Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-21 / 16. szám
Huszonharmadik évfolyam. 16. szám. Pápa, 1912 április 21. DDNÄNTULI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4*50 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Egy kerületi határozat. Egyházkerületünk nrnlt évi októberi közgyűlése jegyzőkönyvének vaskos kötetében szerényen húzódik meg egy pont rövid határozattal, mely azonban következményeiben annál nagyobb hatást van hivatva gyakorolni főiskolánknak, mint egyházi intézetnek vallásos jellegére és szellemére. Egyszerű indítvány képezi alapját a fontos határozatnak. Az indítvány azt foglalja magában, hogy a „középiskolák tanári székeinek betöltésénél lehetőleg lelkészi képesítéssel is biró tanárok alkalmaztassanak“. A közgyűlés ez indítványt nem csak elfogadta, de annak megvalósulása felé az első lépést is megteszi, midőn kimondja, hogy a „saját kerületi theológia növendékei közül egyes kiváló és arra alkalmasnak látszó ifjakat, a tanári pálya elvégezhetése végett“ anyagilag támogat. Az a közelmúlt 25—30 év, mióta középiskoláink állami képesítéssel biró egyéneket alkalmaznak tanerökül, sokak lelkében megérlelte azt a gondolatot, hogy ez a körülmény legfőbb ok, mely miatt iskoláink érezhetően hanyatlottak hagyományos protestáns vallásos szellemüknek ható erejében. Kétségkivül kerületünk közgyűlését is ennek tudata indította az indítvány egyhangú elfogadása mellett olyan kezdő intézkedésre, mely fokozatosan keresztül vive, főiskolánk életében egyházunk föérdekét megvédeni, a vallásos szellemet reintegrálni — az általános óhajnak megfelelöleg — hivatva lesz. Vajha már évekkel ezelőtt hozta volna kerületünk e határozatát, mikor több jeles tehetségű lelkésznövendék került ki főiskolánkból, kik kellő támogatás mellett valószínűleg vállalkoztak volna tanári pályára lépni s ma már rendes tanári alkalmazásban lehetnének. De ha már idáig késett az üdvös határozat, most minden erejével azon kellene lenni a kerületnek, hogy már a legközelebbi rendes tanárválasztásoknál csak olyant alkalmazzon, ki theologiát is végzett, A kilátásba helyezett 600 korona segély azonban nem gyakorol valami nagy vonzerőt az ifjakra, kivált, ha egyszerre ketten is jelentkeznének egyetemre menni. Kerületünknek tehát okvetlen nagyobb áldozatra kell elszánnia magát, hogy kitűzött célját mielőbb elérje. Főiskoláinkat, mint kiválóan egyházi intézeteket, hogy azt a missziót, mit rendeltetésül nyertek, betölthessék, a mai időben különösen vallásos szellemben, és speciális hitelveink szerint nevelt tanerőkkel kell ellátnunk; különben abba a szomorú és szégyenletes helyzetbe jutnak, melybe sajnos jutott a budapesti ref. fögimn. az Ö vallásellenes térre tévelyedett, sivár lelkű professzorával, ki szabadkőmives pénzen terjeszti mételyezö eszméit. E sajnos eseten még csodálkozni sem lehet. Természetes következménye ez a tanárképzés mai állapotának. Az az ifjú, ki tanári pályára lép, talán sem az elemi, sem a középiskolát nem végezte felekezeti tanintézetben. A gimnáziumban egész tudásvágya főként a klasszikus nyelvekkel lett tele tömve, ennek, irodalma pedig épen nem alkalmas vallásos érzelmek táplálására, sőt ellenkezőleg a nevetségesség színében tüntetik fel a vallást. A képzelet szülte mitológiák groteszk isteneikkel, a haruspexek egymás
