Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-14 / 20. szám
20. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 171. oldal. utat visszafelé kell keresnünk. Csakhogy, ahelyett, hogy ott ihletet keresnének, olyan példányképet akarnak feltalálni, kit minden tekintetben követhetnek. Azt kérdezik önmaguktól, hogy Jézus és az apostolok mit tettek volna hasonló esetben és ezt az utánzást a hűség legmagasabb fokának tekintik. Ez a fentemlített tény jogosít fel arra is, hogy a Mester és az akkori viszonyok sugallatától vezetve szorosan összeforrott csoportot alkossunk. A konzervatív theológia és a társadalmi újításokkal való szembehelyezkedés ebből meríti érveit. De Jézus épúgy nem hozott teljesen körvonalazott, örökérvényű társadalomtudományt, mint ahogy nem akart adni végleges dogmatikát. Nem hagyta 0 e világra gondolatainak és eszméinek tökéletes, írott bizonyítékát, mert egyszerűen csak szellemét akarta ránk hagyni, hogy abból időnkint ihletet merítsünk, felhasználván egy oly életnek jelenségeit, mely mindig jobban és jobban bontakozik ki előttünk. Kötelességünk tehát az, hogy betöltsük szellemét s megkülönböztessük az idők jeleit. Ki kell szabadítanunk a tartalmat a tartalmazóból, át kell ültetnünk azt a mi életünkbe. Nehéz volt az egyház helyzete a rabszolgaság kérdésének szőnyegre kerülésekor. Még nehezebb most a társadalmi kérdésekkel szemben. Felfegyverkezve az Úrnak néha nagyon is ellentmondó szavaival némelyek a magántulajdont, annak gyarapítását, biztosítását Istentől rendelt és Krisztustól elismert egyetlen helyes rendszernek tartják, mások pedig a másik végletig menve azt hirdetik, hogy minden vagyonúnkat a szegényeknek kell adni. A jelenkori gazdasági állapotok annyira eltérnek az első századokétól, hogy ezen az alapon nem találhatunk helyes középutat e két véglet között. Jézus határozottan nem gondolkodott erről. De ez semmit sem tesz! Ha az Ö szellemében tanulmányozzuk a jelen gazdasági viszonyokat, akkor tiszta fogalmunk lesz a társadalmi átalakulás igazi, helyes irányáról; olyan látomásra jutunk, mely mindenkinek jogot ad az anyagi életre. Csak azt kell kérdeznünk: helyes-e, jó-e ez a reform ? Ha igen, akkor egyúttal keresztyén is. Mert az, ami helyes, nem állhat szemben Krisztus akaratával. Ha az egyház ily értelemben fogná fel e rendkívül fontos problémát, úgy nem lenne oly szorgalmas a fékek megszorításában, az akadályok felhalmozásában. Azaz találkozna ekkor a szociálizmus - sal. De épen a szociálizmus borzad az egyházaktól és elveti azokat! Az egyház szemében a szociálizmusnak két fő hibája van. Először is az a személyes szabadságot, az egyén függetlenségét hirdeti. Azután pedig át van hatva a materiálizmus kovászától, ami megmagyarázza, hogy még ott is, ahol nem találja magát szembe a keresztyénséggel, ez harcol ellene. Ez igaz. Csakhogy mielőtt úgy tekintenők, mint az Anti-Krisztus megszemélyesítőjét, [megtestesülését, előbb tanulmányozni kellene közelebbről és elfogultság nélkül. A szociálizmus mindig erősebben, szabadabban bontakozik ki, mivel az él, tanul és fejlődik. Ez utóbbi években egyre nagyobb mértékben vesz részt az egyéni szabadság és személyi tulajdon elismertetésében. Ezek most azok a törekvések, melyek a bürokratikus államformák ellen irányulnak. Ez határozott liberálizmus. Azután a nemzetközi béke s az elnyomott népek védőjének stb. adja ki magát. S itt bizonyos erkölcsi eszmék iránt lelkesedik. Igaz, több pontra vonatkozólag nagyon is távol állunk a szociálizmustól s így vele nem azonosíthatjuk magunkat, azonban örömmel állapítjuk meg annak sok tekintetben javító hatását. És ha a keresztyének részrehajlatlanabbak lennének, ha el akarnák ismerni, ha tudnák méltányolni annak igazságos oldalát is, melyet pedig egyre világosabban tüntet fel, ha többet foglalkoznának a népies követelésekkel, belemélyednének annak gondolatvilágába, úgy bizonyára sikerülne azoknak a magasabb eszméknek belecsepegtetése, melyeket Jézus szelleméből meríthetünk, akkor azok az előítéletek, melyeket az egyház ellen táplálnak, fokozatosan gyengülnének, megszűnnének, akkor a keresztyénség elfoglalná azt a helyet, melyet mint a társadalmi haladás előharcosa dicsőségesen elfoglalhatna s valamikor el is foglalt. Ez az a cél, melyre igyekeznek a Krisztus szellemétől áthatott szociológusok. Ezek nem szociálisták a szó hagyományos értelmében. Ezeknek megvan a saját eszméjük és programmjuk, mely távol áll a felületes, a szabadságölő kollektivizmustól. Zászlójukra testvériség van irva, de szabadság is. Ők inkább a jó akaratok összeegyeztetéséről álmodnak, mint feltett szabályokhoz való szigorú ragaszkodásról. Nem igyekeznek arra, hogy pártot párttal szembehelyezzenek. Mindenütt, ahol újításról, javításról van szó, nem azt kérdezik, ki alkotja, ki magasztalja vagy ellenzi, de azt, helyes-e, termékenyítő-e az, vagy nem. Többször megtörténik, hogy azokkal kell együtt harcolniok, kiket ellenségnek neveznek. És ők azt akarják, hogy az A.1 apitt at ott 1864-ben. vidék legrégibb es legnag3^0bb cipőüzlete Alapíthatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstädter J. cipőraktára Pápa, Kossuth L. utca, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (orthopdd-munka) kiváló gondot fordít.---- Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit. "Üzletemet ugyanezen utcában, a postapalotával szemben épült házba helyeztem át.
