Dunántúli Protestáns Lap, 1911 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-09 / 15. szám
15. szám. DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 127. oldal. nélkülözhetetlen elvét megint nem lesz képes megvalósítani ez az új, de voltaképen csak a régi rendszer. Ott van ugyan a biblia irodalomtörténet (isagogika) I. és II. éven, hetenként 3 órán, külön hangsúlyozva, hogy „a biblia tartalmának beható ismertetésével*. Ez azonban csak az eddigi bibliaismeretet fogja eredményezni továbbra is. A biblia tartalmának beható ismertetésére hetenként 3 óra nem elég. Hol lesz még a biblia-irodalomtörténet? Szóval itt marad minden a régiben. Nem akarunk időt szentelni arra, hogy a theológus mindjárt a pálya legelső szakaszán, legalább is az evangéliumok minden szavát átvizsgálhassa, megérthesse, a magyar bibliából, tanárának vezetése mellett. És mielőtt a theológus személyes hitet nyerhetett volna a legtisztább forrásból, mielőtt megismerhette volna személyes meggyőződéssel a biblia fontosságát, jelentőségét: belekerül a hipothezisek, találgatások, birálgatások zavaró légkörébe. Eredmény: lekollokválás és vizsgázás a bibliai könyvek tartalmához képest csak századrendü kérdésekből, magát a bibliát meg tanulmányozzák a baptista próféták, mi nem érünk rá, mert végezni kell a sok „tan“ előadását. A magyar protestáns egyháztörténetre nézve örvendetes újítás készül annyiban, hogy magyar protestáns irodalomtörténet is lesz a IV. éven, hetenként 2 órán. Eddig ez sem volt. Magyarországi ref. theol. akadémiáinkon a magyar prot. egyház története olyan lényegtelen hamupipőke számba ment csak, hogy alig jutott neki néhány óra, valahol a III., IV. éven. Magyar prot. irodalomtörténetünk pedig egyszerűen terra inkognita volt, ezzel foglalkoznunk sem volt érdemes. Ezután jobban lesz. De a magyar prot. egyháztörténet III. évi 2 órás, az irodalomtörténet IV. évi 2 órás tervezeténél mennyivel gyakorlatiasabb megint a Szabó Aladár tervezete, mely szerint a theológusnak pályája kezdetén kell már a biblia mellett minél részletesebben megismerni a magyar prot. egyház történetét is, hogy mihamar meglássa, „mily óriási erőket öntött“ nemzetünk életébe a protestáns egyház. „Ne feledjük el, hogy a magyar ifjú nem hoz a theológiai akadémiára olyan kegyes érzelmeket, mint a skót, s olyan szomjat sem a theológiai tudományosság után, mint a német. Sem egyikbe, sem másikba tehát a theológiai nevelés nem fogódzhat. Kiindulási pontul tehát nem igen vehetünk egyebet, mint a hazaszeretetet, s a nemzet múltja iránti érdeklődést“. (Szabó A.) Dehát mi nem akarjuk meglátni, hogy a mi viszonyaink közt nekünk épen a hazaszeretetet s a nemzet múltja iránti érdeklődést adta kezünkbe Isten, mi nem kívánjuk ezt megragadni és jókor, hathatósan felhasználni. Ami a lelkészképzés igazán tudományos jellegét illeti, erre nézve nem sok reménnyel kecsegtet a tervezett új tanulmányi és vizsgálati rend sem. Erről nem is beszélhetünk. Annyi ismeretágat ölel majd fel theológiai oktatásunk, mint eddig, úgy látszik, ezután is, hogy szélesebb mederben, beható részletességgel tárgyalni a kiszabott idő alatt, s a rendelkezésre álló tanszékek mellett egyiket sem lehet. Ne áltassuk magunkat: marad az összetömörített, rövid kompendium rendszer. Legalább hát a tudományos színezet megtartásának ne esne áldozatul az érthetőség és az egyszerű, eredményes oktatás. Mennyivel célszerűbb a Szabó Aladár felfogása. Ö látja azt, hogy a theológiai tudomány minden tárgyát, minden hallgatónak igazi tudományos alapon felölelni nem lehet. Ennél nagyobb képtelenség nincs is a világon. Egy tudós, egy tanár, az egyéni hajlamai szerint kedvvel választott és egy egész életen át gyakorolt, búvárlott tudományszakot kezelheti igazi értelemben vett tudományos alapon. De ne feledjük, hogy egy theológusnak négy év alatt kellene valamennyi szakkal megbirkóznia. Bizonyára erre gondolhat Szabó Aladár, mikor a lelkészoktatás igazán tudományos jellegét úgy látja elérhetőnek, ha az első két év mintegy előkészítő fok lenne, melyen a már említett alapos bibliaismeret, s a magyar prot. egyház történetének beható ismerete mellett nyelveket tanulna a theológus, azonkívül rövid, általános oktatást nyerne a kér. egyháztörténet, rendszeres és gyakorlati theológiából. A harmadik év elején pedig választana egy, tetszés szerinti szakcsoportot és azt tanulná, de szélesebb mederben, igazi tudományos alapon. A tanár tehát az első két éven nevelő és oktató lenne, de a felső fokon igazi tudományos előadásokat tarthatna. (Szabó A.) Ha ez így nem tetszik : a III. évet *még az első fokhoz csatolhatnánk, a IV-iket meghagynánk a választott szakcsoport előadására és hallgatására. így lenne általános theológiai oktatás, de lenne tudományos szakoktatás is. A gyakorlatias célt akarja szolgálni a tervezet, midőn úgy a kötelezett, mint a nem kötelezett tárgyak közé fölvesz jó egynéhány eddig nem igen gyakorolt ismeretágat. Közegészségtan, magyar alkotmánytan és jogi ismeretek, egyházi énekek: kötelezett tárgyak lesznek. Modern nyelvek közül egy (angol, francia vagy német) mindenkire nézve kötelező. A szociológiát azonban a múlt tavaszi konventi gyűlés gróf Tisza István indítványára kiküszöbölte. Helyére jön az indítvány értelmében: Nemzetgazdaságtan különös tekintettel a munkáskérdésre és a kisebb gazdasági exisztenciák érdekeit előmozdító intézKis József: KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ a református vallásu növendékek számára. — Negyedik kiadás; az új tanterv szerint bővítve. — Ára 33 fillér. — Kapható KIS TIVADAR könyves papirkereskedésében PÁPÁN, Fő-utca 21. szám. — Telefon. 9. és 16. sz.
