Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-29 / 5. szám
36. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. Az állami tisztviselőknél, tanároknál maga az alapfizetés is emelkedik az évek számával s ezen túl jár a korpótlék. Egyházkerületi közgyűlésünk is erre az alapra helyezkedett, amikor theológiai tanáraink fizetését 1910. évi őszi közgyűlésében (jkv. 31. 1.) úgy rendezte, hogy a rendes tanárok alapfizetése 4800 kor., 10 évi szolgálat után 5400 kor. 20 „ „ „ 6000 „ ezenkivül a lakáspénz és öt évenként öt Ízben 400—400 kor. korpótlék. Ez mind így lévén: lehetetlen, hogy a lelkészekre nézve is ne ezen alapelvek szerint akarjon intézkedni úgy a felettes egyházi hatóság, mint az államkormány. Annyival inkább kizártnak tartok valami más eljárást, mert kétségtelen, hogy az anyakönyvi kivonatok kiadásának kevesbedése és lassú elfogyása miatt, nó meg a pénzszegénység folytán a stólák leapadása miatt is épen a városi lelkészek jövedelme csökkent meg az utóbbi időben. Az is igaz, hogy gazdálkodással se segíthetnek magukon; sok helyen se tehenet, se baromfit nem tarthatnak, disznót se hizlalhatnak. Baltazár szavaival végzem mondanivalómat: „Van törvényes alapunk. Ezen meg kell állanunk“. K. J. A tanító-egyesületek. — Folytatás. — Erre-amarra jártamban-keltemben a külföldön egyegy boltajtón gyakran megakadt tekintetem, amikor ezt láttam „állami tisztviselők szállítója“. Sem többet, sem kevesebbet nem jelent ez, mint itt bizonyos egyesületnek a tagjai, olyan amilyen előnyben részesülnek másokkal szemben. Ilyen előnyöket szereznek a .kereskedőknél, az iparosoknál, a gyógyszertárakban, fürdőkben, biztosító-társaságoknál, sőt nem egy esetben a színházaknál és az orvosoknál is. Miért ne lehetne ezt a működést a vármegyei tanítóegyesület hatáskörébe is belevonni? Ha a bányatársulatok, gazdag gyárosok egyesülnek abból a célból, hogy terményeiket, készítményeiket lehető drágán adják el, miért ne lehetne a szegény néptanítónak arra törekedni, hogy e terményekhez, e készítményekhez éppen olyan olcsón, vagy ha lehet még olcsóbban jusson hozzá, mint esetleg egy másik egyesületnek a tagjai hozzájutnak. Tömörüljünk tehát ne csak a szellemiekért, de az anyagiakért is, mert különben félő, hogy a mai viszonyok között a „tejjel, mézzel folyó Kanaán“-ban felkopik az állunk. Tanuljunk e téren, ha kell a kartellektől, ha kell a szövetkezetektől, vagy a „szakszervezetekétől s ahol csak lehet, mindenütt biztosítsunk a tanító-egyesület tagjainak kézzelfogható, zsebbejáró előnyöket. Tanuljuk már meg egyszer a közmondást: „Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája !“ Akkor majd tudják az egyesület tagja: miért is fizetik voltakép a tagsági díjakat s nem maradnak annyian, hátralékban, mint ma. Minél több tagja van valamely egyesületnek, annál biztosabban elérheti ezen a téren az eredményt. Itt nem könyörgésről, nem is könyöradományról van szó, hanem két oldalú szerződésről. Minél több előnyt nyújt valamelyik kereskedő vagy iparos a tanító-egyesület tagjainak, annál biztosabb lehet benne, hogy a város és a környék tanítói közül annál többen nála vásárolnak és ha kiszolgálása, árucikkei nem lesznek megfelelők, nem egy embert, de az egész tanítói kart és családtagjait elveszíti. A vármegyei tanító-egyesületnek a főcél — a népoktatásügy fejlesztése — érdekében való munkája a vármegyei tanító-egyesületi gyűlésen nyilvánul. Most már csak az a kérdés: hogyan tehetjük ezeket a gyűléseket nemcsak érdekessé, hanem az összes tagokra nézve gyümölcsözővé ? Kezdjük mindjárt a legelején. Ha az egyesület tervszerűen, céltudatosan akar működni, akkor a legjobb, ha néhány évre előre megállapítja a paedagógiának azt a körét, amelyet egy-egy évben tárgyalni akar. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy az időközben felmerülő paedagógiai kérdések tárgyalás alá ne kerüljenek. Az egyesület választmánya idejében, lehetőleg az előző évi gyűlést megelőzőleg megállapítja azokat a kérdéseket, amiket a következő évben a körökkel tárgyaltatni akar. De nemcsak a tételt állapítja meg, de megjelöli azokat a forrásmunkákat is, ahol az e kérdésre vonatkozólag az egyesület tagjai a tudnivalókat megtalálhatják. Gondoskodik arról, hogy e munkák az egyesületi könyvtárban meglegyenek s a tagok ezekhez könnyen hozzáférhessenek. Kis József: KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ a református vallásu növendékek számára. — Negyedik kiadás; az új tanterv szerint bővítve. — Á.ra 32 fillér. — Kapható KIS TjfVÓAJDAJR könyves papirkereskedésében FÁlFÁ-N, Fő-utca 21. szám. — Telefon 9. és 16. sz.
