Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-03 / 36. szám

Huszonkettedik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1911 szeptember 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős =^= szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4‘50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Egyről-másról. A vágvidéki lelkészi értekezleten felolvasta Gyalókay László. — Folytatás. — Más lesz a helyzet, ha utaink kettéválnak, ha a munkatárs olyas valamit tesz vagy hirdet, amely a hitbeli meggyőződésünket sérti, bántja. Ha Istenbeni hitünket, egyházunk iránti ragasz­kodásunkat, szeretetünket látjuk megtámadva, az esetben kárhoztatásnál egyéb szavunk e szel­lemi irányzat ellen nem lehet, mert hisz a Krisztus életének legfőbb célja az Istenben, mint szerető atyában vetett hit megteremtése, megszilárdítása volt az emberek szivében. Csak a bolond szól igy az ő szivében, nincs Istenj! az, aki valamit ad arra, hogy ember­társai öt bolondnak ne tartsák, az e nemű tévely­gését elhallgatja. Ha végig gondolok a lefolyt kultuszvitán, az a meggyőződés érlelődik meg bennem, hogy az emberiség előrehaladásának, fejlődésének biztos alapja sem a klerikálismus vak hite, sem a szabaddondolkodók hitetlensége nem lehet. Ez az alap az evangélium, a Krisztus tudománya a maga igaz valóságában lehet csupán. Az evangélium, mely feljogosítja az emberi elmét, hogy vizsgáljon meg mindeneket, még az Istennek mélységeit is, de másfelől gyarló és erőtlen voltának megismerésére juttat­ván, alázatosságra, hitre és bizalomra tanítja, ama legfelsőbb lény az Isten iránt, kiáltal lettek mindenek. Népeket, országokat naggyá, nemze­teket hatalmassá csak az Istenben vetett törhet­­len hit, s ama Krisztusi törvény, a felebaráti szeretet tehet. E kettőt hamisítatlan tisztaságban csak a protestáns felekezetek evangéliumi tudo­mánya foglalja magában. Ez az igazi Keresz­tyén principium, ez az a fejlődést biztosító eszme, mely hivatva van az egész embervilág boldogitására, mely alkalmas egyedül az emberi­ség művelődésére, tökéletesedésére. A történelem tanuságtétele a legfényesebb bizonyíták ez állítás igaz volta mellett. Azok a nemzetek, amelyeket a Krisztusi evangéliumban rejlő isteni erő, a prot. kér. világnézet vezet, fejlődnek, erősödnek, s vezetnek a emberiség működésének és szellemi téren való előrehala­dásának rögös utján, ezek haladnak előre, zök­kenés nélkül. Anglia, Németország, Hollandia forradalmi erupció nélkül valósítják meg min­den reformját, minden követelményét a haladó időnek, és korszellemnek. Mig egyéb országok­ban emberi vér kell ahhoz és forradalmak puska­­ropogása, hogy az emberiség fejlődéséhez szük­séges reformok megvalósíthatók legyenek a mindennapi életben. Ennek a vezető eszmének nem akadt hir­detője a kultusz vitában, annyi protestáns val­­lásu sépviselö közül. Ez fájhat a mi vallásunkat szerető s ahhoz ragaszkodó lelkűnknek, s szol­gálhat keserűségünkre. Mert hiszen egy szó a maga helyén mondva, sokkal többer ér, mint sok-sok Írás, ha már nem aktuális az eszme. Mi vigasztalást adhat nekünk néhány hangzatos szóllam a klerikalis­­mus és a modern atheista irányzatok veszélyes volta, s káros munkái ellen, ha vallásos világ­nézetünk célra vezető volta, álláspontunk, meg­győződésünk helyessége, részletesen kifejtve,

Next

/
Thumbnails
Contents