Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
1. szám, DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 5. oldal. Erre vonatkozólag nekem külön véleményem van, melyet leszek bátor kifejteni. A gimnáziumot, zax’ éfo/fv középiskolát, az 1883. évi szervező törvény óta a társadalom, hírlapok, törvényhozás folvton macerálta; a reáliskolát, polgári iskolát latin nyelvi kurzusával, kivetkőztették jellegéből, mikor a gimnáziumhoz tették hasonlóvá; még ha a görögpótló mintájára illesztettek volna latinpótló tanfolyamot a reál vagy akár polgári iskola tantervébe, elfogadnám moderneknek ezeket a középiskolákat; a latin nyelvvel megvannak nyomorítva s alig egyebek félszeg kétlakiságukkal (humanitás — modernitas) torz gimnáziumoknál. Sajnálatomra, nem tudok lelkesedni úgy, mint Benisch Arthur kartársam (OKTE Közlöny, 1910. dec. 22. fűz.) a további uniformizálásért, hogy t. i. a reáliskola felső osztályain az ábrázoló mértan és rajz rovására emeljük a latin óraszámát; a gimnáziumi görögpótlón pedig a magyar irodalmi olvasmányok helyett tanítsunk franciát; reáliskolákban az előző osztályok francia ismerete támogatná a latin tanítást; a gimnáziumban a latin a franciát; mindkét intézetben pedig ellensúlyozva volna a német nyelv a franciával. Ez a tetszetős köntösbe öltöztetett terv is csak a kör négyszögüsitésének folytatása, fából vaskarika faragás, mely célhoz nem vezethet. Elérhetjük általa, hogy az egyik középiskolán, a reálban, tanítani fogunk — bizonyára direkt módszerrel — négy nyelvet, a gimnáziumban ötöt; minélfogva bizonyos, hogy tanítványaink a sok új, nyelvünkkel nem rokon idiómákból alaposan egyet se fognak ugyan elsajátítani, nyelvérzéküket ellenben sikerül majd teljesen eltompítani; egyéb nem hiányzik már, csak még egy idegen nyelv a középiskolákba, hogy anyanyelvűnket megrontsuk s elfelejtsünk rajta tisztán beszélni. Ezért nem fognak megneheztelni ellenségeink ! 1 3, 1/4 rész helyet már V5-öt juttatunk csak anyanyelvűnknek? Ilyen célra kár közpénzen közintézeteket fentartani; küldjük egyszerűen a magyar fiukat nemzetiségi vidékekre, ott kiforgatják őket magyar köntösükből, ingyen ! Ez az uniformizálás tovább folyt; talán nincs olyan iskola, melyből felvételi vagy külömbözeti vizsga kiállása után, be ne lehetne jutni a gimnáziumba, kezdve a középiskolákon, tanitóképzőből, kereskedelmiből, gazdasági akadémiából, a katonai iskolákból stb. A sokfelöl alkalmazott nyomás, kiegyenlítés folytán, hogy mindenki számára nyitva kell tartani a gimnázium kapuit; senki elől nem lehet elzárni a magasabb kiképzés útját, annyira demokratizáltuk a „társadalom vezető osztályainak" tanintézetét, jogosan mondhatnám, ezt az arisztokratikus iskolát, hogy ma már proletarizáltnak, pauperizáltnak tekinthető; elmondhatjuk róla, amit gróf Andrássy belügyminiszter a függetlenségi párt többségre jutásakor öt év előtt: „Túlságosan szép a menyasszony!“ Bármennyire megtisztelő a gimnáziumi képzésre, hogy nemcsak König műegyetemi professzor találja alkalmasabbaknak, fogékonyabbaknak a gimnáziumi abiturienseket az analysis rejtelmeinek megértésére (1. az egységes középiskolai ankétet Fehér Ipoly idején), hanem a postán, vasúton, körjegyzőknél, szóval a közigazgatás, közlekedés szolgálatában is azt találják az illetékes tényezők, hogy a szolgálati anyagot javítják meg, ha tőle gimnáziumi érettségit követelnek; vagy maradjon a gimnázium a „vezető társadalmi osztályok“ nevelőintézete, vagy, ha annyira alkalmas minden társadalmi osztály nevelési igényeinek kielégítésére, meg kell szüntetni mindenfajta középiskolát, szakiskolát s gimnáziumot csinálni valamennyiből; máskülönben nem bírunk a zsúfoltsággal, a túlnépesedéssel, hiába állítjuk be rendre a párhuzamos osztályokat; a kenyeret, állást kereső proletároktól nem szabadítja meg a befolyásos embereket a közlekedési miniszter rendelete a protekció ellen (1. P. Napló 1910 nov. 2. számát) épp oly kevéssé, mint annak idején Wlassics vallás- és közoktatásügyi miniszter jó szándékú tilalma alig változtatott a helyzeten; amint nem mondhatjuk, hogy Wlassics rendelete óta nincs protekció a tanügyi szolgálatban, ép oly hiú reménykedés, hogy a közlekedésügyi státusban minden állást az arra való legérdemesebb foglal majd el s az érdemetlen, vagy alkalmatlan ki nem túrja, meg nem előzi az érdemeset. Más dolog az arravalóság s más megint az arravalóság érvényesülése; érvényesül pedig az erősebb, nem az arravalóbb; „A választásokról már Aristoteles megmondotta, hogy nem az választatik meg, aki derekabb az állás betöltésére, hanem aki az állás megnyerésére derekasabb“. (Réz Mihály „Szabadság és Egyenlőség“ 72. 1.) Elég ideje izgatják a közvéleményt a gimnázium reformálásának gondolatával; helyén való már egyszer tisztázni a gimnázium helyzetét, viszonyát is egyrészt a főiskolákhoz, másrészt a kiilömböző szakiskolákhoz. Erre vállalkoztam, szerény tehetségem szerint; ha ezt a viszonyt vesszük szemügyre, talán kialakul, a vizsgálódás eredményéül, a felelet is a címül kitűzött tételre s a t. tanári kar szives támogatásával hivatalos utón győzhetjük meg az intézkedésre hivatott tényezőket, mi volna a teendő, hogy a gimnázium visszatérjen rendeltetéséhez s kielégíthesse a társadalom legderekabbjainak nevelési igényeit ? — Folytatása következik. — Sarudy György. Dőlnek, év-év után rendre dőlnek ki a sorból a régi világ, a régi magyar világ tipikus alakjai. Maholnap hírmondójuk sem marad s a helyükbe lépő ifjabb nemzedék nem pótolja méltón az „öregeket“. Török János személyében egyik legtiszteletre méltóbb „örege“ húnyt el Pápa városának. Öreg? Csak ha korára gondolunk, mondhatjuk el róla, mert tettereje, majdnem a legutolsó időkig lankadatlan volt, munkássága értékben és terjedelemben fiatalokat is megszégyenített. A harmadik emberöltő derekáig úgy ért el, hogy folyton dolgozott, szünetlenül fáradt, a szórakozásból nem vette ki részét egyszeresen sem, de a munkát vitte kétszeresen is s ekkor támadta meg a nehéz kór, mely egy évig küzdött vele, amíg a még betegségében is íróasztala, rajzai mellett görnyedőt legyőzte s — mindazok őszinte fájdalmára, akik szerették és becsülték — körünkből elragadta. Idii’densn si DUIN AINTI I^I AlJ-ban !
