Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-14 / 15. szám
128. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1912. Ennek az áramlatnak terjedése ellen küzd a ref. tanítóság, midőn az állami és felekezeti tanítók javadalmazása körül (nemkülönben az egész tanítóság s az egyenlő fokú képzettséggel biró tisztviselők ellátásában) fennálló különbségeknek megszüntetését sürgeti, esedezve kérvén egyházi főhatóságainkat s a közéletnek minden hivatott tényezőjét, hogy azt a kívánságot, mely a kultúra alapvető munkásainak fizetését az egyenlő elbánás igazságos mértékével kéri rendeztetni: a tanítóságnak s egyszersmind anyaszentegyházunknak érdekében is a legerélyesebben pártolni, diadalra segíteni kegyeskedjenek!! * A református tanítóságnak két legfontosabb ügye, a jelen nehéz viszonyok között mondhatjuk, hogy életkérdése : a fizetés- és nyugdíjrendezés. Ezek mellett még azon anyagi kívánalmakat, melyeket a múlt őszi egyházkerületi közgyűlés 22. jksz. határozatával kiküldött bizottság részére Arany Bálint bizottsági tag által készített munkálat részletesen felsorol, általánosságban helyeselvén, csak egy dologról kívánok ez alkalommal szólani: Tizenhárom esztendő múlt el azóta, hogy e tárgyban, akkor névtelen felszólalásban, a Dunántúli Prot. Lap hasábjain egy indítványt vetettem fel. Felszólalásom nem maradt helyeslő hozzászólás nélkül. (L: „Életrevaló indítvány“. 1899 márc. 19.) Később megtudtam, hogy ebben a tárgyban csak a felszólalással előztem meg Thury Etele nt. barátomat, aki azt a „lelkészi értekezletek“ figyelmébe ajánlotta. (L: „A dunántúli ref. egyházkerület hivatalos közlönye.“ 1899 április 9.) Azután a dolog — tudomásom szerint — annyiban maradt. Legyen szabad most azt nagyjából megismételnem, amit akkor Írtam : „Ha a tanítói kar egy részénél az „egyházias szellem“ csakugyan hiányzik, annak oka egyrészt az illetők egyéniségében, másrészt pedig általában azon körülményben keresendő, hogy a tanítóság e szellemnek saját körében való ápolását illetőleg meglehetősen magára van hagyatva ... Ki mit ismer, az iránt érdeklődik, ahhoz vonzódik s csak azt szeretheti. S * Igaz, hogy mostanában nagyon is általános tünet az anyagi jobblét után törés, de a tanítók mozgalmát ne mérjék közönséges mértékkel. Más (talán jobb helyzetben levő) osztályok iparkodnak előbbre jutni a fizetésék íépcsőzetén, s a tanítóság az egyenlő fokú képzettségnek, egyenlő munkának, egyenlő értékelését kéri ! van-e biztosítva lehetősége annak, hogy egyházi közéletünk folyását, egyházi s iskolai ügyeink intézését, az ezek körében fölmerült eszmecseréket, stb. tanítói karunknak minden egyes tagja kivétel nélkül, folyton ismerhesse ? Sajnos, de azt kell felelnünk, hogy nincs ! Van ugyan egyházkerületünknek hivatalos lapja, mely „az egyház és iskola köréből“ merített közleményeivel olvasóit e téren híven tájékoztatja s e lapot a lelkészi karnak tán minden tagja olvassa (?) de tanítóink nagy részének — fájdalom ! — nincs módjában, hogy e lapot magának megrendelje. Az egyházkerület hivatalos lapjának pedig az egyházkerületben nemcsak minden lelkésznek, hanem minden tanítónak a kezén is hetenként meg kellene fordulnia ; csakis így felelhetne me g teljesen e lap azon szép célnak, mely felé elismerésre méltóan törekszik; így e lapnak hangja azok közül, akiket illet, senkire nézve sem lenne „kiáltó szó“ a pusztában! “ Hogy tanítói karunk nagy része egyházi s iskolai ügyeinket illetőleg nincs kellően tájékozva, az illetők e miatt való kedvetlenségének kifejezését s ezen helyzetnek rossz hatását több Ízben szomorúan tapasztaltam. Tanítói karunknak minden tagja a legrövidebb idő alatt pontos értesülést nyerhet pl. a délmagyarországi vagy brassómegyei tanítótestületben történt dolgokról, de nem így egyházkerületünk iskolaügyi intézkedéseiről; megismerheti egyik-másik róm. kath. tanítóegyesület egyházi elnökének üléstmegnyitó beszédét, de én attól tartok: nem egy tanító van egyházkerületünkben, aki előtt ismeretlenül maradnak főtiszt, püspök urunknak az egyházkerület elé terjesztett évi jelentései!! A róm. kath. püspöki megyék vezetői nem elégszenek meg azzal, hogy tanítóik az államkormány hivatalos tanügyi lapját olvashatják, hanem saját közölnivalóikat hivatalos jellegű lapban küldhetik minden róm. kath. iskolához, a vármegyék hivatalos jellegű lapját minden község elöljáróságának meg kell rendelni ;* bizony az egyházkerület egyházi s iskolai közlönyének is okvetlenül meg kellene jelenni, legalább egy példányban, minden egyházközségünkben! Ez a a hivatalos példány az egyház tulajdonát képezné, olvashatná azt minden lelkész s minden tanító, végül *Még az „Új Korszak" is bekopogtat legalább évenként 1—2 mutatvány példányban minden tanítónkhoz, homlokán e felírással: Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárását! „BÉKESSÉG NÉKTEK!“ :: Irta : Izsák Aladár református lelkész* — 142 lap. — Ára : 3 korona. Hat tartalmas értekezés van az igen csinosan kiállított kötetben. 1. A múlandó élet az örökkévalóság szempontjából. 2. Az ismeretlen Isten. 3. Az isteni szeretet üdvmunkája. 4. istennek fiai — Istennek munkatársai. 5. Nemi különbség — közös elhivatása. 6. Keresztyén felekezetek... = Kaphatók : Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápa, Fő-utca 21. szám. =