Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-19 / 47. szám
Huszonkettedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1911 november 19. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4‘50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Miként tehetnénk igehirdetésünket vonzóbbá és hatályosabbá ? — Folytatás. — Amikor már tudunk adni másoknak is, mert magunknak van, — birtokában lévén a keresztyén életnek, mely a bibliából vett táplálékával mind erőteljesebbé duzzad — még akkor is egy dologra van szükségünk: a hallgatók szivének megnyitására. A szivek nem nyílnak meg a mi kopogtatásunkra; annál kevésbbé követelő zörgetésünkre. A szivek foltétien ura az Úr, akitől buzgó könyörgésben kell kérni a szivek megnyitását, hogy azokba az evangéliumot bevihessük. „Nyájasan bánni Jeruzsálemmel“ ez a vezér ige bizonyára több sikerrel kecsegtet, ha követjük, mintha dörgedelmes hangú beszédeket zúgunk a fülekbe. A dorgálások, az erőteljes hangú feddözések talán megnyitják a füleket, de bezárják a sziveket. Az Üdvözítőről csak ritkán van följegyezve, hogy valamit haraggal tett volna, vagy beszélt volna, de annál inkább kiérzett tetteiből és szavaiból a sajnálkozás, a könyörülő és segíteni kész szeretet. A lelkipásztor prédikációjából is érezzék ki a nép lelki üdvösségét szivén viselő szeretet; szóljon szívből, szívhez; „az ilyen szívből eredő prédikáció legbiztosabban építené fel azt a hidat, amelyen a hirdetett ige a hallgatók szivébe eljuthat“.1 De ez még nem elég. Az igehirdetö ismerje jól azt a talajt, amibe szórni akarja az ige magvait. Törekedjék egészen közelről megismerni hallgatóinak lelkivilágát az emberekkel való gyakori érintkezés által. Segítségünkre jön mindenesetre a lélektan, melyet egy buzgó lelkipásztor kár nélkül nem nélkülözhet; segítségünkre jön a bibliának lélektani szempontokból való tanulmányozása ; életrajzok stb. De mindez korántsem pótolhatja a közvetlen érintkezést az emberekkel. Magyar ref. gyülekezeteink kevés híján abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy lelkipásztoruk mindegyik tagját személyesen ismerheti. Érdeklődni is kell minden még aprólékos dolgaik, veszödségeik, lelkiszükségíeteik iránt is, nem csak abból a nem kicsinylendö okból, hogy a mi érdeklődésünk az ő dolgaik iránt természetes viszontérdeklödést fog szülni a mi dolgaink, közelebbről igehirdetésünk iránt, hanem azért is, mert e nélkül prédikációnkhoz nem lesz aktuális anyagunk s e miatt az elveszti érdekességét. Sok hibára, vagy talán ami ennél is nagyobb : könnyelműségre tudnánk rámutatni e tekintetben különösen fiatal, kezdő emberek részéről. Mikor a szocializmus ellen hallunk dörögni ott, ahol annak hírét sem ismerik; a’ Jézus Krisztus feltámadását tagadók érveit halomra dönteni ott, ahol amaz érvekről nem tudnak; belebocsátkozni oly dogmatikai fejtegetésekbe, melyekhez nincs a hallgatóknak kellő elökészültségük, hogy azt felfoghassák: oly képzeleti alaknak szól ilyenkor a beszéd, aki hiányzik a hallgatók sorából. Az igehirdetö ha így, nem ismerve hallgatóinak értelmi fejlettségét, lelki szükségletét, vagy arra tekintet nélkül prédikál; ha nem tudja beszédje és a hallgatóság lelki világa között megteremteni az elengedhetetlen lelki kapcsolatot: úgy ne csodálkozzunk azon, ha talán magában véve teljesen 1 W. P. i. m. 15. 1.
