Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

2. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A tanító-egyesületek. ii. Ha a tanító-egyesületeknek történetét olvasgatjuk, arra a meggyőződésre julunk, hogy úgy a külföldön, valamint hazánkban is a szükségérzet adott alkalmat alakulásukra. A tanítók belátták, hogy úgy általános tudásuk, valamint szakismeretük sok hézagot, hiányos­ságot mutat. Egyesek gyakorlati, a tapasztalatból merí­tett methodikai fogásai a nagy többség előtt ismeret­lenek maradnak. Egy és ugyanazt a dolgot több ember­nek, fáradságos munkával újra és újra fel kell találni. Az ismeretbővítés, a gyakorlati fogásoknak egymástól való eltanulása volt az első ok, ami a tanítókat elő­ször kisebb-nagyobb egyesületbe összehozta. E kezde­tet valóságos tanítói önképzőköröknek tekinthetjük, ahova szorgalmas méhként összehordták a tagok mind­azt, amihez külon-külön, a magánszorgalom utján jutottak. Itt még nincs különbség tanító és tanító között. Senki nem tekint arra : ki melyik templomban imádja Istenét. Kölcsönösen és valamennyien tanulni akarnak egymástól. Egyesületi könyvtárak létesítése, tanszer­­múzeumok felállítása lebeg szemeik előtt, hogy a tanítva-tanulás és a tanulva-tanítás útján minél áldá­sosabb működést fejthessenek ki. Evés közben jön meg az étvágy. Ezek a tanuló­tanítók csakhamar rájönnek arra, hogy ha a tanító bármilyen alapos, bármilyen lelkiismeretes munkát végez is, ha a népnevelés többi tényezői nem felel­nek meg kötelességüknek, akkor a népoktatásügy nem fejlődik oly mértékben, mint amilyenben a tanítóság munkája után joggal várhatnánk. így bővül a tanító­egyletek munkaköre s az önképzés helyét elfoglalja a népoktatásügy fejlesztése. A tanító-egyesület, mint ilyen, pártfogol mindent, ami ezt az ügyet szolgálja; támad minden olyan törekvést, intézkedést, amely ez elé gátot vet. Működési körébe, de mindig a legfőbb cél szolgá­latát tekintve, egymásután bevonja az iskolaszéki intéz­ményt, a szakfelügyeletet, a tanítók társadalmi és jogi viszonyát s mindent, ami a tanítóságot, mint ilyent és a népoktatásügy fejlődését érdekelheti. Ugyanezen szempontból tárgyalja a tanítók anyagi helyzetét, az özvegyek ás árvák sorsáról való gondoskodást. Nem zárkózik el egyetlenegy társadalmi mozgalom elől sem, amely bármi befolyással van, vagy lehet a népoktatás­ügy fejlesztésére. Minél nagyobb az ilyen egyesület, minél céltudatosabb munkát végez, annál inkább 13. oldal. figyelembe kell venni szavát elsősorban az — iskola­­fenntartóknak, végeredményében pedig a felsőbb és legfelsőbb hatóságoknak is. Hazánkban, a hivatalos adatok szerint, az 1907/8. iskolai évben volt összesen 30.438 elemi népiskolai tanító (köztük 3012 működött református iskolánál). Gondoljuk meg, ha lenne ember, aki ezt a hatalmas tömeget egy egységes eszme szolgálatába tudná terelni, mekkora társadalmi, sőt politikai hatalmat képviselne ez akkor, amikor tudjuk, hogy alig-alig van falu, amelybe legalább egy ne jutna közülök! Az egységesítésnek veszedelmét korán átlátták azok, akik az iskola feletti hatalmat kezükből nem akarják kiereszteni. Divide et impera. Az országos képviseleti tanítógyülések idejében mint a gomba az eső után, úgy szaporodtak az apró-cseprő felekezeti tanító­­egyesületek nálunk, amelyek végeredményükben arra voltak és arra vannak ma is szánva, hogy a tanítóság erejét gyengítsék. Voltak felekezeti főhatóságok, ame­lyek egyenesen megparancsolták a tanítóknak, hogy az úgynevezett általános tanító-egyesületekből lépjenek ki. Dicséretes kivételt tettek itt a református egyházi főhatóságok és a református tanítók. Ha ma az álta­lános tanító-egyesületekben benlevő hitfelekezeti iskolai tanítók számát megnéznők, ma is azt taláinók, hogy a református tanítóság van legerősebben képviselve ezekben az egyesületekben. — Folytatása következik. — Demokratikus közoktatás. I. FEJEZET. A gimnázium és az egyetem. Nem kívánok itt a papképzéssel, sem a tanító­­képzéssel behatóbban foglalkozni; csak megemlitem, mint köztudomású tényt, hogy a papképzés, minden hitfelekezetnél, jóformán ingyenes, a tanulókra nézve; a tanítóképzés is az, csakhogy itt a tanulás az állam költségén történik. Ilyen berendezés mellett is meg­esik néha, hogy nincs elég jelentkező papnövendék, vagy képezdész. Ma, a fizetések rendezése után, e tekintetben nincs panasz; csak a tanítói pálya kezd túltömődni, amin felvételi vizsgával (zenei hallás pró­bája), a lV-nél magasabb osztályt végzettek kitünteté­sével segítenek; a tanítónői pályán teljes a proletariz­­mus; i0.000 oki. tanítónő van állás nélkül. A tanítóképzőintézeti tanárok képzése már nehéz­kesebb ; 3 évig járnak a paedagogiumra s mint oki. polgári iskolai tanítók még 2 évet hallgatnak az egye-Kis József: KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ a református vallása növendékek számára. — 2segyedik kiadás; az új tan­terv szerint bővítve. — Ára 32 fillér. — Ivapliató KPS TIVADAR könyv­es papirkereskedésében PÁPÁIN, Fő-utca SÍ. szám. — Telefon 9. és 16. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents