Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-12 / 7. szám
Huszonkettedik évfolyam. Pápa, 1911 február 12. 7. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K),hirdetések reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Ha jól emlékszem rá, ez a szó „Kálvineum“ akkor röppent szét e hon református paróchiáiba, midőn az u. n. hivatalos egyház Kálvin születésének négyszázados emlékét valami nagyszabású intézmény létesítésével szándékozott ünnepelni. A nagyszabású intézményből ugyan nem lett egyéb, minthogy — több kevesebb buzgósággal adakoztunk a genfi Kálvin-emlékmüre s megalakult a politika szövevényes útjaira tekintgetés miatt közkedvességre nem jutott Kálvin-szövetség. A szó, a Kálvineum szó azonban nem szállott tova a négyszázadot jelző terminussal. Csodálatosképen ott maradt, tápláló erőt, gondoskodó szeretet kérve minden paróchián. mint olyan virág, mely vigaszt és kenyeret fog teremni a paróchia árváinak. A Kálvineum szó az ORLE apostolai által egy fogalommá lett, melyhez a lelkészcsaládok lelki békéje s az elaluvó atyák élő reménysége kapcsolódik. A Kálvineum szó azt jelenti egyháztársadalmi életünkben, hogy a magyarországi református egyház lelkészei egyelőre 100 fiú és 100 leány lelkészárva számára menhelyet építenek, hol azok kicsiny gyermekkoruktól mind felnövekedésükig és az életbe kilépésükig meleg, tápláló otthont és neveltetést fognak nyerni tudományos és más pályákra, a szerint, amint kit-kit a tehetség képesít és a munkakedv hív. Ez a terv, ez az eszme, mely megvalósításra vár. Nagyszerűségében megdöbbentő, magasztosságában imponáló ! Útjában ezernyi akadály, diadalában fagyasztó kétkedés! Mikor a Kálvineum létesítése elhatároztatott, az elnöki szó mintha a lelkek nyelvén a szellem világából jött volna. Lehetséges-e ez? Álom vagy valóság? Egy — kemény, de igaz kifejezéssel élve, — agyonéheztetett, gyermekei taníttatásában kimerült, az életdrágaság által naponkint gyötört, jogos várakozásában csalódott lelkészi kar nem vesztette-é el Ítélőképességét, midőn erejéhez mérten e titáni műre vállalkozott?! Ügy látszik, helyén volt nemcsak szive, mely annyiszor szórt könnyharmatot arcára a lelkészárva láttára, de helyén volt esze is. ítélt és ebben nem tévedett. Az eszme testei, fog ölteni a mi erőink megfeszítésével, a szavunk nyomán felébredő szeretet kegyadományaival. Az eredmény azonban csak úgy bizonyos és úgy fog lelkűnk igaz örömére szolgálni, ha mi, lelkészek teszszük meg kötelességünket előbb; mások kegyadományait csak úgy várhatjuk utóbb. A lelkészek alapítványát 100.000 koronával vette számba a Kálvineum-bizottság, a legutolsó (jan. ‘24.) kimutatás szerint ez összegnek csak jó fele, 57.225 kor. van befizetve és megajánlva. Hol van a másfél ezer lelkész? Akinek van gyermeke, azért, azokért, akinek nincs, ez okból kell hozni áldozatát. A szent vetélkedésben nem maradunk magunkra. A kezdet, Hajdúböszörmény és Losoncz fejedelmi alapítványa, amaz a fiú-, emez a leányárvaház javára oly erős fundamentom, mely a szeretet ez épületét megbirja. Épen e b. lapok jan. 29. és febr. 5-iki számában közzétett mozzanatok s kimutatások is hiven tükrözik, hogy e drága, hon egész mívelt társadalma megmozdul, hogy leghívebb fiainak, a református Kálvineum.
