Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-17 / 51. szám
51. szám. DUNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP. 437. oldal. nokok) javadalmazásával arányban álló rendezhetése céljából, amit trónbeszéd, képviselőházi feliratok, kormányprogramm és a mostani vallás- és közoktatásügyi miniszter is többszörösen megígértek az előttük megjelent küldöttségek előtt is, a főrendiházban is. c) Megkeresi a közgyűlés a mindkét protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottságot és felkéri az ott egyházegyetemünk részéről kiküldött bizottsági tagokat az értelemben leendő közreműködésre, jelenjen meg a bizottság testületileg a magas kormány előtt oly értelmű előterjesztéssel, hogy az emlékiratban megjelölt igények kielégítésére szükséges összeg erejéig újabb államsegélyt folyósítani méltóztassék, még pedig akként, hogy ezen újabban adandó államsegélyösszegnek az emlékiratban felsorolt tételek közötti megosztása tekintetében úgy a ref., mint az ág. hitv. ev. egyház egyetemének teljes intézkedés-szabadsága legyen. d) Kimondja az egyetemes közgyűlés, hogy a lelkészek fizetésének rendezése és az elégtelen lelkészi fizetések kiegészítése céljából az ezután felemelendő államsegély korlátái között egy, az egyetemes egyház kezelése alatt álló lelkészfizetési alapot létesít, amelybe be fogja utalni az államnak az 1848 : XX. t.-c. alapján eddig élvezett és a jövőben felemelendő évi segély 100/°-ának megfelelő összeget, nemkülönben az államtól az ev. lelkészek fizetésének kiegészítésére szolgáló, esetleg az egyetemes egyháznak e címen akár tőkében, akár évi járulékban rendezésére bocsátott összegeket“ . Ev. Lap. Könyvismertetés. „Enyingi Török Bálint, mint Pápa város földesura (1535—1550). Irta Sebestyén Béla, a báró Eötvöskollégium volt tagja. Pápa, 1911. VIII. 72. lap“. Ily cimü tanulmánya jelent meg volt derék tanítványomnak, most már kartársamnak, veterán kollégám, Sebestyén Dávid fiának, „Művelődéstörténeti értekezések“ 47. száma alatt. A nagy készlethez, — 75 forrásmű s 2 levéltár, a pápai uradalmi s a székesfővárosi nemzeti muzeum okleveleinek fölhasználásán épült fel a munka — soványnak gondolná az ember ezt az öt ívnyi munkát, ha rőffel kellene megmérni a tudományos dolgozatok értékét. Sokak szemében idővesztegető pepecselés annyi halom könyvnek, oklevélnek elolvasása s háládatlan ez a szakma, melynek termését 5 ivén el lehet raktározni. Aki azonban lelkiismeretesen fogja fel irói hivatását s nemcsak tollát akarja élesíteni hagyományos frázisok gyöngysorba fűzésével, hanem töviről hegyire utánna jár annak a kérdésnek, mely érdeklődését felköltötte s miután tájékozódott affelől, amit mások már kinyomattak, csak azt mondja el, amit érdemes ki is kutatni, meg is hallgatni. Valamikor, 19 század előtt, a költőktől kívánt Horatius ilyen fárasztó munkát, maga is büszkélkedik a „doctus poéta“ megérdemelt elnevezésével; ma már a szaktudományok művelőitől követeljük ezt a fáradságos munkát; a költőktől pedig elvárjuk, hogy csak megilletve daloljanak. Sebestyén Béla értekezése „Előszóval“ kezdődik, melyben a munkáját volt egyetemi tanárának, Bókefi Remignek dedikálja. A „Bevezetésben“ vázolja azt a keretet, a 16. század második negyedét, melyben az országos főhatalom kettészakadt s amint az uralkodók a korona után, a főurak meg a donatiók után szaladgáltak. Pártoskodásuk akadályozta meg a hűbéruralom megszilárdulását; közel jutottunk azonban ez állapothoz az örökös királyság alatt keletkezett családi hitbizományokkal, amennyiben ma az ország területének majdnem 40 %-je nagybirtok, biztos kezekben. Bálint ősei a Zalamegyei Keményfalváról Keményeknek írták magukat; csak nagyatyja, Ambrus kezdi használni az „Enyingi Török“ nevet, miután megvásárolta az enyingi s szigetvári urodalmat. Bálint Szigetváron született, 1503 táján. Ggyermekéveit Belgrádon töltötte, melyet apja Imre, mint bán, védett a török ellen. Apja halála után elesett a fontos végvár s az ifjúban menekülni kényszerült II. Lajos király haragja elől; 1523. megnősül, elveszi a szepesi kamara-gróf leányát, Pempflinger Katalint Mária királynő udvarhölgyét s már a következő éven hírvirágot szed a harcmezőn, Radul vajdát segíti a török ellen. Tíz esztendeig, 1526—36. Bálint is követi az akkori divatot s váltogatja politikáját, mint a viselő ruhát. Ebbe az időbe esnek Bálintnak kisebb-nagyobb lovagias ügyei: levágja Cerni Jovánt, az egykori lovászlegényt s most, Ferdinánd pártján „az első igazi nemzetiségi agitátort, amiért Bálintunk Szabadka nevű birtokát feldúlta; elfogja Bodo Ferencet, Ferdinánd engesztelhetlen ellenségét; elpusztítja Bakics Pál birtokát, amiért ennek hadnagya elakarja őt lábalól tenni, hogy urodalmát^ jutalmul vehesse, hogy a kölcsönt visszaadja, Kápolnayt, János király ádáz ellen-Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora ! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott Í87í-ben. — Cím- és betüfestészet! — Modem kivitel! — Szolid árak! — Alapíttatott Í87í-ben.
