Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1911-04-30 / 18. szám

18. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 155. oldal. kék, valamint lelkészek is nagyobb megterhel­­tetés nélkül megszerezhetnek. Hogy ez azután meg is történjék, arra nézve legcélszerűbb lenne a tan- és segédkönyveknek mindjárt a tanév elején kötelező megvétele s a könyvtartozásnak a többi iskolai tartozásokkal egy kategóriába helyezése. Lehetne a tankönyv ügyet a segély­egyesületre is bizni, amint az jelenleg a kom­pendiumok egy részével történik, amire nézve az intézkedés a maga idejében megtehető. Végül még a segélyezés mérvét illetőleg kell megemlítenünk, miszerint a tanári kart e részben a pénzügyi tekintet mellett az a szem­pont vezette, hogy a helyi szükséglet nem nagy s épen nem kivánatos, hogy egyéb tankönyv 20—30 éven át használtassák, miért is az alap terhére megjelenő példányok maximális számát 200-ban véltük meghatározandónak. Dr. Thury Etele Pongrácz József főisk. igazgató. tanárkari jegyző. Lelkészi tekintély. — Folytatás. — Egyetemes képzettséget és tudást azonban nem lehet többé kívánni senkitől, nem még a protestáns lelkésztől sem. Szakképzettséget azonban igen, éppen úgy, mint bármely tudományos pályára készült egyén­től. A tanultság, a belső tartalom adja meg minden szellemi munkás egyéni súlyát, biztosítja tekintélyét még ellenségei előtt is. Azért hangzik fel közöttünk évek óta az óhajtás: lelkészképzés gyökeres reformja, jöjjön el a te országod! Kiváló szakférfiaink szorgos­kodtak olyan tanulmányi rendszer életbeléptetésén, mellyel képesíttessék a lelkészi pályára készülő fiatal ember arra, hogy a theol. akadémiáról elbocsátva, becsületes törekvéssel egész emberré lehessen a maga hivatáskörében. Nem lehet, sőt nem is szabad komoly gondolkozással azt kívánni az iskolától, hogy az az életre szükséges minden elméleti tudással és gyakor­lati ügyességgel felruházva bocsássa ki édes anyai szárnyai alól gyermekeit, hanem hogy az útravalóul adott ismeretek mellett mutassa meg az útat, amelyen, a módot, ahogyan és az eszközöket, melyeknek segé­lyével haladni, erősödni kell és lehet. A bölcsen és szilárdan megvetett fundamentumon ekként épülnek fel anyaszentegyházunk élő és a világ semmiféle szele által meg nem ingatható oszlopai, hasonlóak az erő­sen gyökerezett, jó földben élő fákhoz, melyek a fej­lődés feltételeit részben szintén magukban hordják. Ne felejtsük azonban, hogy a tudomány mellé néminemű anyagi javak is szükségesek. Nemcsak a koplalástól kell megmenteni a protestáns lelkészt. Több is kell ahhoz, hogy ne úgy tekintsen ránk e jelen való világ, mint valami fölfelé sóhajtozó, fölös­leges élő lényekre. Amig a lovasrendőrrel egyformán jutalmazza szolgálatunkat korunk, addig eo ipso nem is becsül meg bennünket. ígéretekben nincs hiány, még a törvénykönyvünkben sem, de a tények csak nem következnek. Mintha csak a Mikszáth glogovai tótjának a philozophiája lapulna meg az Ígéretek mögött. Megbecsülendő őszinteséggel mondá a tót atyafi, mikor a plébános fizetése emeléséről tanács­koztak maguk közt, hogy az fölösleges, mivelhogy a pap az Isten szolgája, fizesse mindenki a maga szol­gáját, mink is fizetjük — úgy mond — a magunkét. Ami tisztes szegénységünket senki sem körvona­lazta még találóbban, mint néhai Szász Gerő, „Erdély dalos pacsirtája“ azon gyönyörű sorokban, melyet annak idején édes atyja emlékének szentelt. „Hát azért tanúi egy ifjú — írja — két évtizeden keresztül min­denféle bölcseséget, azért lesz Krisztus felséges evan­­géliomának hirdetője, hogy kezébe kapát, fejszét, kaszát vegyen, szántson, vessen ?..............Aztán van­nak, kik legyalázzák a szegény falusi kálvinista papot, hogy nem míveli magát, elmarad a világtól, hogy rusztikus lesz. Lehetnek, kik önmaguk az okai s ezek megérdemlik az Ítéletet. De a leggyakoribb eset, hogy a mindennapi élet küzdései vonják el felséges hiva­tásától. Nehéz dolog elmerülni az evangéliom tanul­mányozásába, ha gyermekeink ruhátlanok. Nehéz dolog olvasni Platót, Plutarchot, Dantét, Miltont, ha lelkün­ket nyomja a felelősség terhe, hogy családunk éhezik. Kicsoda fog prédikációt írni, ha a szántás ideje elér­kezett, ha érett gabonájának kalásza letörik azalatt a túlérettség miatt? Jó öltözet lehetett a szőrruha, jó táplálék a vadméz, de a XIX. században (hát még a XX.-ban) már kimentek a divatból és a prófétákat ma már lecsúfolják, kinevetik. Dehogy dicsérem a kapzsi­ságot, dehogy nem hirdetem a lemondást, az önfel­áldozást, de azt is értem, hogy adjátok meg legalább tisztességes bérét a munkálkodónak és ha a becsü­letes cselédnek is meg van a fizetése, csak a kálvinista pap essék kívül a természeti és erkölcsi törvényen?“ Mióta ezek megirattak, javult a nyomorgók hely-Kis József: KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ a református vallásu növendékek számára. — Kegyedik kiadás; az új tan­terv szerint bővítve. — Ára 32 filler. — Kapható KIS T1VA.X)AR könyv­es papirkereskedésében PÁPÁK, Fő-utca 21. szám. — Telefon 9. és 16. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents