Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

50. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 429. oldal. Tisztelet a kevés kivételnek ; de fájdalommal kell fel­jegyeznünk a szomorú jelenséget, mely a fiatal generáció egyháziatlanságában lépten-nyomon mutat­kozik. Kiss Sándor nagykálnai ref. tanító, a régi hűsé­ges, egyházias érzelmű kálvinista tanítók típusa volt. Kevéssel beérő, sokat dolgozó, egyházának dolgával magát mindenben azonosító férfiú. Értelemmel, buzgó­­sággal vezette egyházát, amely hosszú szolgálata alatt fel is virágzott. Népe hálás is volt ő hozzá minden időben. E hó 26-án temetésén is nagy kegyelettel adózott emlékének. Koporsóját könnyező szemekkel állották körül tanítványai, a falu apraja-nagyja, hívei. A háznál Csekey Dávid alsóváradi lelkész búcsúztatta el hiveitöl, a temetőben pedig Tóth István lévai ref. tanító kartársai nevében mondta el felette ez alka­lomra irt költeményét. Tiltakozás. A Debreczeni Prot. Lap folyó évi dec. 2. számában olvassuk a következő tiltakozást : „Tiltakozunk azon nézet ellen, mely a Közintézmények és az azok élén állók bírálatát egyszerűen eltiltja, azt gyengéden cucilistaságnak, degeneráltságnak bélyegzi és a törvényes rend elleni izgatásnak mondja ... Ne tessék a szavakkal játszani. Ezek a középkori inkvi­­ziciós nézetek nem a mai korba s nem alkotmányos államba valók és nem voltak sohasem divatban nálunk magyar reformátusoknál. Nekünk jogunk is volt hozzá, módunk is volt hozzá, hogy az obscurantismus dolgait a közügyet illetőleg nyíltan szóvá tegyük és számon­­kérjük. Ez a kritika a sajtónak nem csak joga, hanem kötelessége is. Ne méltóztassék hát miatta megbotrán­­kozni és ne tessék abban a balvéleményben ringatózni, hogy pl. a hibás intézkedések a titokban tartás és elpalástolás következtében valami módon megjavul­hatnának ; . . . és különösen ne méltóztassék elhinni, hogy a tanár, ha szinte igazgató is, olyan magasan állana, hogy eljárása felől felségsértés nélkül már szólani se lehetne . . Ez a tiltakozás igen időszerű ; mert csakugyan félelmetesen terjed és erősödik az a felfogás, hogy a közintézmények élén álló köztiszt­viselők hivatalos működését nem illik, nem szabad nyilvánosan megbírálni, szóvátenni. Pedig hányszor halljuk: „a sajtó a nyilvánosság ellenőre“. De ma már ez az igaz kijelentés, sőt közmondás is kezd már üres frázis lenni. A mi lapunk azonban kezdettől fogva vallotta és valósággal követte is azt az elvet ; a szerkesztő nem törődött a sok kellemetlenséggel, hátmögötti gyanúsításokkal, amik ily magatartása miatt bőven osztályrészéül jutottak. Meg-megvigasztalta magát, hogy nem ő az első, akit félreismernek; sőt nálunk sokkal különb emberekkel is megtörtént ez ! A lelkészi fizetés rendezése. A magyarországi két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött állandó bizottság nov. hó 27-én tárgyalta a protestáns lelkészi fizetés rendezésének ügyét s tör­tént megállapodása értelmében december 6-án délelőtt küldöttségileg járt gróf Zichy János vallás és közoktatás­ügyi miniszternél, hogy az égetően sürgőssé vált és megígért fizetésrendezés érdekében lépéseit megtegye. A héttagú küldöttségben ott volt: dr. Antal Gábor ref. püspök, konventi egyházi elnök, Oyurátz Ferenc és Scholtz Gusztáv ev. püspök, gróf Degenfeld József ref. egyházkerületi fögondnok, konventi világi elnök, gróf Tisza István ref. egyházkerületi főgondnok, Szent­­iványi Árpád ev. egyházkerliieti felügyelő és dr. Sztehló Kornél, a bizottság egyik előadója. Gróf Zichy János kultuszminiszter a küldöttségnek ezt. válaszolta: —­­Tárgyalást indítottam a pénzügyminiszter úrral, hogy a lelkészek kongruájának rendezése ügyében némi kezdő lépések már 1912-ben történjenek, az új törvény alapján pedig a teljes rendezés az 1913-iki költségvetés­ben megtörténjék. Óhajom, hogy a végleges rendezés a korpótlékra legyen fektetve. Ä törvény megalkotásá­nál a lelkészek érdekében kerülni óhajtom újabb álta­lános becslés elrendelését. Minthogy a kongrua rende­zése a tanítók körében nagy elkeseredést keltene, ennélfogva a tanítók fizetésének rendezését összeköttetésbe óhajtom hozni a kongrua rendezésével. Ezért a tárgyalás még nem volt befejezhető. Theológiai magántanári vizsgát tett a dunán­túli református egyházkerület vizsgáló bizottsága előtt dec. 2-án Pongrácz József theológiai helyettes tanár úr az uj-szövetségi szakcsoportból. Nyomtatásban már megjelent értekezéséről a bírálók igen jó véleménnyel voltak ; a szóbeli vizsgán, valamint próba előadásán igen szép jelét adta alapos készültségének és előadói készségének úgy, hogy jeles fokú minősítést nyert. Mi, akik közelebbről ismerjük képességeit, tudomány­­szomját, tevékenységét és — szerénységét, igaz öröm­mel gratulálunk neki is, intézetünknek is igen jól sike­rült vizsgája alkalmából. Karácsonyi szünidő. Pápai főgimnáziumunk tanuló ifjúsága a karácsonyi szünidőt e hó 16-án, szombaton déli 12 órakor kapja ki s 1912 január 3-án, szerdán d. e. 8 órakor újból kezdetét veszi a tanítás. A főgimn. igazgatóság ebből az alkalomból fölhívja a szülők figyelmét, hogy a tandíj II. részlete, — 15 korona — 1912 január 3-án esedékes lesz. Ugyanekkor fizetendő a rendkívüli tárgyak tanulásáért járó 6 korona is. Uj doktor. Veress István bihardiószegi lelkész — aminf a Debreczeni Prot. Lap írja — az egyetemes hazai egyháztörténetből Kolozsváron sikerrel letette a doktori vizsgát. Örömmel adunk hirt derék lelkész­­társunk nemes törekvéséről és annak sikeréről. dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gond fordíttatik. VÁGÓ DEZSŐ szabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító PÁPÁN, Fő-tér 19. sz. a. különlegességekben. Állandóan

Next

/
Thumbnails
Contents