Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-28 / 22. szám

22. szám. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 187. oldal. annak, hogy én mindig nemcsak objektivitással, de a szövetségestárs rokonszenvével viseltettem a katholikus egyház iránt. És ha én felemelem e tekintetben intő és kérő szavamat, teszem ezt azért is, mert meg­vagyok róla győződve, hogy nemcsak a magyar társa­dalom egységes fejlődésének, szellemi és erkölcsi éle­tének, de a magyar katholicizmusnak is rossz szolgálatot tesz az, aki a magyar katholicizmust az ultramontanizmus karjaiba akarja hajtani. Miért van az, t. képviselőház, hogy a magyar liberálizmus nem vallásellenes, hogy az respektálja a katholicizmusnak mai díszes állását is Magyarországon, hogy keresi a megegyezést a katolicizmus illetékes tényezőivel ? Miért van az, hogy az a rettenetes meg­­hasonlás, amely más nemzeti társadalmakat két ellen­tétes táborra osztott, nem létezik minálunk ? Azért, mert a magyar katholicizmus is vissza tudta magát tartani bi­zonyos túlzásoktól, mert a magyar társadalom ismerte azt a fogalmat, amelyet, fájdalom, a külföldnek nem egy társadalma nem ismer, a liberális katholikusnak a fogalmát. Mert, hogy többet nem említsek, Széchenyi Istvánok és más nagy férfiai voltak Magyarországnak, akik egyaránt kitűntek mind igaz, benső vallásos buz­­góságuk által, mind a magyar szabadelvű haladáshoz való rendületlen ragaszkodásuk által. Ez az egység becses kincs a magyar nemzet szempontjából, de higyjék el nekem, becses kincs és tőke a magyar katholicizmus szempontjából is, mert hiszen ezt beláthatják, ellentéteket okozhatnak, mert a magyar katholicizmusban rejlő hatalmat ideig-óráig lefoglalhatják bizonyos ultramontán tendenciák számára, de második középkort nem fognak Magyarországon többé csinálni. Ezek a törekvések elválasztanák a katholicizmustól és a vallástól a magyar művelt társadalomnak szine­­javát, azt a szine-javát, amely ma még meg akar maradni a magyar szabadelvüségnek legszentebb, legtisztább, leg­­ne mesebb tradíciói mellett, azok mellett a tradíciók mel­lett, amelyek egyesítik a hitet a tudással, a vallást az egyházzal, a szabadságot az erkölcsi rendhez való ragasz­kodással és amely legszentebb, legigazíbb tradícióihoz a magyar szabadelvüségnek, a magyar szabadság­szeretetnek ragaszkodunk akkor, ha kettős fronttal harcolva, egyaránt sikra szállunk az ultramontán szek­­táriánismussal és az anarchisztikus tendenciák szektá­­riánismusával. Azon meggyőződésben vagyok, hogy igen kevesen vannak Magyarországon, akiknek ezt magukra kellene venniök. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a magyar katholicizmusnak józanul gondolkozó óriási nagy többsége is teljesen belátja ennek az álláspontnak he­lyességét. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy azok a törekvések, amelyekre rámutattam, tényleg nem találkoznak a magyar katholicizmus illetékes vezetőinek helyeslésével. Én tehát ő hozzájuk fordulok. Ez ismét nem olyan kérdés, amelyet hatalmi szóval, vagy a katholicizmuson kívül álló faktoroknak lehetne orvosolni. Az ő kezükben van az orvoslás le­hetősége, ők irányítják azt a nemes munkát, amivel ők igyekeznek az ifjúság vallásos életét felkarolni s amit ha valaki, én bizonyára helyeslek. Ök gondoskod­janak róla, hogy ez a munka el ne fajuljon, hogy ez a munka a legjobb akarattal se csapjon át olyan tul­­ságokba, amelyekből azután a legnagyobb veszedelmek származhatnak a magyar nemzet kulturális életére, mert a mi kulturális fejlődésünk képezi nemzeti fen­­maradásunk és nemzeti fejlődésünk legbiztosabb alap­ját : a magyar nemzet önállóságának, hatalmának, ere­jének jövőjét. A helyes nevelés. Irta: Berguer György genfi lelkész és tanár. — Folytatás. — 3. Viszont a Krisztus, mintegy áthatva, befolyá­solva lelkiismeretünket, a Bibliához vezet, mely olyan­nak tűnik fel előttünk, mint Istennek az emberiség ügyéért végzett munkájának világos bizonyítéka s mint Megváltónk e földön való életének története. Alapgondolatunkat tehát e szavakkal fejezhetjük ki: alávetjük életünket a szelleme által bennünk élő Krisztus munkájának; mindig jobban és jobban igyek­szünk megismerni, hogy ki Ö és mit akar velünk, olvasván a bibliában azt, hogy ki volt ö és mit tett érettünk. Ha így cselekszünk nemcsak szavakkal, de tettek­kel is, nagyértékü kincsnek, megbecsülhetetlen gyöngy­szemnek jutunk birtokába, egy olyan valami új dolog, új érzés hatol be lelkűnkbe, mely átalakítja, újjá teremti egész belső életünket. Mindnyájan tudjuk, hogy sem három szóval, sem több kötetben nem lehet ki­fejezni ennek a munkának nagy áldását, e kísérletnek gazdagságát. Elégséges, ha csak annyit tudunk is el­érni, hogy feltámad lelkűnkben a vágy közölni mások­kal ez úton szerzett tapasztalatainkat. Különösen sokat adjunk arra, hogy gyermekeinkkel közöljük ezeket, mert semmi nagyobbat, semmi tökéletesebbet, semmi Kis .József: KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ a református vallásu növendékek számára. — Negyedik kiadás; az új tan­terv szerint bővítve. — Ára 32 fillér. — Kapható KI® TI VÁDAK könyv­es papirkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. szám. — Telefon 9. és 16. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents