Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

39. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 335. oldal. ség rongyaival nem szabad sokáig gúnytárgya­ként államink a müveit társadalom előtt; nem szabad engednünk, hogy szolgai fizetésünk mér­téke megcsufolja szolgálatunk jelentőségét és méltóságát. Reformok kezdeményezésével és kiforralásával oda kell törekednünk, hogy egy­házi életünk túlmerevült hivatalos képe a való­ságos élet gyakorlatiasságával, túlközpontosított szervezete a presbiteri önkormányzat követelmé­nyeivel közelebbi rokonságba jöjjön, hogy ne maradjunk már sokáig tartalom nélküli keret. Fájdalom, hogy a felekezetkozi politika ellen­őrzésében is hivatás vár reánk. A kormány politikájának kétségtelenül liberális a tartalmi általánossága. Rokonszenvünk hajóját ettől a bázistól nincs is okunk eloldani. De nem huny­hatunk szemet egyes esetek előtt, melyek külö­nösen a kultusztárca körébe tartozó kinevezé­seknél, segélyezéseknél és az egyesületi jog kezelé­sénél nehezen lennének felhasználhatók a libe­rális politika bizonyítékaiul. A reakciós irányzat bukása óta több idő telt már el, mint ameny­­nyinek rövidsége a megromlott leltár érintetle­nül hagyását indokolni tudná. A tiszta elveknek az a katasztrófája, amibe a koalició belevitte a közvéleményt, sokkal tanulságosabb, mintsem hogy másik zűrzavaros személyi összetétel poli­tikai sikerének áldásos jövőt jósolhatna akárki is. Az a kérdőjel, amit azoknak az eseteknek a politikai beállítása képvisel, óriásivá nő s a kétségig emelkedik, ha az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásának sorsára gondolunk. Melyik irány­zat számlájára fog vájjon ez a nagy kérdés kerülni ? Arra-e, amelyik bevallott, általános vagy amelyik titkos és részszerü? Itt kell mine­künk résen állanunk hagyományos nyíltságunk­kal és határozottságunkkal reá világítanunk min­den lépés természetére és irányzatára. Emiatt a szerep miatt el kell készülni az üldöztetésre is. Mint eddig, úgy ezután is meg fogják találni a pénzértékü módját annak, hogy a vezérek kedvét, bátorságát a nyilvános támad­­tatás szennyével szorítsák vissza. Ne feledjük azonba s ne feledjék azok sem, akik utánunk jönnek, hogy az igazság akkor volt legerősebb s Pál apostol akkor legnagyobb, mikor dicsekedve, büszkén szólt a bizonyság­­tétel : világnak seprei, mindeneknek elvettetett állatja lettünk. Ne feledjék, hogy a léleknek próba nélkül, szenvedés nélkül se ereje, se igazsága, se ér­deme, se dicsősége nincsen. Ezzel a gyűlést megnyitom. A vallástan tanítása népiskoláinkban. Már a múlt tanévben is kötelező volt új nép­iskolai tantervűnk. De tudjuk azt jól, hogy különösen a vallástaniak közül beállott nagy tananyagváltozás, s ehhez a kézikönyvek nemléte miatt az új tanterv csak a papiroson élt. Most azonban már készen van az egyik új, egy­séges vallástani és a történelmi kézikönyv : lehet, sőt kell is használni mindegyiket. A III.—V. osztályok nem lesznek kénytelenek többféle bibliatörténelmi könyvet, kátét, az V.—VI. osztályok külön egyház­­történelmet használni, a vallástani anyag részint keves­bítve, de talán mégis mélyítve, egységes rendszerben ott lesz tanítóink előtt. Ha buzgóságot, lelket is ön­tenek tanításukba : az eredmény — hisszük — több lehet, mint az eddigi beosztás mellett, melynek terhes voltával a haszna nem állott arányban. A vallástani vezérkönyv nincs ugyan még készen, de ezzel végeredményben majdnem úgy vagyunk, hogy egy igazán képzett, derék református tanítónak alig lehet rá nélkülözhetetlen szüksége, mert vezérkönyv a saját tudása, gyakorlata, vallásos érzése; a köteles­ségét nem ismerő, gyarló tanítónak pedig hiába van, ha bele sem néz, mert örül, hogy — nézete szerint —■ a képesítő után megszabadult a betűtől. Az I.—II. osztálynál ugyan a vezérkönyv volna a tulajdonképeni kézikönyv, mert itt ilyen csak tanítónak kell. Ezen a hiányon azonban ennek megérkezéséig minden tanító elég könnyen segíthet. Az imádságos könyv sem késhetik sokáig. Bár­csak jól sikerült lenne, egyszerű, rövid, szivbéli imád­ságokkal. Az eddigi, u. n. mezőföldi imádságos könyv hosszú, nehéz szerkezetű fohászaival bizony idejét múlta. Templom bemenetkor, kijövetkor, úrvacsora előtt, után mondandó imádságait már nem használ­hatja egy felnőtt sem, mert elfeledi, meg sem pró-A dunántúli ref. egyházkerület tankönyvkiadványainak sorozatából, most került ki a Főiskolai nyomda sajtója alól: Fülöp József: Hit- és erkölcstan Szeghalmi Gyula: A magyar nemzet története ÜSSH? Megrendelhető : KIS TIVADAR könyv- és papirkereskedésében PAPA Fő-utca 21. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents