Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

2. oldal. 1911. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A tanító egyesületek. Nem is olyan régen történt. A tanító-egyesület választmányi ülésén a kir. tanfelügyelő alaposan össze­különbözött az egyesület elnökével. A vége az lett, hogy az elnök beadta lemondását. Az sem volt régen, amikor Egerben a kir. tanfelügyelő feloszlatta, a tanító - egyesületi gyűlést. Mikor ilyeneket hallunk, vagy olvasunk, önkéntelenül is az a kérdés vetődik fel: hol van itt a hiba? Az emberekben, vagy talán a rendszerben ? A királyi tan­­felügyelő követett-e el hivatalos hatalommal való vissza­élést, vagy a tanító-egyesület, vagy annak [elnöke és választmánya lépték-e át azokat a határokat, melyeket az alapszabályok szorosan megszabnak ? Úgy az egyik, mint a másik esetben én a magam részéről beteges jelenséget látok, annak a kóros álla­potnak tünetét, amelyben tanító-egyesületeink ország­szerte általánosan sínylődnek és annak az önérzeti tűltengésben levő érzékenységnek megnyilatkozását, mely képtelenné teszi az embereket az ellenkező véle­mény eltűrésére vagy másként mint doronggal való megcáfolására. A felmerült esetek személyi oldalával már azért sem foglalkozhatom, mert nem ismerem a szereplőket. De nem foglalkoznám akkor se, ha ismerném ; mert ebből vajmi kevés haszna lenne a magyar népoktatásügynek. Ezek az esetek azonban nagyon alkalmasak arra, hogy belepillantsunk a tanító-egyesületek műhelyébe. Meg­világítsuk a fogyatkozásokat, keressük a bajok orvos­lására vezető utakat és módokat. És ha ezeket sike­rül megtalálnunk, mutassunk reá arra is, mit várhat egyházkerületünk az egyesületi élet terén kerületünk református tanítóságától. I. A tanító-egyesületi élet működéséről, hatásáról, fontosságáról két, egymással h omlokegyenest ellenkező nézetet hallhatunk. Az egyik oldalon égig magasztal­ják, a másik oldalon a sárga sárig lesajnálják és nyíl­tan hirdetik, hogy a tanító-egyesületek gyűlésein leg­többet ér — az ebéd. Melyiknek van itt igaza? Ha az érveket akár az egyik, akár a másik oldalon nemcsak meghallgatjuk, hanem a kritika boncoló kése alá is vesszük, igen gyakran azt tapasztaljuk, hogy az egyik erőlködése, valamint a másik lesajnálása üres frázis, szalmacséplő szófecsegés. Az eredmény, amire végső esetben eljutunk, az a szomorú tapasztalat, hogy sem az egyik, sem a másik fél nem gondolkodott komolyan a tanító-egyesületi élet feladatáról. A tanító-egyesületek célja körvonalazva van az egyesület alapszabályaiban. Ez jóformán az összes tanító-egyesületeknél ugyanaz. A cél kitűzés, a célra vezető utak megkeresése s ez utón a cél felé haladás egymástól lényegesen különböznek, ahol tehát kitüze­­tett a cél, de a tagoknak eszeágában sincs, hogy a célt megközelítsék, nem válik-e üres frázissá az alap­szabályokban kijelentett, bármilyen szépnek tetsző cél maga is? Ha senki sem gondol megvalósításával, ha százszor szánkra vesszük is, nem lesz egyetlen egy­szer sem más, mint haszontalan szófecsegés. Ide nem beszéd, nem szavalás kell, hanem — tett. Azok közé tartozom, akik a helyesen szervezett, jól vezetett tanító-egyesületektől sokat várnak, de ha azt tekintem : mit tesz ma az egyesületek nagy többsége, bizony-bizony nem hallgathatom el azt a nézetemet sem, hogy némikép igazuk van azoknak, akik a tanító­­egyesületek fontosságának nagyhangú dicséretét hallva — gúnyosan mosolyognak. Ne ámítsuk magunkat és másokat, legyen elég a szemfényvesztésből már s valljuk be őszintén: ritka s fehér holló számba megy széles Magyarországon az a tanító-egyesület, amely komolyan törekednék azok után a célok után, amik alapszabályában benne vannak. A tanító-egyesületeket, működésüket tekintve, két csoportba osztanám. Az egyik csoportba sorolnám azokat, amelyek sem­mit se dolgoznak. A tagok az alapszabályban előirt időben immel-ámmal összejönnek. Az elnök mézes madzaggal vagy kötéllel fog egy-egy előadót. A meg­jelenő tagoknak egyharmada meghallgatja a felolvasást. Aztán agyonhallgatják, de hogy mégis megadják a „módjá°-t akármilyen legyen a dolgozat „becsület“ - bői, „illendőség“-bői jegyzőkönyvi köszönetét szavaz­nak az előadónak. Ezekről a néma egyesületekről nincs mit beszélnünk. Sajnálnunk sem azokat kell, akik nagy kínnal végig űrnek egy ilyen gyűlést, hanem inkább azt az időt, amit itt tétlenül az iskolától ellopnak. A második csoportba jönnének azok az egyesületek, amelyek dolgoznak, de nem tervszerűen. Tárgyalás alá bocsájtanak mindenféle lehetséges és lehetetlen dol­gokat, akár tartoznak azok a népoktatásügyre, akár nem. Vegyük a jobbat. Ha a tárgy szoros kapcsolatban van is a tanítói hivatással, akkor is az a rendes dolog, hogy a tárgyalásra nincsen kellően előkészítve. A gyűlésre megjelenő tagok legfeljebb a tárgyalás alá kerülő ügy címét tudják (ha ugyan tudják), de halvány Legszebb karácsonyi és új-évi ajándék a könyv! Olcsó képes- és meséskönyvek. — Ifjúsági iratok. — Regények. — Legújabb könyv- és zenemű újdonságok ! Divatos levélpapír különlegességek. — Gélszerű családi dobozok. — Remek kötésű ima- és énekeskönyvek! Naptárak 1911. évre kaphatók. ...................-—----------- Karácsonyi és új-évi képeslapok nagy választékban ! Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Pápa, Fő-utca 21. Telefon 9. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents