Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 15. oldal.

mok országos szervezése alkalmával 6 középiskolai osztály és egy évi irodai gyakorlat volt a megkívánt minősítés, hogy valakit ilyen tanfolyamra fölvegyenek; 3 év múlva, fokozatosan életbeléptetve, érettségit kellett produkálni. A tanfolyamok megnépesedtek, mert az első tervezet szerint az érettségizett ifjak előtt, ha a közigazgatási tanfolyamot elvégezték, — a tanfolyamnak utóbb 2 évre kellett volna terjednie — meg kellett volna nyitni nemcsak a községi, hanem a körjegyzőségi, járási, törvényhatósági, szóval az összes közigazgatási állásokat.

Ezt kívánta volna a demokrácia; álljon az ut nyitva minden tehetség előtt.

De a jóravaló tervből semmi sem valósult meg; a jogakadémiák fölszisszentek, hogy egész fölösleges versenyintézeteket állít fel a kormány az ő lejáratásukra, mert hogy ők minden jogi pályára, tehát a közigazgatásra is előkészítenek; a különleges tanfolyamok így fölöslegesek.

A megyékben uralkodó családok se nagyon lelkesedtek azon a demokratikus gondolaton, hogy a községi jegyző előléphet, ha megválasztják, járási tisztviselőnek, főbírónak, sőt, Uram bocsáss, még alispánságig is fölvihetné! Ki látott már ilyet? Mire való volna akkor az ősi juss, a választás?

Végül is — a közigazgatási tanfolyamok megmaradtak körjegyzői tanfolyamoknak; még az esetleg jobb jegyzői fizetés se kellett, ha nem fűződik az álláshoz imperium, joghatóság. Pedig hogy milyen téves hit az, hogy a törvényhatóság rendelkezik a karhatalommal, csak néhány év előtt tapasztaltuk eléggé meggyőzően, hogy nemcsak a törvényhatósági közgyűléseket, de még a törvényhozást is feloszlatta egypár mord képű katona.

A hatalom, legalább a főhatalom, nincs se a törvényhatóság, se a törvényhozás kezében. De jó tapasztalatra tettek szert a törvényhatóságok a tanári állások értéke felől; ime Széli Kálmán minden nagy hűhó nélkül szervezett 10 közigazgatási intézetet, jogi szakiskolákat s tanárainak képzésével, fizetésével, statusrendezésével nem kellett az időt pocsékolni és a költségvetést megterhelni; a törvényhatóságok főbb tisztviselői, ahol jogakadémia van, ennek tanárai egy kis tiszteletdíjért vállalkoztak az előadások megtartására.

Ugyanily könnyű szerrel gondoskodott a tanügyi kormány is a katonaiskolák tanítószemélyzetéről; 1908-ban 12 katonaintézetben 296 tanár oktatott 2494 növendéket; majdnem 300 tanár akadt a hadseregben, a magyarországi katonaiskolák tanári testületéinek megszervezésére, anélkül, hogy e „tanerők“ paedagogiai kiképzéséről gondoskodni kellett volna. Kapni tanárt, ha szükség van rá, — a hadvezetőség is megelégedéssel dörzsölhette kezeit, hogy a dolog ilyen kevés fáradtsággal indulhatott meg. Mindössze a szolgálati időt vették úgy, hogy 12 hónap 16-nak számít.

Erős meggyőződésem, hogy a tanári állás devalvációjához ez a két ötletes intézkedés nagyban hozzájárult s a társadalom vezető köreiben észlelt animozitás e tapasztalatokból, mint titkos forrásokból táplálkozik.

De maradjunk a jogakadémiáknál. Van 10 jogi szakiskolánk s a két tud. egyetemen a hallgatóság zöme jogász; 12 jogi főiskola és egy műegyetem az országban ; azért állítsunk-e tudományegyetemeket, hogy a jogászok számát szaporítsuk? Nem maguk az ügyvédek panaszkodnak-e az ügyvédség ijesztő mérvű szaporodásán? Numerus clausust sürgetnek némelyek, visszaállítva ilyenformán a céhrendszert; mások a gyakorlati évek számának emelésével szeretnék a meglevők exisztenciáját védeni a kártevő versenytől. 1500 ügyvéd él csak Budapesten a pörösködő felek jogainak védelméből, — másszóval, mint egy tekintélyes emberük, Nagy Dezső kifejezte, a mások által termelt javak birtokbavételétől, minél fogva az ügyvédkedés a társadalomra nézve a legimproduktívebb foglalkozás. Szaporítsuk-e a tudományegyetemeket a jogászok, az ügyvédek kedvéért, midőn köztük is a belátóbbak létszámuk korlátozásának szükséges voltát hangoztatják ? Alig van kiéltebb, koldusabb s emellett többet szereplő része az országnak, mint ez a pár vármegyét bekanyarító szöglet, ahol sűrűn sorakoznak a jogakadémiák : Eperjes, Kassa, Sárospatak, Debreczen, Máramarossziget. Zemplénnek Galicziával határos községeiben, a sztropkói járásban, Torvaj körjegyzőségben van olyan falu, ahol nem ösmerik a kályhát, petróleum-lámpát; nem tudnak, mert nem szoktak kenyeret sütni, — nincsen miből; 3—4 községet lehet végigjárni, mig egy népiskolára akadunk, ahol a tanító valami kiszolgált katona, vagy a falu csizmadiája. Ember és állat egy helyiségben tartózkodik; vasút, de még kocsiút se igen akad; a kiáradó hegyi patakok, rakoncátlan folyók hónapokon keresztül elzárnak e világtól némely községet. Ilyen Istentől, embertől elhagyott vidékek rejtőzködnek Rákóczi, Kossuth és Andrássy megyéjében, — felvilágosodást sugárzó jogakadémiák tájékán, melyekről a nyugati, jogakadémiákkal nem boldogított országrészen talán nem is tudnak, talán el sem hisznek.

Az új tudományegyetemek felállításával kapcsolatban tehát a környékbeli jogakadémiákat be kell szüntetni, s helyükbe másfajta szakiskolákat állítani, így ha Kassán egyetem létesül, el kell tűnnie az eperjesi, sárospataki, máramarosszigeti jogakadémiának; a debreczeni, szegedi, temesvári egyetem körzetében az egri, kecskeméti és nagyváradinak, — amint eltűnt annak idején a győri és pápai.

Ezek a jogakadémiák jobbára egyházi eredetűek; de semmi értelme sincs, hogy az egyház jobban ragaszkodjék fentartásukhoz, mint egyéb iskoláihoz; a mérnök, vegyész, orvos, gazda, bányász stb. lehet ép oly buzgó és hasznos egyháztag, mint az ügyvéd.

Vizsgáljuk az egyetemi bölcsészeti karokat, a tanárképzőket, a gimnázium szempontjából.

A gimnáziumi és reáliskolai rendes tanárok száma 1907—8. év végén volt 2452, a hitoktatók nélkül; ezek közül állami tanár kereken 1000 (927 tanár, -j- 74 igazgató; T. E. Közlöny f. évi 12—13. sz.); m. e. 300 ref., vagy ugyanannyi ág. hitv. ev. és egyéb autonom jellegű; vagy 800 pedig szerzetes. Mindenki számára tehát egyedül az állami középiskolák m. e. 1000 tanszéke áll nyitva; ha pedig világi és egyházi jelleget külömböztetünk is meg, még mindig csak 1600 rendes tanszék csak a világi s az összes számnak 7:ra egyházi jellegű, melyek eléréséhez tehát a tanári oklevelén kivül egyéb jelleg is szükséges, minélfogva mint kenyérpálya figyelembe nem vehető.

Erre az 1600 rendes tanári kathedrára számíthat az a 300 ifjú ember, aki 1908-ban tanári oklevelet kapott (pontosan 294); hogy mind a 300 ember kathedrához jusson, átlag 57s évig, 5 évig és 4 hónapig kellene az 1600 tanár mindegyikének szolgálni; minthogy pedig a szolgálati idő ép ötször ennyi, tehát a viszonyok között a 300 okleveles embernek csak 7s-e> 60 ifjú ember találhat alkalmazást; ha a 800 szerzetes tanárt is hozzászámítjuk, ez a szám csak m. e. 20-al emelkedik; nagyon bőven számítunk 100 okleveles tanárt a succrescentina biztosítására — s épen háromennyi vár, oklevéllel a kezében, az elhelyezésre.

2. szám.