Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-10 / 37. szám
37. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 319. oldal. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség V. nyári konferenciája. — Eperjesen, junius 29.—julius 5. — Junius 28-án estefelé nagyon megélénkült az eperjesi evangélikus otthon tájéka. Különböző korú és pályáju diákok tarka csoportja nyüzsgőit előtte és benne. Csakhamar mindenki eljut megérkezése után a rendezőségi irodáig, ahol megkapja szobájának számát és ezzel rövid keresés után otthon van. A fehér takaros szalmaszákokat kipróbálva, lerakja útitáskáját és az utiport is tova ereszti a mosdómedencébe. Némelyek előtt szokatlan az a gyors és hamaros ismerkedés, de csak megszokják ezt is. Sokan örömtől sugárzó arccal keresik fel a régi ismerősöket, akike t talán sohase láttak volna a diákgyülések nélkül; mások kétkedő szomorúsággal gondolnak arra, hogy vájjon lelkűk békéjét és nyugalmát megfogják-e találni s megszabadulnak-e a zaklató kérdésektől, melyek most megsokszorozódva tódulnak lelki szemeik elé; ismét mások kirándulói hidegvérrel a táj szépségeiről és a további útitervről tanakodnak, nem is sejtve, hogy e hamis békesség nemsokára felkavarodik. Dehát vájjon kicsodák ezek a tarka gombos (egy színes gomb a felső lyukban jelezte a helyet, honnét ki-ki jött) és névjeggyel kitűzött fiatalemberek és honnan jöttek ? kérdezték a kiváncsi eperjesiek. Diákok, mégpedig a legkülönbözőbb pályákról. Orvosnövendékek, jogászok, mérnökök, tanárjelöltek, theologusok, gimnázisták; evangélikusok és reformátusok. Az ország minden tájékát képviselik többen, vagy kevesebben. Legtöbben vannak Budapestről, azután Sárospatak, Pápa, Sopron, Eperjes, Debreczen, Pozsony, Nagyenyed, Szatmár, Miskolcz, Veszprém stb. intézeteiből számosán. Több hely volt ezeken kívül olyan, honnét csak egy-egy résztvevő volt. Hogy az első keretet teljesebbé tegyem, meg kell említenem a kirándulásokat s a gyűlések helyét és idejét. Összes délutánjaink — néhány kivételével — szabadok voltak. Elsősorban is megtekintettük magát a várost és történelmi nevezetességeit, melyekben Eperjes oly gazdag: II. Rákóczy-Kossuth-Petőfi, s a Caraffa-féle vértörvényszék 24 mártírjának szellemei lengtek körülöttünk. Az a borongós némaság, melyet az emlékek ébresztettek fel, messze tovaszállt tőlünk, mikor kiléptünk a szabadba, ahol a vidám, ifjúi lélek teljes erejében nyilatkozott, hirdetvén hatalmasan, hogy Krisztus fokozza és növeli örömeinket. A lehető legvidámabb hangulatban jártuk be a környékét: Nagysárost (Rákóczy kastélya, ahol elfogták,) Sóvárt, (sóbánya) Borkutat. stb. A délelőttöket és estéket a gyűlések foglalták le, melyek közül a legtöbbet az evangélikus kollégium nagytermében tartottunk. Többen azt gondoltuk, hogy a harctól félre vonulva, pihenni is fogunk, de bizony azt vettük észre, hogy csalódtunk, mert dolgoznunk kellett és nem henyélni. Íme a napi programúi : 6ifi felkelés, 74r> reggeli, amit, valamint az ebédet és vacsorát is közösen a konviktusban költöttünk el, 8ífi— 9V2 bibliatanulmány, 9'/^—12y2 előadások, közgyűlések, bibliatanulmányi előkészületek stb., 1 órakor ebéd és utánna kirándulások vagy szakgyiilések este 7-ig, amikor vacsoráztunk és 772—9-ig, sőt 91/2-ig is előadások és bibliamagyarázat. Ez volna a vázlatos nagy vonásokban odavetett keret, melybe a lényeg: maga a konferencia, beleilleszkedett. Hogy az egész gyűlés tartalmát, szellemét megérthessük, jól bele kell helyezni magunkal abba a légkörbe, melyet a megnyitó előadás általánossá tett, s amely uralkodott még a szórakozások között is. Junius 28-án este gyűltünk először egybe, amikor Benkö István M. E. K. Dsz.-nek e gyűlésig volt elnöke, ütötte meg az alaphangot: „Krisztus szárnyai alatt“ jöttünk egybe s ezalatt kell éreznünk magunkat együttlétünk ideje alatt! Ugyanezt az alaphangot újította fel naponként, mindjárt reggel az Igének kis csoportokban való tanulmányozása. 6—8 óráig, minden egyes csoportban lehetőleg egy még végzett diák is, vette át barátságos beszélgetésben a következő sorozatot: Jézus ígéretei és igényei. 1. Isten országának királya (Máté XIII. 24—30, 37—43.) 2. A világ békessége (Máté XI. 25—30.) 3. „Vagyon hatalma bűnöket megbocsátani . . .“ (Márk II. 1—12.) 4. Élet adó halál (János X. 7—18.) 5. Életsorsok eldöntője (Luk. VI. 47—49.) 6. Teljes odaadás (Máté X. 32—40). Röviden összefoglalva a következőket kellett kié melni: Krisztus az Isten országának központja, elkezdője, kormányzója és bevégezője és pedig azért, mert egyedül Ő ismeri az Atyát (Máté XI. 27.) s ugyancsak ezen az alapon hiv mindenkit el magához, hogy megnyugossza és megvigasztalja az elfáradtakat. Bünbocsánata egészen más, mint emberi bocsánat, mert Ö az egyetemes erkölcsi világrend ellen elkövetett bűnöket bocsátja meg Isten helyett. Eacta coelorum in terra facit. Halála önkéntes, minden látszólagos kényszerítő körülmény ellenére, s ezt a juhokért szenvedi el, hogy „életök legyen és bövölködjenek.“ Igen, aki Jézus-Iíj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany*, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
