Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-12 / 46. szám
46. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 393. oldal. Nem a templomból akarja más irányba vinni az embereket, hanem a mai idők által követelt könnyebb, szórakoztató és építő hatású estélyek, délutánok által vissza akarja terelni a lelkeket a templomi komoly buzgósághoz és áhítathoz. Amely gyülekezetben van ilyen Kálvin-Szövetség, ott nagyon meg van könnyítve a lelkész munkája. Érdemes tehát a pártolásra s a vele való együttmunkál kodásra. Sulyok István nagyváradi esperes méltán rántott kardott mellette, mikor a bihari egyházmegye legutóbbi gyűlésén ezeket mondotta : „A Kálvin-Szövetség Ezékiel próféta látása szerint a szerte heverő barna csontokat akarja összeszedni, s aztán életre hívni, ujjászülni. A krisztusi vallást bevinni a szivekbe lelkekbe. Szegezzünk tehát vállalkozó vállat, mellet mell ellen s ne néhány emberrel akarjuk megvivatni a csatát, hanem pártoljuk a Kálvin-Szövetséget, alakítsunk gyülekezeteink kebelében Kálvin-Szövetséget!“ Ez a mi szavunk is ! Varga Antal budapesti ref. hitoktató. Vegyes közlemények. | Bolla Sándor!"] (1892—1911 nov. 7.) Koporsója koszorúval volt tele, a temető emberrel és az emberek szívvel . . . Döbbenve fagyott meg a gondolat . . . Hogyan. — hát az örök kacagás most végleg és határozottan elnémul? A jövő papjainak egyik egész embere így el tudott hallgatni ideáljaival ? Hol van az a sok, örökké csapongó, okos gondolat? Egy marék hamuvá zsugorodott össze? Vagy talán . , . igen igen — a mj Sándorunk „nem halt meg, csak aluszik“. Dolgos, két keze munkáját nem látja ugyan többé ez a lap, de hírül adjuk a világnak, hogy nekünk Bolla Sándorunk is volt. Hűséges kis szolgája az Urnák. Aranyos, mosolygó kedély. Örök kötelességérzet. Es 19 esztendő, kinek sírjára zokogva hozta el faluja lányserege a maga koszorúit. Élt — mosolygott — eltűnt. Szeretett és szerettük. Dolgozott és álmai voltak. Szépről, igazról, nemesről. Sirján — mig élünk — emlékezet ! - Azután már csak moha, De álmai még akkor is aranyosak lesznek. — Pályatársai a következő gyászjelentést ad - ták ki: „A pápai ref. theol. akadémia ifjúsága megszomorodott és fájdalommal telt szívvel tudatja szeretett kedves barátjának és pályatársának Bolla Sándor III. éves papnövendéknek a hűséges és kitartó munkásnak folyó hó 4-én rövid szenvedés után életének 20-ik évében történt gyászos elhunytát. A megboldogult kedves halott hült teteme folyó hó 7-én d. u. 3 órakor fog a pápai alsóvárosi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Nagy fájdalommal sújtott minket az Úr körünkből való eltávoz sóddal, de emléked élni fog közöttünk. Fáradságod, szorgalmad jutalmát nyerd el amaz örök hazában ! Legyen csendes síri álmod, Pápa, 1911. évi november hó 6 án. Nem feledünk ! „A lélek él, találkozunk.“ A lelkószi fizetések rendezése ügyében a tiszáninneni egyházkerület elnökei a következő levelet intézték dr. Antal Gábor püspök úrhoz, mint az egyetemes konvent elnökéhez: Tiszáninneni egyházkerületünk, tekintettel az 1848: XX. t.-c. végrehajtásának lassú fejlődésére, azzal bízott meg minket, hogy konventi elnökségünk utján szorgalmazzuk a közös protestáns bizottság összehívását, hogy az 1912-ik évre szóló állami költségvetésben a lelkészek fizetésének rendezése végre biztosíttassák. Miután mi magunk is tarthatatlannak tartjuk már azt a függő helyzetet, amelybe ez az ügy négy év óta jutott, anélkül, hogy a megtörtént felterjesztésekre még csak választ is adott volna a kormány ; ellenben á felelősség súlyát az eddigi sikertelenségért mégis mélyen érezzük : felkérjük Méltóságodat, hogy méltóztaBsék egyházkerületünk kívánságának megfelelőleg a közös prot. bizottság összehívását még ez év folyamán kieszközölni, avagy esetleg egyetemes konventünket is összehívni, hogy ha az állandóan és következetesen elodázott ügy, amint az a most beterjesztett költségvetésből is látszik, sérelmünkre, ismét és ismét elodáztatok is, annak ne mi legyünk az okai azon esetleges mulasztásunkkal, hogy sürgetéseinket kellő időben hathatósan meg nem ismételtük. Mély tiszteletünk kifejzésével maradtunk Sátoraljaújhely 1911. okt. 28. Dókus Ernő s. k. Fejes István s. k. főgondnok. püspök. Elismeréssel és köszönettel örökítjük meg e levelet e helyen is. Száz éves jubileum. Ökt. 29-én tartotta a pálfai egyház szépen megújított templomában temploma 100 éves fennállásának örömünnepét. Az ünnepély fényét nagyban emelte Szűcs Dezső esperes megjelenése, aki I. Móz. 28., 17. alapján tartotta magvas beszédét úgy a pálfai valláskülönbség nélkül egybegyült, valamint a szomszédos községekből nagy számmal ide zarándokolt híveknek. Az esperesi méltóság értékben nyilvánult meg a lelkek nagy örömére. Utánna Tóth Sándor sáregresi lelkész megáldotta Csajági János gondnok és neje, id. Nagy József és neje ajándékozta keresztelő medencét és edényeket. A sivár világnak beszélő bizony-Állandóan dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gond fordíttatik. VÁGÓ DEZSŐ szabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító PÁPÁN, Fő-tér 19. sz. a.
