Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-14 / 15. szám
15. szám. DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. 131. oldal. Városi levelet írván, nem beszélhetek méhesről, pipáról és más falusi belmissziós tárgyakról. Különben is mindig mosolygok magamban, mikor olvasom, vagy hallom, hogy némelyek a falusi kúra pasztorálist csak a pipázás művészetében képzelik kimerítve, mintha egyebet sem tennének ezenkívül. Hogyne! Gondolják: falun úgy nö magától a sok szép baromfi, apró és öreg marha, saláta, s terem magától a sok jó bor, csak az árát kell bekasszálni, ami szintén könnyen megy, ha egy kis irodalmi működéstől nem idenkedik az Úrnak holdszám kimért szőlejében is buzgólkodó lelkipásztor, hanem hirdeti borait e becses lapok táblázatán, a minthogy némelyek erősen állítják, hogy az ilyen egyház-irodalmi működés többet hoz a konyhára, mint Ceglédi Sándornak a Kálvin müvei kiadása ... De én ezt mégsem hiszem. Mondám, hogy falun magától megy minden. Magától nő a torony, magától nő májter az iskolafalra ahelyett, amit a gyerekek lerugdosnak. Csak akarni kell a pipafüst mögül. Hogy mégis vannak romok és omladékok, nyilván onnan van, hogy a lelkipásztor visszatartja az építéstől a presbitériumot és híveket, akik alig tudják tartóztatni amiatt kitörő haragjukat, hogy nem építhetnek. így lehet ez és nem különben. Bár némelyek megint azt állítják, hogy falun sem mindenik presbitérium olyan körültekintő és intelligens ám, mint pl. a megyercsi presbitérium, amelyik a predikálás körébe tartozó olyan okos eszméket vet föl, ezek kivitelét megkísérli, s a lelkészkedő papságnak tudomására hozza egy a mai kor igehirdetési követelményeit teljesen átértő, kifogástalan körlevélben. („Jobb volna bizony, a meg küldött füzet árát küldené már meg kigyelmed“, — mondja magában e sorokat olvasó megyercsi lelkész úr . . . pardon : a presbitérium.) De ne tréfáljunk komoly dolgokkal. Senki sem szeretné, ha konvenciófa helyett tréfával fizetnék ki. Elég az hozzá, hogy virrad valamelyest Hanem azért még nem követhetjük egészen a derék Spurgeonnak a Debreczeni Lelkészi Tárban legújabban megjelent tanácsait. Pedig gyönyörűség olvasni. Arról van benne pompás traktátus, hogy a lelkész ne halljon és ne lásson meg mindent. Mondok : ez kell nekünk! Ez aztán helyes külföldi beszéd. Ez magyarul van. Hiszen azt mink is tudtuk, hogy nem kell túlságosan zokon venni, ha pl. Kerekes Péternek, aki pedig husvétkor múlt 5 esztendeje is ott volt a templomban, nem tetszett a beszéd, mert a feltámadásról szólt, ez pedig neki unalmas téma . . . Mi sem hallottuk meg az ilyesmit és nem mentünk a fentnevezett bácsihoz predikációtémát kérni. De mégis azt gondoltuk, ha a lelkész nem kezdeményez, mozgat, vezet: semmi sincs. Azt hittük, ha a lelkész nem hallja meg és látja meg a bajt, vesződséget: más bizony mégkevésbbé fogja meglátni. Úgy tartottuk, hogy a lelkész törvényes ellenőrzője az egyház vagyoni ügyeinek. Sokszor irigyeltük azt a külföldi papot, akinek csak a lelkiekben kell hathatós munkát kifejteni. Sőt irigyeltük hazánkban azokat a zsidó rabbikat, akik csupán néma szereplői az olyan hitközségi gyűlésnek, amelyen az adó miatt sohasem őket, hanem a hitközségi elnököt akarják kihordani. Hanem most Spurgeon kinyitotta szemünket. Azaz mit mondok . . . inkább be akarja csukni. Mert ha követni akarnánk igen bölcs tanácsait, hogy mi mindent nem kell meghallanunk és meglátnunk: akkor csak siketek és vakok mehetnének a theológiára. Vagy legalább is vattával fülében lehetne csak elképzelni a papot, szeménél pedig olyanféle ellenzőkkel, mint a nemes paripáknak van. A szemüveg viselése határozottan a fegyelmi okok közt szerepelne, kivévén természetesen a zöld, vagy rózsaszínű szemüveget. (Ez utóbbiak ajánlhatók addig is, mig a fizetéskiegészítés törvényes valósággá, illetőleg valóságos törvénnyé lesz.) Szóval : jóból is megárt a sok. A „ne hallj és láss meg mindent“ Csimborasszója ott meredezik, ahol a szóban levő értekezés elmondja, hogy ha a lelkészeknek nem elég a fizetésük a tisztességes megélhetésre, nyíltan terjesszék a hívek elé a fizetésjavítási kérelmüket, vagy bízzák híveik keresztyéni érzületére, „de ekkor zárják be füleiket és szemeiket az egyházi számadások tételei iránt“. No kedves szerkesztő úr, mit szól ehhez ? Bezárni szemeinket és füleinket az egyházi számadások tételei iránt! És ez út a fizetésjavításhoz ! Mégis csak van ész külföldön. Mi eddig azt hittük, hogyha rendet nem teremtünk a számadás tételei körül, nem ellenőrzünk, spekulálunk, alkudunk száz ember helyett: ki sem kerül a kevés fizetésünk sem. Mi azt hittük, ha nem gyötörjük magunkat a számadás tételei körüli vigyázattal, akkor más sem fog annyira törődni az egyházéval, s a meglazult felügyelet égisze alatt kőmives, lakatos, ablakos és mindenféle ezermesterek olyan szekularizációt visznek véghez az egyház pénztára terhére, hogy az arrul koldul. S most kitűnik, hogy hunyjuk be szemünket, fogjuk be fülünket, mégis megélünk ? ! így töprengtem bizony és sehogysem ment fe-Ifj. Stem Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
