek alaprendelkezései többé nem felelnek meg a modern államjogi felfogásnak. Sőt a francia szeparáció történetéből már arra is lehet következtetnünk, hogy ez a rendezés nem végződhetik másképpen, mint az egyházak és az állam közölt fennálló közjogi kapcsolat teljes megszüntetésével. Az egyházi élet rövid időn belül nálunk is visszavezettetik arra a területre, amelyet a modern államrendszerben egyedül igényelhet, a magánjog, helyesebben az egyesületi jog terére. Ha a jelek nem csalnak, a magyar állam vallási politikája csak ez lehet végelemzésében. Az a tünet, hogy az egyes egyházak állami segélyezése éppen a legutóbbi években eddig nem ismert magaslatokat ért el, nem mutat az ellenkezőre. A történelmi folyamatnak ez is egyik jellegzetes vonása. Mi, protestánsok természetesen nem lehetünk ellenségei annak, hogy a magyar állam a maga történelmi kifejlődésének ezt a magasabb pontját elérhesse. Nekünk e fejlődési irány elé nem szabad akadályokat gördítenünk, hiszen a modern állam jelen alakjának kifejlődésében a protestántizmusnak igen nagy szerepe volt és ha minden erővel azon lennénk, hogy az egyházak és az állam között fennálló jelen viszony a jövőben erőnék-erejével fenntartassék, sőt ha lehet, a mostani kötelékek még szorosabbra főzessenek, ez azt jelentené, hogy az államfejlődéssel szembe a római klerikálizmus mellé mi valami másnevü, de lényegében hasonló klerikálizmust állítanánk. Nekünk a jövendő fejleményeire készen kell lennünk s e végből ismernünk kell azokat a harcokat, amelyeket a modern államnak a klerikálizmussal meg kellett harcolnia. E célra igen hasznos szolgálatokat tesz Gyenge János, bélzeréndi ref. lelkész fent jelzett becses munkája. Műve programmját az előszóban e szavakkal fejezi ki: „Én a francia egyház és állam szétválasztásáról irt jelen munkámban azt a célt kívántam szolgálni, hogy honfitársaimat e szerencsétlen nemzetközi irányzat (a klerikálizmus) mérgező törekvéseivel megismertessem s felhívjam figyelmét a nagy veszedelemre, mely előáll, ha a klerikálizmussal szemben idején sorompóba nem állunk“. Klerikálizmus alatt Gyenge János, Fáber Oszkárral együtt a politikai katholicizmust érti, „az egyházfogalomba burkolózó

papságnak gazdasági, politikai és társadalmi, egyszóval hatalmi törekvéseit“. Az előszóban erre nézve idézi Hoch János szavait, amelyeknek értelmében „a vallásos katholicizmus és a klerikálizmus között az a különbség áll fenn, amely különbség a virág körüli munkájukban a méh és a pók között van. Mig ugyanis egy és ugyanazon virágból a méh az édes mézet, addig a pók az undorító mérget szívja ki, ekként a vallásos katholicizmus is az emberi lélekből a felebaráti szeretet és türelmességet, ellenben a klerikálizmus a féktelen gyűlölet mérgét váltja ki“. „A klerikálizmustól jól meg kell különböztetnünk az ultramontánizmust, mely a dogmák politikai célokra alkalmis kihegyezésében és az azokhoz való merev ragaszkodásban nyilvánul. Az ultramontánizmus az alap, az elmélet, amelyen a gyakorlat, a klerikálizmus felépül“.

— Folytatása következik. —

Czeglédy Sándor.

Vegyes közlemények.

Igazgatói értekezlet Kőszegen. A győri tankerület kötelékébe tartozó középiskolák : gimnáziumok és reáliskolák igazgatói e hó 24 — 25. napjain tartották szokásos értekezletüket Kőszegen. Az értekezleten, melyen Város// Tivadar tanker, főigazgató elnökölt, a magyaróvári és tatai róm. kath. főgimo. igazgatókon kívül valamennyi igazgató megjelent, pápai főgimnáziumunkat Faragó János igazgató képviselte. Három tétel került megvitatásra : A koeducatio; a művészeti oktatás ; a kedély nevelés. Az első tétel előadója Lenner Emil, a másodiké dr. Bárdos Rémig, a harmadiké Németh Sámuel igazgató volt. A koeducatio kérdését illetőleg abban állapodott meg az értekezlet, hogy leányok fiúközékpiskolákban csak magántanulók lehetnek; a művészeti oktatás előmozdítására javasolja, hogy a nagy szünidőkben művészettörténeti tanfolyamok rendeztessenek; a kedélynevelés szempontjából ajánlja, hogy az ének kötelező tárgy legyen s a zenére nagyobb súlyt helyezzünk. A tételek most a főigazgatói értekezlet elé kerülnek. Az értekezlet tagjai a bencések kőszegi székházának voltak szívesen látott vendégei, jórészt ott is voltak elszállásolva. Az igazán magyaros vendégszeretetért Városy Tivadar főigazgató mondott köszönetét ; a főigazgató előtt pedig az értekezlet köszönetét Faragó János igazgató tolmácsolta.

Kitüntetés- Czirók János csallóköz-aranyosi lelkésznek félszázadot meghaladó buzgó működésének jutalmazására a király a Ferenoz Jözséfrend lovagkeresztjét adományozta. Mindenki őszinte örömmel fogadja e hirt, mert valóban derék férfiút ért e méltó kitüntetés.

Kálvineum-ünnep lesz május 11-én Aradon, mely igen nagyarányúnak Ígérkezik. Az egész város művelt közönsége érdeklődik az ünnepély iránt. S egy szép terv is fölmerült vele kapcsolatban. Van Arad városában egy árvaház, egészen modern épület, nagy kert közepén. A város azonban fedezet hiányában az árvákat kitelepítette s most e szép épület üresen áll. Az a terv merült tehát fel, hogy felajánlják azt a Kálvineumnak azzal a feltétellel, hogy ott a város szükségleteit is kielégítő tanítónőképző intézetet állítsanak fel.