Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-03 / 36. szám
310. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. sei várom. Lapozgatás közben felújúlnak gyermekkori kedves és aggodalmas emlékeim. Minthacsak saját gyermekem nevét olvasnám, úgy tudok örülni, avagy búsulni egy-egy kartársam, barátom, vagy ismerősöm fiának, jó vagy rossz osztályzatán. Magamban megdicsérem, lesajnálom, vagy megsajnálom. Az idei pápai értesítő, dacára hogy nekem nincs Pápán tanuló fiam, több szomorúságot hozott, mint örömöt. Főgimnáziumunk egyik legnépesebb az egész országban. Mind a négy alsó osztály párhuzamos. Beiratkozott 650. Rendes tanára van 14, helyettes tanárja és óraadója a hitoktatókon kívül 9. Fáradhatatlan buzgalmu főgimnáziumi igazgatónk mintha még ezt a létszámot is keveselné, julius végén a lelkészi hivatalokhoz buzdító levelet küldött, melyben „felkéri a lelkész urakat, hogy a tehetséges és tanulni szerető gyermekek szülőit minden módon méltóztassék rábirni, hogy fiukat taníttassák. Ne üljünk föl azoknak, akik unos-untalan azt hangoztatják, hogy immár igen sok a tanult ember; de a saját fiaikat, hozzártarzóikat mégis taníttatják.“ Lássunk most már néhány adatot az igazgató ur jelentéséből, az Értesítő „Tanulmányi ügyek“ fejezete alapján. Az elmúlt évben a szülék 4 ízben kaptak értesítést tanuló fiuk előmeneteléről; mind a négy Ízben több mind 1/3-a lett a tanulóknak megintve hanyagság miatt. Talán ennek is tulajdonítható, hogy évközben részint kimaradt, részint vizsgálatlan maradt 17. Ezen kedvezőtlen eredmény mentségére ugyanezen részben azt olvashatjuk : „Sajnos, hogy az Istentől nyert szép tehetséggel együtt igen sokan magukkal hozzák a legnagyobb magyar betegséget, a lustaságot is. “ Én meg bátor vagyok kérdezni, hogy az ősmagyar lustaságon kívül az előmenetel gyengeségére nem lehetett-e befolyással az Értesítő 92-ik lapján olvasható azon körülmény is, hogy az év folyamán 3 tanárnál 80 nap és még egyes tanároknál 185 tanítási órán nem az illetékes tanár, hanem csak helyettesítő tanár tartotta az előadást? Az első félév végén osztályzatot kapott 637 tanuló. Ebből elbukott 216, vagyis a követelményeknek nem felelt meg 33%* Bizony szomorú vigasz a szüléknek, hogy minden harmadik tanuló elbukott. Igaz, hogy ez az eredmény évvégére valamivel javult, de még itt is megdöbbentő az eredmény, ha összehasonlítást teszünk más iskolákkal. Évvégén is elbukott összesen 149, ezek közül 30 osztályismétlésre. Még elszomorítóbb az eredmény, ha az egyes osztályokat tekintjük, mert mig a mindenféle elemi iskolából összesereglett 110 első osztályos közül csak 23 kapott elégtelen tanjegyet, eddig a kenyerkereső pálya előtt álló 59 tanulóból csak 47 mehetett érettségi vizsgára, ezek közül is elbukott 3. Kezeim között van a mezőtúri református és a pozsonyi ág. hitv. ev. főgimnázium idei értesítője. Ezek szerint Pozsonyban volt 488 tanuló, elbukott 72, de a 8-ik osztályban egy se. Mezőtúron volt 310 tanuló, elbukott 57, de a 8-ik osztályban egy se. A pápai főiskola értesítője szerint igen nagy gond van arra fordítva, hogy a rendkívüli tantárgyakat minél jobban megkedveljék a tanulók. Az elmúlt tanévben a következő rendkívüli tantárgyakat tanulhatták a tanulók: angol, céllövés, egészségtan, francia, gépírás, gyorsírás, némettársalgás, összhangzatos éneklés, rajz, mintázás, vívás, zene. Ezeken felül a tanuló ifjúság önmunkásságát igénylik a főiskolai énekkar, gyorsírókor, önképzőkör, konfirmált ifjak egyesülete, főiskolai pályakérdések, zenékar, ifjúsági segítőegyesület, sakkor és könyvtárak. Ha még tekintetbe vesszük az 5 Ízben tartott, lázas előkészülettel járó iskolai ünnepélyeket és tanulmányi kirándulásokat, ha visszagondolunk arra, hogy mennyi időveszteséggel jár a konviktusra járás : bizony fel kell tennünk a kérdést, hogy a tanulók mikor tanulják köteles rendes tantárgyaikból a naprólnapra feladott leckét és mikor készíthetik el nyugodtan házi Írásbeli dolgozataikat ? Tapasztalatból tudjuk, hogy a bátor tornász, kitűnő céllövő, vakmerő vívó, ügyes sakkozó, jó szavaló, kedvelt táncos diák bizonyos fölényes tekintélynek örvend tanulótársai előtt, bármilyen gyenge legyen is a latinban vagy mennyiségtanban. Azért okvetlenül feltehető a kérdés, hogy a melléktárgyak túltengése nem vezeti-e ifjúságunkat az alapos képzettségben való felületességre ? Vájjon az a vívás, céllövés, sakkozás nem maradhatnának-e el akkorra, amikor majd országgyűlési képviselők lesznek és bőven lesz ráérő idejük a világi félszegségek és kedvtelések tanulmányozására ? Mert vigasztalásul szolgálhat-e egyik kollegámnak, hogy fia a legjobb céllövő, a másiknak, hogy fia tornászásért ezüst medáliont kapott, ha a 8-ik osztályban mindenik osztályismétlésre utasíttatott ebben a drága világban ? Tiszteletteljesen indítványozom, hogy tanár ur^ . a taníttató szülőkre való tekintettel a gyenge tanulókat ne biztassák, sőt tanácsolják le a melléktantárgyak tanulásáról és a sakkörben való tevékenységről. Elvégre Alapíthatott 1864-ben. A. vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíthatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopäd-munka) kiváló gondot fordít.-------- Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vaddszcipőit és csizmáit. ..... Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
