Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-16 / 16. szám
138. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1911. kára? Ezt azonban egy kisebb arányú akadémián és gyülekezetben keresztülvinni nem lehet. De a gyakorlati theológiai tanszék minden nehézség nélkül összeköthető egy-egy lelkész! állással. A lelkészi teendőkben úgyis segítenek a theológusok. Vasárnap délutáni istenitiszteleteket, bizonyos esetekben a délelőttieket, a hétköznapi könyörgéseket végezhetik. Sok egyéb gyülekezeti teendőben mig gyakorlat utján tanulnak, segítenek is. Egyszóval: ez könnyen keresztülvihető, ennek semmi akadálya sincs egy theológiai akadémián sem. Félúton meg nem állhatunk. Ha elismerjük ugyan, hogy a kúra _pasíoráZis és helmisszió elméletébe és gyakorlatába egész behatóan, 4 éven keresztül kell bevezetni, belenevelni a leendő lelkipásztorakat, de önálló munkateret, gyülekezetét nem adunk a gyakorlati theológia tanárának: maradni fog minden a régiben. A gyülekezeti élet minden jelenségét, a lelkipásztori# munka minden betűjét látnia kell közvetlen a theológusnak, elkezdve a közgyűlésektől, a legapróbb tervezettől a legfényesebb kivitelig. A gyülekezet életében előforduló minden legkisebb mozzanat, minden intézmény iskolája legyen a papnövendéknék. Ez pedig igazán nem képzelhető el, ha más a gyülekezeti lelkipásztor és más a gyakorlati theológia tanára. Ha majd elmélet és gyakorlat, élet és iskola, tudományosság és gyakorlati élet édes testvérek lesznek theológiai oktatásunkban : eredményre csak akkor számíthatunk. A gyakorlati theológiánál már haladtunk annyira az ismeretes, elfogadott indítvány segélyével, hogy ez az élv megvalósul, a kivitelnek is meg kell valósulnia! Hogy megvalósulhasson, okvetlen kell munkateret adni a gyakorlati theológia tanárainak, okvetlen szükséges, hogy ők egy gyülekezetnek papjai, vezetői is legyenek. Szűcs József alsó őrsi ref. lelkész. Néhány szó „A lelkészjelöltek jogi szakoktatása“ cinni cikkhez. A lelkészképzés reformjának mikénti megoldása oly mélyen belevág egyházi életünk jövőjének kialakulásába, hogy az azt érintő kérdéseknek egyházirodalmi méltatását őszinte örömmel üdvözölhetjük mindnyájan. Ha látjuk, hogy a hatalmas róm. kath. egyház is szakít a vallásápolás régi rendszerének merevségével és napról-napra szaporodó egyháztársadalmi intézr ményeiben reá áll a protestáns elvnek megfelelő valláserkölcsi egyéni nevelés alapjára, ha ugyanezt az egyháztársadalmi munkásságot a legújabb fejfődésü izraelita egyházban is megtaláljuk már, akkor csakugyan indokolt, hogy a protestáns egyházi életünkben mutatkozó betegségek kiirtásának módjai felett mi is gondolkodjunk. „A lelkészjelöltek jogi szakoktatása“ cikkben egy ifjú lelkész áll szemben egy öreg lelkészszel; egyik oldalon az ifjú reménye, törekvése, nemes, de a lelkében élő gondolat kiforralására még képtelen, az élettapasztalat gyakorlati igazságait nélkülöző ideálizmusa, a másikon az öregnek a csalódások, tört remények, szenvedések hullámkarjaiba szorított peszimizmusa. Ebből a lelkikényszer helyzetből meríti érveit mindegyik a maga álláspontja mellett. A kiindulási alap törzsét nem edzette meg a szabad, friss levegő éltető ereje és ez okozza a hajtások általános gyengeségét. Azt hiszem, nincs nézeteltérés közöttünk abban a tekintetben, hogy egyházi életünk sokoldalú bajainak közös eredője annak a belső szerves kapocsnak meglazulásában fekszik, amely évszázadokon át a lelkészt a hívekkel egybeforrasztotta. A ma legégetőbbnek látszó anyagi kérdést is, templomok építését, templomi felszerelések berendezését, az egyházi tisztviselők javadalmazását egyedül a hívek áldozatkészsége látta el. Igénytelen nézetem szerint azért a lelkészképzés reformeszközeinek megválasztásánál abból a legfontosabb szempontból kell kiindulni, hogy a tervezett reform képes lesz-e a lelkész és a hívek közötti viszony felmelegedését előmozdítani, vagy nem. Ha igen, akkor egy pillanatra se habozzunk a kor igényeinek, a protestántizmus haladási elvének megfelelő intézményeket a nevelés terén is meghonosítani. Krisztus vallása a gyakorlati életnek a vallása. Ezt fejezi ki a protestáns szabadelvüség fogalma. Amint ez a vallás nem simul hozzá a gyakorlati élet követelményeihez, elveszti varázsát, dogmarendszerré válik, értéktelenné, mert érvényesítésükhöz nálunk hiányoznak a szertartásoknak kedélyre ható eszközei. Az egyéni és nemzeti élet gyakorlati igényeit elégítette ki a magyar protestántizmus a múltban is, amikor a véb ségek, kihágások legnagyobb része feletti bíráskodás, házassági ügy, anyakönyvezés stb., a nemzeti nyelv megsemmisítésére törő abszolutizmus ellenében a nemzeti irodalom művelése lelkészeinkre nehezedett. A protestáns lelkésznek híveihez való viszonya nemcsak azáltal változott meg, hogy az egyház emlí-Kis József: KONFIRMÁCIÓI KATE a református vallása növendékek számára. —- Negyedik kiadás; az új tanterv szerint bővítve. — Ára 32 filler. — Kapható KIS TIVADAR könyves papirkereskedósóben PÁPÁN, Fő-utca 21. szám. — Telefon 9. és 1G. sz.
