Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-16 / 29. szám
Huszonkettedik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1911 julius 16. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. ----Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4‘50 K),hirdetések, reklamációk: Faragó János fömunkatárs címére küldendők. Kálvin szelleme. Pár esztendővel ezelőtt világraszóló ünnepély volt Genfben, Kálvin városában. A nagy reformátor, Kálvin János születésének négyszázados évfordulóját ünnepelték azok a nemzetek, melyeknek fiai közé a helvét hitvallás elhatott és ott hívőkre talált. Mi magyarok is elküldtük az ünnepélyre a magunk képviselőit. Hadd lássák a hitrokonok, hogy a Kárpátok alján, a Duna és Tisza között él egy nép, mely apáitól örökölt, ős kálvinista hitét az idő viszontagságai között mind máig megőrizte s az isteni Gondviselés igazságossában való rendíthetetlen hitével magyar nemzeti szempontból is igen értékes része a nemzet testének. Akik oly szerencsések voltak, hogy az ünnepélyen részt vehettek, nagy elragadtatással szóltak s szólnak még ma is arról a szives fogadtatásról, melyben a magyar küldöttségnek Genfben része volt. Ha túlzásnak vesszük is azt az állításukat, hogy valósággal ott és akkor fedeztek fel bennünket, magyarokat a nemzetek ; két nagy eredményét már eddig is észlelhetjük a genfi ünnepségeknek. Az egyik eredmény nemzeti szempontból értékes s ez az, hogy most már ritkábban tekintenek bennünket Ausztria gyarmatának az idegen nemzetek, határozottan több érzékük van nemzeti mivoltunk, múltúnk s önállóságunk iránt. A másik egyházi szempontból fontos s ez az, hogy azóta theológus ifjaink közül többen mennek külföldre, ami nagy mértékben hozzá fog járulni lelkészi státuszunk szellemi szinvonalának emeléséhez. Lehet, hogy mások egyébb előnyeit is észlelik a Kálvin-ünnepségeknek. Mi most arról akarunk szólani, mit vártunk s mit várunk még ma is a genfi ünnepélytől. Kálvin életében kivált két jellemvonás domborodik ki: & meggyőződéshez való hajthatatlan ragaszkodás s a rendszeretet. Világ szerint véve a dolgot ezek a tulajdonságok nem egyszer hozták öt kellemetlen és kényelmetlen helyzetbe; de épen azért emlegetjük ma is hálával és tisztelettel az emlékezetét, hogy amit egyszer jónak és helyesnek ismert, attól semmi hatalom nem térítette el. Nemcsak egyházában tartott szigorú rendet, hanem átvitte ezt a polgári társaságba is. Őszintén szólva, azt vártuk, hogy azok a szép és lélekemelő ünnepségek, melyek Genfben, a nagy reformátor egykori működési helyén lefolytak, ezeket a nemes tulajdonságokat fogják életrekelteni s meghonosítani közöttünk. Hiszen semmi sem méltatlanabb Kálvinhoz, mint ha csak külsőleg ünnepeljük. Külsőséggel inkább sértjük az ö emlékezetét, akiről tudjuk, hogy milyen intézkedéseket tett temetésére s emlékének fönnmaradására nézve is. Igazán csak akkor ünnepeljük Kálvint, ha lélekben ünnepeljük s az ö szellemében élünk és munkálkodunk. A megalkuvás korában élünk. Elveinkért, nem igen szenvednénk vértanuságot; de nem is kívánja ezt tőlünk manapság senki. Mégis megdöbbentő az elveknek ama könnyű szerrel való cserélgetése, máról holnapra való változtatása, mellyel napjainkban találkozunk. Nem szólunk a világi dolgokban való elvtelenségröl. Annyira megszoktuk már ezt, hogy idestova föl se tűnik; de valósággal kétségbeejtő az a cinizmus, melyet a legszentebb dologban, a vallás terén sokszor még azok részéről is tapasztalunk, akik abból élnek, hogy hivatalosan
