Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-17 / 51. szám
51. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 435. oldal. kozásu egyén a tanácsbiró: értenie kell és érthet is a törvényhez. A tanlcsbirói tisztség rendkívüli fontos, ítéletet mondani, igazságot szolgáltatni, sokszor messze jövőre kiható határozatot hozni, téves Ítéleteket kijavítani: az ö kezükben van letéve. Azt keressük tehát: mit tett a jelölt ? Képes-e arra, hogy az egyéni Opportunismus árnyékából kilépve, a hamisítatlan, tiszta igazságért, ha kell, ki is tegye magát ? ! Ebben a foglalkozási ágban van-e már gyakorlata ? Mert egyházunk érdeke ilyen qualificatiót kíván ! Református. Nyílt kérés a kerületi irodalmi bizottsághoz! A legutóbbi népiskolai tankönyvpályázaton beérkezett pályamunkák közül a bírálók véleménye alapján a kerületi közgyűlés négy munkát fogadott el s e négy munka közül is háromnak egy és ugyanazon pályázó a szerencsés szerzője. Miután — a vallástani vezérkönyvet kivéve — mindenik tételre több — némelyikre 4—6 — pályamunka érkezett be, a nemes harcban elbukottak szép számmal vannak, — illetőleg vagyunk, miután e sorok írója is dicstelen résztvevője volt a legutóbbi tankönyvpályázatnak. Hogy rólunk, „bukottakéról, a bírálat hogy szólt, arról a magam részéről semmit sem tudok, de nem tévedek talán, ha fölteszem, hogy a többi pályázó gém tud arról, miután velem együtt bizonyára nem kockáztatták meg ők sem a kerületi gyűlés színhelyére való utazást, nehogy ezzel még külön is anyagi kárt okozzanak maguknak. De bizonyára a kerületi gyűlésen sem hallottunk volna egyebet, mint a bírálatok rövid referádáját, teljes, részletes bírálatot valószínűleg nem, amit már a bírálatok esetleges terjedelmes volta, — de meg magának a gyűlésnek is bő tárgysorozata sem engedett volna meg. Másrészről azonban senki sem vonhatja kétségbe a bukott pályázóknak ahhoz való jogát, hogy legalább megtudják, mi volt hát az a fogyatkozás és gyarlóság, melyben munkáik leledzettek s hogy kiváncsiak az indokolásra, mely szerint a pályázat sorsa eldöntetett. Az irodalmi, — illetőleg a bíráló-bizottságoknak semmi oka sem lehet arra, hogy véleménye a legnagyobb nyilvánossággal ne közöltessék. Sőt éppen azáltal veszi elejét a találgatásoknak s hallgattatja el az esetleg egyik-másik „bukott“-ból kitörő kétségeskedéseket, ha véleményét a legszélesebb körben publikálva, győz meg mindeneket, hogy döntése más csakugyan nem lehetett. A bírálatok közzététele mellett szól azon körülmény is, hogy három elfogadott munkának ugyanaz a szerzője s hogy egyik-másik munka — tudomásunk szerint — a szerzőnek javításra visszaadatott. A bírálatok közzététele által tehát alkalmat kell adni a bukottaknak, hogy lássák, miszerint munkájuk még esetleges javításokkal sem lett volna elfogadható, — avagy hogy megállapíthassák, képesek lettek volna-e az észlelt fogyatkozásokat pótolni, az elfogadotthoz hasonlóan kijavítani ? Mert, bocsánat, így önmagától tolul előtérbe a föltevés: hátha a megállapított hiányok pótlásával az el nem fogadott munkák közül is bevált volna egyik-másik ? így azt kell gondolnunk, hogy az egy szerzőtől származó három tankönyv valóban a tökéletesség non plus ultrája, mig mi, szerencsétlen flótások, akiknek talán csak egy-egy munkánk volt bent, — azt az egyet sem tudtuk jól megszerkeszteni! Már tanulság céljából is közzéteendők a bírálatok, hogy az illető bukottak egy esetleges más tankönyvpályázatnál ne essenek a most elkövetett hibákba s munkájuk legalább azzal honoráltassék, hogy e pályázatból leszűrt tapasztalataikat más alkalommal hasznukra fordíthassák. Ez valóban a legkevesebb, amit a „bukottak“ elvárhatnak. Ugyanazért e sorok írója, ha bár bukott társai részéről arra megbízatása nincs is, de bizonyára azok nevében is szól, midőn a kerületi irodalmi bizottságot a fentieknél fogva arra kéri, szíveskedjék a négy elfogadott tankönyve, valamint a velük konkurrens pályamüvekre vonatkozó bírálatot, illetőleg bírálatokat e lapban, mint a kerület hivatalos lapjában közzétenni, mint az az első tankönyvpályázatnál az egyik pályamunkára nézve a múlt évben történt. Ennek semmi akadálya nem lehet s ezzel az irodalmi bizottság csak a bukott pályázókkal szemben cselekszik méltányosságot. Egy a bukottak közül. A pápai református főiskolai nyomdában most készül, Kis Tivadar kiadásában megjelenő, —ROBERTSON FRIGYES VILMOS nagynevű egyházi szónoknak 40 legki''álóbb egyházi beszéde. Magyar nyelvre fordította Ceglédi Sándor theol. magántanár, a Kálvin művek fordítója. A mű nagy 8-rétben 23 iv terjedelmű. Kivételes előfizetési ára azoknak akik már most Kis Tivadar kiadónál Pápa, Fő-utca 21-ik szám megrendelik, fűzve 5 kor., vászonkötésben 6 kor., félbőrkötésben 7 kor. Megjelenés után a mű ára 20%-al drágább lesz.
