Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-23 / 17. szám
17. szám. dunántúli PROTESTÁNS LAP. 149. oldal. ímádásával, sem pedig azzal a gyülekezeti elvvel, hogy az istenitiszteletben minden jelenlevő részint aktíve az éneklésben és imádkozásban, ^részint passive az igehirdetésben részt vehessen, nagyon indokolatlan volna elvileg kizárni templomainkból. Emellett sajnosán tapasztalhatjuk, hogy nemcsak sok gyülekezeti tag, hanem nélhol egész gyülekezetek is igen rosszul énekelnek s bármennyire törekedjék is a kántor tanítvánnyaival együtt a helyes dallamot megtartani, akadnak egyes nagyhangú és öblös torkú egyének, kiknek minden erejük megfeszítésével végre is sikerül olykor a hívek nagy lelki épülésére „a mestertől elvenni az éneket“. S a tanító kénytelen ily helyzetben várni türelemmel évekig, évtizedekig, mig nem saját tanítványai a gyülekezet többségévé szaporodva, az ő elvei nagy sokára diadalt aratnak s meglesz a helyes, egyöntetű éneklés ; feltéve, hogy a fiatalabbak nem szegődnek át a vírtuskodó maradi párthoz. Egy alkalommal egyik kath. tanító barátom játszott nálam harmóniumon Szügyi Chorál könyvéből több dallamot; köztük, ha jól emlékezem, a 77. zsoltárt. „Ej, de nagyon szép ének“ — mondá, amint elvégezte. „No lássunk csak egy másikat. S eljátszotta utána a 78. zsoltár dallamát. Ez meg épen elragadta s valamennyi tetszett neki, amit csak megpróbált. „Hogyan lehet az — szólt végül, — hogy ilyen szép énekeitek vannak s én még nagyon kevés helyen hallottam reformátusokat szépen énekelni?“ Más magyarázatot nem tudtam adni, mint azt, hogy nálunk kevés helyen van orgona, mely a gyülekezeti éneket vezetni és irányítani tudja, az meg nagyon természetes, hogy nem minden kántornak adott az Isten oly hatalmas hangot, hogy azzal egy nagy gyülekezetei éneklésében féken tarthasson, mindenki teljes erővel énekel s a rossz fülü egyének elrontják az összhangot, félre viszik az éneket, mint ahogy a katolikusoknál is rossz az éneklés a templomon kívül (búcsúsoknál). Tapasztalat szerint a zabolátlan éneklésnek az orgona egy-kettőre véget vet, megadja az authentikus és egységes dallamot. Fel szokták hozni az orgonák ellen, hogy leszoktatja híveinket az éneklésről. Ez nem áll, hanem áll igenis az, hogy halkabbá teszi az éneklést, mely a dallam sajátsága folytán akár lágyabb, akár erőteljesebb, mindig tisztább, mérsékelt és kellemes lesz s ez elvégre is a jelenlegi viszonyok között csak előnyös lehet. Tudja minden hivő, hogy az orgonától nem veheti el az éneket, tehát nem is igyekszik arra. Ezekben akartam rámutatni gyülekezeteink orgonaépítési buzgalmának jogosultságára, másfelől pedig äz a cél lebeg előttem, hogy felhívjam a figyelmet egyházkerületünk múlt évi szeptemberi gyűlésén hozott néhány idevonatkozó határozatára. — Folytatása következik. — Szabó Bálint hetes» lelkész. Könyvismertetés. i. A Debreczeni Lelkészi Tár (Gyakorlati Papi Lexikon) Vili. kötete, Nem régen jelent meg e nagy vállalat legújabb kötete hasonló tartalommal és terjedelemben, mint az eddigiek. A majdnem 40 ivre terjedő kötet a magyar prot., főkép pedig a ref. lelkészeknek a gyakorlati lelkészet körébe tartozó termékeit hozza. E művek szerzőik és tárgyuk szerint különféleképen ítélhetők meg, de a kötet egészben véve mutatja a mai igehirdetőink gondolkodás módját. Nem akarunk e kötet minden egyes művének a részletes ismertetésébe belebocsátkozni, csupán jelezni kívánjuk a tár ezen újabb kötetének a megjelenését és az ezzel összefüggő dolgokat. A tár ezen kötetét is S. Szabó József szerkesztő állította össze. Tartalma 8 bibliamagyarázat, 6 ifjúsági, 19 közönséges, 18 ünnepi, 19 alkalmi, 7 keresztelési, 6 esketési és 6 gyászbeszéd. Ezek részint eredetiek, részint pedig jeles külföldi szónokok műveinek az átdolgozásai. Idegen szerzőktől átdolgozottak nagy számmal vannak e kötetben annak bizonyságául, hogy a magyar prot. lelkészek szívesen használják fel a hires külföldi szónokok beszédeit. Ruszkay Gyula, aki legtöbb beszéddel szerepel e kötetben, kivétel nélkül külföldi szónokok kiváló munkáinak az átdolgozásával gyarapítja irodalmunkat. De mások is szívesen fordulnak külföldi, főleg német szónokokhoz. Az átdolgozott beszédek közül igen nagy figyelemre tarthatnak számot a Linke után Rédei Károly által átdolgozott hatalmas belmissiói beszéd, továbbá Kónya Gábor (Barda után), Hetessy Viktor, Bokor Sándor (Talmage után), Harsányi Pál, Paulinyi Károly, Futó Zoltán, Szabó Zoltán (Geroch után), Kiss Ferenc (Harms után), Kosa Ferenc (Bilfinger után), Csernák Béla (Bitrius után), XJray Sándor (Lorenz után), Szele Miklós (Zillíngér után) stb. Vannak azonban jeles eredeti beszéde^ is e kötetben. íróik közül kiemelendők: Kiss Ferenc, A dórján Ferenc, Lévay Lajos, Szabó Lajos, Csizmadia Lajos, Mészáros János, Madarász Imre, Peti Lőrinc, Állandóan dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben. ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb . kivitelben. A szabásnál. a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gond fordíttatik. • VÁGÓ DEZSŐ szabászati akadémiát végzett szabómester, oki, szaktanító PÁPÁN, Fő-tér 19. sz. a.
