Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-12 / 7. szám

7. szám. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 55. oldal. E §. megalkotásánál kettős célja volt a kerületi tanügyi bizottságnak. Az egyik az, hogy mindazon indítványokhoz, kezdeményezésekhez, amelyek a nép­oktatásügy fejlesztésére vonatkoznak és az egyház­­kerülettől egyházmegyékhez véleményezésre leküldet­nek, módja, alkalma és joga legyen hozzá szólni az egyházkerület területén működő minden tanítónak. A hozzászóllás, tárgyalás első sorban az iskolakörökben történik. A második cél pedig az volt, hogy mindazon eszmék, amelyek az iskolakörök tervszerű munkálko­dása közben felmerülnek, ha életrevalók és a tüzpró­­bát kiállják, eljuthassanak egészen az egyházkerületi tanügyi bizottság, illetőleg az egyházkerületi köz­gyűléshez. Aki a tanítóság jogainak ily módon való kiterjesz­tése felett komolyan gondolkodik, egészen természe­tesnek találja, hogy a jogokkal kötelességek is járnak. Most már nem elégséges az, hogy kezünket ölbetéve folyton-folyvást a kerületi tanügyi bizottságot kárpát­juk; mert az egyházkerület joggal elvárhatja, hogy az egyes iskolakörök a tapasztalatban felmerült esetek­ből kiindulólag a szabályszerű utón felhívják a felettes hatóság figyelmét a népoktatásügy fejlődésének útjá­ban álló akadályokra s az akadályok elhárítására pozitív javaslatot is tesznek. Figyelmük nemcsak az akadályok elhárítására, hanem a népoktatásügyet elő­mozdító körülményekre is kiterjed s így munkát adnak úgy az egyházmegyei, valamint a kerületi tanügyi bizottságnak. E mellett szorgalmasan tanulmányozzák­­az egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyveit s az abban foglalt és a népoktatásra vonatkozó határozatokat, javas­latokat tanácskozásaik tárgyává teszik. Kívánatos, hogy egyrészről az iskolakörök és az egyházmegyei tanító-egyesület, másrészről az egyház - megyei tanító-egyesület és az egyházmegyei tanügyi bizottság között szoros kapcsolat legyen, mert e nél­kül az egyöntetű munkálkodás nehezen megy. Ezt a kapcsolatot — legalább egyelőre — úgy lehetne léte­síteni, hogy az egyházmegyei tanító-egyesület elnöke tagja lenne az egyházmegyei tanügyi bizottságnak, s mint ilyennek joga lenne ahhoz is, hogy bármelyik iskolakor gyűlésén megjelenhessen, sőt amely iskola­kor munkásságában bajokat, fogyatkozásokat tapasz­tal, ott buzdítás, bátorítás, a felmerülő akadályok meg­ismerésére, elhárítására, a tagok munkára való serken­tésére kötelessége is lenne a megjelenés. Az iskolakörök egyöntetű munkálkodásának irányí­tása két oldalról történnék. Az egyházmegyei tanügyi bizottság gondoskodnék arról, hogy minden iskolakor tanácskozás tárgyává tegye azokat az ügyeket, amelye­ket az egyházkerületi közgyűlés véleményezésre az egyházmegyéknek leküld. Az egyházmegyei tanító­­egyesület pedig a paedagógiai, methodikai és socioló­­giai ügyeknél adná meg az irányítást. Az iskolakörök mindennemű munkálkodása az egyház­­megyei tanító-egyesülethez kerülne s a további intéz­kedést igénylő ügyek innen küldetnének el az egyház­­megyei tanügyi bizottsághoz. Ez utóbbi ügyekben a határozatba először azokat a pontokat kellene felvenni, amelyben minden kör és az egész tanító-egyesületi közgyűlés megegyezett; azután jönnének azok a pon­tok, amelyekben a körök között különbség van, vagy a tanító-egyesületi gyűlésen megegyezés nem jöhetett létre. Amelyik egyházmegyei tanügyi bizottságnak a határozatai ilyen alapokon nyugosznak, ott egyet el­mondhatunk, hogy az egyházmegyei tanítóság véle­ményét tükrözik vissza s az egyházkerületi tanügyi bizottság és az egyházkerületi közgyűlés részéről is más elbánásban részesülnek, mint egyesek végig nem gondolt divatos ötletei, vagy másod-harmad rendű tan­könyvekből összetákolt, hosszú lére eresztett paedagó­giai nagy képüsködései. Ha az iskolakörökben ilyen munkát akarunk, akkor mindenekelőtt szakítanunk kell azzal a felfogással, hogy elegendő, ha az iskolakor tagjai évenként egy­szer, legfeljebb kétszer összejönnek. A munkálkodás­nak itt is olyannak kell lenni, mint amilyent a vár­megyei kis tanítói köröknek kijelöltem. Mihelyt az őszi egybázkerületi gyűlés jegyzőkönyve a körlelkészekhez jut s meggyőződik belőle: mely tanügyi dolgokat tett le az egyházkerület az egyház­megyékhez véleményezésre, azonnal rajta lesz, hogy az iskolakor tanítóit összegyűjtse. Az első alkalommal tudomást szereznek az iskolakörben levő tanítók a kerületi határozatokról, általánosságban elmondják egyik-másikról véleményüket és kiosztják maguk között a munkát. Ugyancsak ekkor értesülhetnek a vármegyei, vagy egyházmegyei tanító-egyesület által kitűzött téte­lekről és határoznak abban: milyen sorrendben tár­gyalják az egyes kérdéseket, mikor, hol tartják össze­jöveteleiket. Hol s miként kapják meg a dolgozataik­hoz megkivántató forrásmunkákat. A többi magától jő, csak a jóakarat meglegyen s a kör tagjai minél gyakrabban találkozzanak! Üdvös dolog lenne az is, ha az egyházmegyék tanítói értesülhetnének arról, mivel foglalkoznak, mit határoznak az egyházkerületben levő más egyház­megyék tanítói. Ennek a keresztül vitele könnyebb, mint gondoljuk. Én azt hiszem, hogy e lapok nt. szerkesztője szívesen engedne helyet lapjában e hatá-Jobb és megbízhatóbb Hl clg Vei kelt olcsóbban senki sem ad, mint JF sí b i a ii Bél a magkereskedése Budapest, Üllői-út 11. szám. IRT’ A Kálvin-tér mellett. • Tessék árjegyzéket kérni!

Next

/
Thumbnails
Contents