Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-15 / 3. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 3. szám. A tanító-egyesületek. — Folytatás. — A tanítóegyesületek legfőbb céljául a népoktatás ügyének fejlesztését tüztük ki. Ha azt akarjuk, hogy e téren siker koronázza a tanítók munkálkodását, le kell omolni a tanítók között a felekezeti válaszfalnak. Egymásban a tanítót, a bajtársat, a testvért kell látni a magyar tanítónak ma is éppen úgy, mint régen. Meg kell ismernünk egymást, hogy egymást megbecsülhessük s a közös cél felé vállvetett munkával törekedhessünk ! Ne legyen különbség az állami, községi vagy felekezeti, — a városi vagy falusi, — a r. katholikus vagy protestáns tanító között. Az egyikben úgy, mint a másikban lássuk a tanítót, aki teljes erejével ott szolgálja a népnevelés ügyét, ott munkálkodik fejlesztésén, ahova az isteni gondviselés állította. Az összehozásban, az egymás megértésében s a testvériesség kifejlesztésének elősegítésében igen szép szerep juthat a református tanítóságnak, mint olyannak, amely eddig sem idegenkedett az általános tanító-egyesületektől, sőt . azokat legjobb tehetsége szerint támogatta. Ne gondolja senki, hogy én ezzel holmi „szakszervezet“-et akarnék a tanítóság közé behozni, vagy az lenne itt a főtörekvés, hogy az a felekezeti tanító ne a legpontosabban teljesítse éppen felekezeti tanítóságából kifolyó kötelességeit, vagy örökös háborúságban éljen papjával. A tanitó-egyesületek kitűzött célja egy. A népoktatásügy fejlesztése körüli munkában vannak olyan kérdések, amelyek minden tanítót érdekelnek, de vannak olyanok is, amelyek csupán egy-egy iskolafajtára vonatkoznak. Egy vármegyei, vagy járási tanítógyíilést én eltudok úgy képzelni, hogy a tanítóság egyetemére vagy az iskolák mindegyikére vonatkozó ügyeket valamennyi tanító együtt tárgyalja, a nap másik részében vagy más napon külön válnak felekezetenként vagy iskolafajonként a tanítók s azokat a dolgokat beszélik meg, amelyek speciálisan őket és iskoláikat érdeklik. Ezzel kettős célt érhetnénk el. Lenne minden vármegyében egy hatalmas tanító-egyesület, mely egy cél felé törekednék s amely vármegye Szabályrendeletet alkotott arra nézve, hogy a tanítóknak a tanítógyülésre fuvar és napidíj jár, ott nem kellene azon csörölnipörölni: melyik tanítógyülésre jár ez a fuvar- és napidíj, az általános vagy a felekezeti tanító-egyesület gyűlésére ? A kettő együtt van, aki az egyiken megjelenik, ott van a másikon is. Tanító-egyesületeink bajainak első és elengedhetetlen orvossága: tömörüljünk! 21. oldal. Mikor azt mondom : tömörüljőnk, ne gondolja senki, hogy én azt hiszem, hogy minél több tagja van egy tanító-egyesületnek, annál jobban munkálkodnak az egyesület tagjai. A tapasztalat azt mutatja ma, hogy minél többen vannak a tanító-egyesület tagjai, annál kevesebbet munkálkodnak az egyesek. Én a magam részéről azt szeretném, ha nem lenne a tanító-egyesületnek egyetlenegy tagja, aki a közös munkából a maga részét évenként ki ne venné. Bármilyen fontosságúnak tartsam pl. a vármegyei tanítóság évi közgyűlését, ennél sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítok azoknak az eseteknek, amidőn a tanítóság ez évi közgyűlésre elökészül. Rendes dolog, hogy a vármegyei tanítóság a közigazgatási járások szerint csoportosul, járásköröket alkot. Én ezeket a járásköröket — nagyságuknál fogva — alkalmatlannak tartom az intenziv munkára. Ennél sokkal jobb az, ha a járáskörökre való tekintettel vagy e nélkül 10—12 tanító alkot egy köröcskét. A födolog, hogy ezek a tanítók egymáshoz vagy egy középponthoz közel lakjanak, vagy oda könnyen oda jussanak. Pa egy nagyobb községben 8—10 tanító van, ezek már magukban is alkothatnak egy köröcskét. Az ilyen kis köröcskéknek sokkal nagyobb hasznuk van, mint első tekintetre látszanak. A tagok közel vannak egymáshoz, esetleg ugyanabban a községben laknak. Egyik tagnak sem esik nehezére, hogy a gyűlésen megjelenjék. Feltűnik mindjárt, ha egyik vagy másik nincsen ott. Már annak a meggondolása, hogy talán egyik-másik fontos dolognak a megbeszélése csak azért marad el, mert én nem vagyok ott, erkölcsileg arra kényszeríti a tagokat, hogy hacsak lehetséges, el ne maradjanak. Álokok felhozása hiába való, sokkal kisebb a térbeli távolság, mintsem a valót meg ne tudnók. A kis kört megszokjuk. Tanácskozásunk sokkal fesztelenebbé, hogy úgy mondjam a tárgy felett való beszélgetéssé válik. A gyakrabban való találkozásban jobban megismerjük egymást, barátság fejlődik ki a tagok között s a gyűlés a barátok találkozó helyévé válik, ahol nemcsak hivatalos, hanem esetleg ügyesbajos dolgainkról is elbeszélgetünk s a tapasztaltabb kartársak tanácsát meghallgatjuk, kikérhetjük. Szóra bírjuk az egyébként hallgatag, magába vonult természetű embereket. Ilyen helyen, ha valaki valamit nem értett meg, vagy valami iránt kételye merült fel, megkérdezi újra, elmondatja mégegyszer. Ha kell kétszer, háromszor is felszólal. Nem kell minden szavát latravetni — hiszen baráti körben van. Elmondhatnánk-e ezeket járásköreink mostani gyűléseiről ? Könyvek, folyóiratok, egyházszámadási nyomtatványok bekötésére ajánlom modern gépekkel felszerelt könyvkötészetemet. Kinyomtatott müvek fűzése vagy célszerű bekötése, angol-vászon, félbőr vagy diszkötésben, nagy gonddal, a legjutányosabb áron készül. •— Térképek vászonra húzása, szalagnyomás tüzaranyozással gyorsan készül. ■ KIS TIVADAR könyvkötészetében I^ö-utca SÍ- sz. =
