Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-11 / 24. szám
Huszonkettedik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1911 junius 11. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 4-50 K),hirdetések,reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Küzdelem a jellemért. A főiskola növendékeinek elmondotta Wilder Róbert. Tárgyunk küzdelem a jellemért. Első dolog, ami megragadja figyelmünket, ennek a küzdelemnek egyetemes volta. Egyetlenegy diákkal találkoztam utazásaim közben, aki azt jelentette ki, hogy nem kell küzdenie kisértésekkel. Mikor elbeszélgettem vele, arra az eredményre jutottam, hogy vagy nem mondott igazat, vagy nem férfival van dolgom. Sokan megkisérlették úgy megszabadulni a kisértésektöl, hogy kiszakították magukat az emberi társadalom életéből. De a magánosságban ezt a küzdelmet nem kevésbbé valóságosnak találták. Nem voltak képesek maguktól elmenekülni. Egyiptomi szent Antal mondotta, hogy a sivatag cellájának küzdelmei nagyobbak, mint az alexandriai nagyvárosi életé. Miért van megengedve ez az egyetemes küzdelem? Nehéz kérdés ez. Valószínűleg az emberi akaratban van a megoldása a problémának. Az ásvány- és növényvilág határozott, szigorú törvények uralma alatt áll. Az állatvilág az össztön törvényeinek engedelmeskedik. Az ember magasabban áll ezeknél, az ember akarhat, választhat. De milyen értelme, milyen jelentősége van a választó és akaróképésségnek, ha nincs alkalom a gyakorlásra? Ha be volnánk zárva most ebbe a terembe s nem volna alkalmunk a kimenetelre s valaki azt kérdezné, hogy válasszunk, hogy benn akarunk-e maradni vagy ki akarunk-e menni, nem volna-e gúnyolódás ? Hogy a választás lehetséges legyen, két útnak kell előttünk állani. Az erkölcsi választáshoz szükséges a jónak és rossznak az útja. De mihelyt előttünk áll a két út, azonnal megindul a küzdelem. Küzdelem a jellemünkért, hogy a jó úton maradjunk. De akármi legyen is a magyarázat arra a kérdésre nézve, hogy miért van megengedve ez a küzdelem, a felöl semmi kétség sincs, hogy megvannak az előnyei. Küzdelemből származik az erő. Melyek a világ legerősebb népfajai? Vájjon nem azok-e, akik kénytelenek az északi éghajlat zordonságával küzdeni? Nem pedig azok. akik az egyenlítő meleg égövében laknak. Az ókori emberek azt mondották, hogy ha valaki legyőzi ellenségét, annak ereje az ö karjába száll át. Akármint lett légyen is ez, annyit tudunk a tapasztalatból, hogy valahányszor küzdelembe indulunk és ellenállunk a természet erőinek, testizmaink megerősödnek. Nem kevésbbé tudjuk azt is, hogy valahányszor küzdünk a kisértés ellen, erkölcsi erőnk erősödik. Egy természettudós egyszer egy császárlepkének a gubóját tanulmányozta. Egész télen át ott tartotta laboratóriumában. Tavasszal megmozdult a lepke a gubóban. A rovar oly keservesen küzdött a kiszabadulásért, hogy hamis szánakozással felvágta a gubót. A lepke kiszabadult, de nem tudott repülni. Szüksége lett volna a küzdelemre, hogy megerősödjenek szárnyai. Nekünk is küzdelemre van szükségünk, hogy erkölcsi erőre tegyünk szert. Van-e más mód és más út annak a gyönyörnek megszerzésére, amit az erkölcsi győzelem utján szerzünk. Mi tehát a küzdelem a jellemért? Itt van néhány kisértés, amit diákok említettek
