Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-05-21 / 21. szám

Huszonkettedik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1911 május 21. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 9 K, félévre 450 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Vigasztaló és fölemelő hatásában áldott ünnep. Jézus, ki mindenekben hasonlatos volt hozzánk a bűntől megválva, e napon ment be dicsőségébe. De mennyi szenvedésen át! Testi szenvedéseit ne is említsük. A szegénységgel járó szükölködés, nélkülözés; a kicsinylés és lenézés — mikben bő része volt, csak semmi azokhoz a lelki fájdalmakhoz, amiket az okozott neki, hogy az emberek mennyire fogékonytala­­nok az isteni igazságok iránt; mennyire lelki­­ismeretlenek, fortélyosak az igazság elhomályo­­sításában, a kényelmes, gondolkozásra vagy lusta, vagy képtelen tömeg félrevezetésében; a saját anyagi hasznuk, pompázó életmódjuk biz­tosításában ; a kezükbe kerített hatalomhoz való makacs ragaszkodásban és annak gyűlöletes alkalmazásában! E miatt a romlottsága miatt siratta ö meg Jéruzsálemet. A miatt a romlott­sága miatt, amelvlyel halálra kereste és meg­ölte a prófétákat — végül keresztre feszítette azt, akiben álnokság nem találtatott. E kétségbeejtő romlottság fölött ragyog megdicsőülésének napja. A feneketlen fertő nem nyelhette el, a belőle felszállt sürü, fojtó kod nem boríthatta el végleg az igazságnak és kegye­lemnek napját. Az Isten őrködött az Ö szentje fölött; kiragadta a pusztítás, a romlás, az enyé­szet hatalmából. Jobbjára ültette és adott neki oly méltóságot, mely minden méltóság fölött való, hogy az ö nevére meghajolnak a földnek minden nemzetségei. Munkájának elvégzése után meghallgatta esedezését: Atyám, dicsőíts meg Te magadnál! Óh, olyan jól esik a megdicsőülés ünnepét ünnepelni minden tisztaszivü embernek! Ez az ünnep megerősíti előtte Jézus ama mondását: „Boldogok a tiszta szivüek, mert ők az Istent meglátják“. Az anyagi érdekek ezer szálával megkötözött ember e napon se tud fölemelkedni magasságba; a tülekedések esélyeinek félelme e napon is töprengövé, szorongóvá, boldog­talanná teszi. De a tisztaszivü, az isteni igaz­ságoknak hivő, azokban bizó ember e példán, a Jézus példáján jutalmat vár ott fenn, bár itt nem él boldogul. Látja a dolgok végkimenete­lét, látja a pokoli zűrzavarból, a földi érdekek tisztátalan forgatagából kiemelkedni azt és azo­kat, akik háborúságot szenvednek az igazságért. Látja megdicsöülni azokat, akiket szidalmaztak e világon a Krisztus nevéért! Óh áldott ünnep áraszd ki ránk áldásaidat. A helyes nevelés. Irta: Berguer György genfi lelkész és tanár. ... Az emberek nem nagyon ragaszkodnak an­nak a kötelességnek teljesítéséhez, melyet a gyerme­kek nevelése reájuk ró. Pedig egész természetes, hogy ez minden másnak fölötte áll s legelső, legfontosabb kötelesség. Hogy ennek teljesítése annál lehetőbbé váljék, saját magunknak kell első sorban tiszta, világos fogalmat alkotni a vallási tekintélyről, Jézus Krisztus­ról és a Bibliáról. Meg vagyok győződve afelől, hogy mindenki tudja, mit tartalmaz ez a három fogalom vallási szempontból, amely szempont azonban nem szükségképen tiszta is. Az igazán vallásos magatartás­ban is mindig akad valami rejtelmesség, amely gyak­ran bizonytalanságot eredményez, valami hirtelen el­tűnhető, valami eltávolítható, kitörölhető. Szükséges r Aldozó-csütörtök.

Next

/
Thumbnails
Contents