Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-24 / 39. szám

Huszonkettedik évfolyam.

39. szám.

Pápa, 1911 szeptember 24.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL.

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden vasárnap.

Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K),hirdetések,reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

Elnöki megnyitó

az O. R. L. E. 19ÍI. évi (szept. 19.) gyűlésén Budapesten.

Akinek lelke megtanított szeretni egymást, akiért viharba mentünk, akinek erejével megtértünk sértetlenül s aki által nagy dolgokat végezhet kicsiny erő is : Annak: a Jézus Krisztusnak nevében üdvözlöm az egyesület rendes és pártoló tagjait és a vendégeket.

Az évek mennek meghalni egymásután; múlásuk felelősség nekünk. Fordulójuk kötelesség a számadásra.

Lelkiismeretünk könnyen végezné a számadást. Nem vádol bennünket semmivel. Hallgatása, nyugalma kedvező mérleget pecsételne meg.

Kifelé azonban az eredmények cáfolhatatlan erősségeivel tartozunk. Istennek kegyelme gyarló erőnk dacára is kezünkre adta ezeket.

Az eszmében, melynek zászlójára lelkünk felesküdött s a viszonyokban, melyeket rajtunk kivül s felül álló hatalom csoportosított: megtaláltuk azt az erőt, amelynek hatása folytán az egyesület tagjainak a száma a múlt évihez képest csaknem százzal emelkedett. De ha számszerűit óriási többségben vagyunk is, még mindig közel 400-an állanak kivül a kartársi szeretet eme legjellemzőbb kapcsolatán; nem is említve azt a fogyatkozást, amiben a szeretet intenzív ereje és az actió-képesség magán a kapcsolaton belül is sinylik.

Erős a reményem, hogy a kartársi szeretet lelkének klasszikus alkotása: a Kálvineum az özvegyek és árvák megelőző könnyeivel, a hála követő derűjével s az áldás hívogató gyönyörűségével helyre fogja hozni úgy a számszerű, mint a minőségbeli hiányt. Jogunk van erre az alkotásra méltó büszkeséggel mutatni reá fejlődésének már mai stádiumában is. Nemes törekvésünk igazolásának palládiuma ez s egyben az engesztelő áldozat oltári helye, ahova a politikai, társadalmi és felekezeti visszavonás megtérő bűne, az emberbaráti szeretet áldozatai adójával elzarándokol; összekötözi és szorosabbra fűzi a nemzeti és társadalmi Összetartozandóság szálait. így lett a mi mozgalmunkból, amelyet egyházon kivül is felforgatásnak bélyegzett a nekihevült proscriptio, békesség és szeretet apostolsága az egész országra vonatkozással.

A tények logikája megfordította velünk szemben a közvéleményt, melyet a mesterséges vádak s a rosszhiszemű imputációk nem képesek sokáig tévúton tartani. Ebben az átváltozásban jelentékeny része volt az uralkodó politikai irányzat változásának is, amelynek már mérsékelt liberalizmusa is elég volt ahhoz, hogy alapszabályunk megnyerje a megerősítést.

Az elmúlt év vívmányainak ez a koronája. Sok aggodalmat, .keserűséget, küzdelmet, sok sebet és szenvedést sugároz át engesztelöleg ennek a koronának a fénye; melyből a legszebb sugár nem azokat illeti, akik kivívták, hanem azokat, akik megadták. Nekik kellett a legnagyobb áldozatot meghozni; nekik kellett a legnagyobb erőt: önmagukat leküzdeni. Ezért nagyobb az ö érdemük. Egyetemes konventünk és a kormány átértett helyzetük magaslatára emelkedtek fel, amikor az erkölcsi emelkedett