Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-30 / 18. szám
18. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 155. oldal. kék, valamint lelkészek is nagyobb megterheltetés nélkül megszerezhetnek. Hogy ez azután meg is történjék, arra nézve legcélszerűbb lenne a tan- és segédkönyveknek mindjárt a tanév elején kötelező megvétele s a könyvtartozásnak a többi iskolai tartozásokkal egy kategóriába helyezése. Lehetne a tankönyv ügyet a segélyegyesületre is bizni, amint az jelenleg a kompendiumok egy részével történik, amire nézve az intézkedés a maga idejében megtehető. Végül még a segélyezés mérvét illetőleg kell megemlítenünk, miszerint a tanári kart e részben a pénzügyi tekintet mellett az a szempont vezette, hogy a helyi szükséglet nem nagy s épen nem kivánatos, hogy egyéb tankönyv 20—30 éven át használtassák, miért is az alap terhére megjelenő példányok maximális számát 200-ban véltük meghatározandónak. Dr. Thury Etele Pongrácz József főisk. igazgató. tanárkari jegyző. Lelkészi tekintély. — Folytatás. — Egyetemes képzettséget és tudást azonban nem lehet többé kívánni senkitől, nem még a protestáns lelkésztől sem. Szakképzettséget azonban igen, éppen úgy, mint bármely tudományos pályára készült egyéntől. A tanultság, a belső tartalom adja meg minden szellemi munkás egyéni súlyát, biztosítja tekintélyét még ellenségei előtt is. Azért hangzik fel közöttünk évek óta az óhajtás: lelkészképzés gyökeres reformja, jöjjön el a te országod! Kiváló szakférfiaink szorgoskodtak olyan tanulmányi rendszer életbeléptetésén, mellyel képesíttessék a lelkészi pályára készülő fiatal ember arra, hogy a theol. akadémiáról elbocsátva, becsületes törekvéssel egész emberré lehessen a maga hivatáskörében. Nem lehet, sőt nem is szabad komoly gondolkozással azt kívánni az iskolától, hogy az az életre szükséges minden elméleti tudással és gyakorlati ügyességgel felruházva bocsássa ki édes anyai szárnyai alól gyermekeit, hanem hogy az útravalóul adott ismeretek mellett mutassa meg az útat, amelyen, a módot, ahogyan és az eszközöket, melyeknek segélyével haladni, erősödni kell és lehet. A bölcsen és szilárdan megvetett fundamentumon ekként épülnek fel anyaszentegyházunk élő és a világ semmiféle szele által meg nem ingatható oszlopai, hasonlóak az erősen gyökerezett, jó földben élő fákhoz, melyek a fejlődés feltételeit részben szintén magukban hordják. Ne felejtsük azonban, hogy a tudomány mellé néminemű anyagi javak is szükségesek. Nemcsak a koplalástól kell megmenteni a protestáns lelkészt. Több is kell ahhoz, hogy ne úgy tekintsen ránk e jelen való világ, mint valami fölfelé sóhajtozó, fölösleges élő lényekre. Amig a lovasrendőrrel egyformán jutalmazza szolgálatunkat korunk, addig eo ipso nem is becsül meg bennünket. ígéretekben nincs hiány, még a törvénykönyvünkben sem, de a tények csak nem következnek. Mintha csak a Mikszáth glogovai tótjának a philozophiája lapulna meg az Ígéretek mögött. Megbecsülendő őszinteséggel mondá a tót atyafi, mikor a plébános fizetése emeléséről tanácskoztak maguk közt, hogy az fölösleges, mivelhogy a pap az Isten szolgája, fizesse mindenki a maga szolgáját, mink is fizetjük — úgy mond — a magunkét. Ami tisztes szegénységünket senki sem körvonalazta még találóbban, mint néhai Szász Gerő, „Erdély dalos pacsirtája“ azon gyönyörű sorokban, melyet annak idején édes atyja emlékének szentelt. „Hát azért tanúi egy ifjú — írja — két évtizeden keresztül mindenféle bölcseséget, azért lesz Krisztus felséges evangéliomának hirdetője, hogy kezébe kapát, fejszét, kaszát vegyen, szántson, vessen ?..............Aztán vannak, kik legyalázzák a szegény falusi kálvinista papot, hogy nem míveli magát, elmarad a világtól, hogy rusztikus lesz. Lehetnek, kik önmaguk az okai s ezek megérdemlik az Ítéletet. De a leggyakoribb eset, hogy a mindennapi élet küzdései vonják el felséges hivatásától. Nehéz dolog elmerülni az evangéliom tanulmányozásába, ha gyermekeink ruhátlanok. Nehéz dolog olvasni Platót, Plutarchot, Dantét, Miltont, ha lelkünket nyomja a felelősség terhe, hogy családunk éhezik. Kicsoda fog prédikációt írni, ha a szántás ideje elérkezett, ha érett gabonájának kalásza letörik azalatt a túlérettség miatt? Jó öltözet lehetett a szőrruha, jó táplálék a vadméz, de a XIX. században (hát még a XX.-ban) már kimentek a divatból és a prófétákat ma már lecsúfolják, kinevetik. Dehogy dicsérem a kapzsiságot, dehogy nem hirdetem a lemondást, az önfeláldozást, de azt is értem, hogy adjátok meg legalább tisztességes bérét a munkálkodónak és ha a becsületes cselédnek is meg van a fizetése, csak a kálvinista pap essék kívül a természeti és erkölcsi törvényen?“ Mióta ezek megirattak, javult a nyomorgók hely-Kis József: KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ a református vallásu növendékek számára. — Kegyedik kiadás; az új tanterv szerint bővítve. — Ára 32 filler. — Kapható KIS T1VA.X)AR könyves papirkereskedésében PÁPÁK, Fő-utca 21. szám. — Telefon 9. és 16. sz.
