Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-06 / 10. szám
82. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. felvenni a küzdelmet Isten országa érdekében, a szociálizmii8 reménnyel biztató talaján. Egy ilyen kimagasló szoeiálista pap Liechtenhan lelkész úr.“ Majd így folytatja: „És ti, a polgári tábor választói, bizonyítsátok be szavazatotok által, hogy nem akarjátok a nagyszámú szoeiálista egyháztagokat arra kényszeríteni, hogy az egyháztól továbbra is távol maradjanak.“ (Der Freie Schweizer Arbeiter 1909. 6. Nr.) És a polgári tábor választói, vagyis a positivek be íb bizonyították ezt ! T. i. arra az állásra, amelyet eddig positiv lelkészek töltöttek be, a maguk részéről nem jelöltek senkit, sőt ők is ajánlották a szociáldemokrata egyháztagok által jelölt Liechtenhan lelkész urat. Ok maguk azonban a választásnál nem szavaztak; így történt aztán, hogy 1909 nov. 7-én 291 szavazattal választották meg lie. Liechtenhan Rudolfot a Matthäus egyházközség harmadik lelkészévé. Amely szám az egyháztagok számához arányítva nagyon csekély. Liechtenhan Rudolf megválasztása miatt érzett örömének a ..Neue Wege“, többi közt így ád kifejezést. „Örültem, hogy Bázelben végre olyan papot választottak, aki a két párt (positiv és reformáló) egyikéhez sem tartozik. Tehát mégis lehet valaki Bázelben pap anélkül, hogy valamelyik párthoz tartoznék.“ „A positivek előrelátó, igazán szabadelvű férfiak tanácsára hallgatva azt gondolták magunkban, hogy kegyetlen cselekedet volna, ha az a szociáldemokratiának a templom ajtaján való kopogtatását nem akarnák meghallani. Aztán arra is gondoltak, hogy a bázeli egyház hálát adhat Istennek, hogy akkor, amikor államegyházból népegyházzá készül átalakulni (küszöbön van t. i. az egyháznak az államtól való elválasztása); a nép nagy része, a munkásosztály helyet kiván magának az egyházban. Ez kegyes és szabadelvű gondolkodás volt, Kívánjuk a Matthäus gyülekezetnek, hogy mindig nagyobb világossággá legyen, amelyre, mint a jövő egyházára, sokan örömmel tekinthessenek.“ (Neue Wege* 1909 Dez.) Nem látja azonban ilyen kedvező szinben a történteket a positiv irány hetilapja, a „ Kircheufreund (1909 Nov. 12.) Mert azt Írja, hogy ,,ezek után várni lehet, hogy a vallásos szooiálisták vezetőjének (lelkészének) nagyobb mértékben sikerül a munkásságot be vonni az egyházi életbe, mint a positiv Benz lelkész úrnak sikerült. Hogy ez a remény mire támaszkodik, nem tudjuk. Ha a kérdésre a templomlátogatás alapján kellene felelni, egyáltalában nem lehetne azt mondani, hogy szükség volt a positiv istentiszteletek számának a leszállítására és a szabadelvűek emelésére. T. i. Benz lelkész úr kiváló szónok, akit pártkülömbség nélkül tömegesen hallgatnak. Hogy csakugyan a munkásság állott-e ezen jelölés mögött, azt majd meglátjuk ; ebben az esetben a két egyházi párt mellé egy politikai pártot kaptunk. Az bizonyos, hogy a positivek ezen állás átengedésével érzékeny veszteséget szenvedtek. Ha mindegyik egyházközségben követik ezt azt önzetlen példát, akkor a positivek bőjtölő kúrára lehetnek készen. Hogy pedig az egyházi életben való részvétel és a vallásosság növekedni fog, nem hisszük.“ * * * Liechtenhan Rudolf beiktatása 1910 jan. 30-án történt meg, aminek a lefolyásáról az egyik legnagyobb bázeli lap (National-Zeituug 1910 Febr, 1.) nyomán a következőkben adok számot. A Matthäus templom csinosan fel volt díszítve déli növényekkel és „tele olyan férfiakkal és asszonyokkal, akik régóta nem voltak az egyházzal semmiféle összeköttetésben s akik most elmondhatták, hogy semmiféle nyilvános összejövetelnek — legyen az bármilyen fényes - nincs olyan maradandó hatása, mint az egyszerű, őszinte módon lefolyó, régi protestáns istentiszteletuek.“ A beiktatáson részt vett a kormányzó tanács és az egyházi előjáróság. A beiktató lelkész Bázel főtemplomának, Münsternek az első papja, Salis A. volt. Beszédjének az alapigéje Ján. 1633 volt s beszólt a gondról, amelyet a társadalmi nyomorúság olyan sok házban és szívben szerez ; a gondról, amely akkor is megmarad, ha a társadalmi követelmények teljesítve lesznek. Hangsúlyozta, hogy minden mai keresztyén igehirdetőt félelemnek, de egyúttal bizalomnak kell eltölteni, mint annak a szolgáit, aki meggyőzte aj világot. A gyülekezetnek is szól ez, amely új lelkészét olyan egy akarattal választotta meg; s éppen ezért kívánja, hogy a választás javára váljék. A j,Vorwärts“ énekkar, — amely először szerepelt templomban — éneke után, Liechtenhan lelkész úr tartotta meg beköszöntő beszédjét Máté H 28—30 alapján. Beszédének a tartalmát a nevezett újság nyomán a következőkben adom. Csak azzal a meggyőződéssel állhat meg a szószéken, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy Jézusnak nincs mondanivalója a mai idők számára. Nem azokat a megfáradtakat és megterheltetteket nyugosztalja meg Jézus, akik önérzésük miatt nyugtalanok, hanem akik megnyugtató életigazság után vágynak. Jézus nemcsak megnyugtatja, hanem tel is ébreszti a keresztyénség íelkiismeretét hamis nyugalmából is életre kelti a szeretet, amelynek vau hatalma legyőzni a nyomort. így éleszti a megfáradottakban a tudatot, hogy nincsenek magukra hagyva, hogy van egy erő, amely nyomorúságuk legyőzését munkálja. De a megfáradottakat is hívja az ő országának a munkájába ; s ha ők nemcsak magukra gondolnak, hanem szenvedő társaikra is, és erejüket egyesítik : ezáltal az ő országát munkálják. Azokat, akik akarnának valamit tenni, de az akarat és a képesség kétsége miatt szenvednek, biztatja, hogy Isten kegyelme velük van, s hogy küzdelmük nem lesz hiába való. Amit Jézus ád, az teher, amely az ember teljes erejét igénybe veszi; de nyugalom is, mert kielégíti az élet igazi célja után való vágyakozást. Majd a „Vorwärts“ énekkar énekelt egy szabadságindulót, s az ünnepély véget ért. Este társasvaosora volt, ahol egyházi- és világi rész
