Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-06 / 10. szám
Huszonegyedik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1910 március 6. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős =3= szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Tetemre hívás. Irta : Végh István, vámosladányí református tanító, egyházkerületí tanítóképviselő. Mindenkor a legnagyobb érdeklődéssel figyelem egyházi és iskolai életünknek megnyilvánulásait. Az örállók ügybuzgó tevékenysége pedig buzdít, lelkesít s szerény helyemen fokozottabb tevékenységre sarkal. Hátha még azt látom, hogy ami — még mindig eléggé elárvult — iskolaügyünkkel foglalkoznak s ez a foglalkozás, az ügy meleg szeretetéröl tesz tanúbizonyságot, ha mindjárt nyolc hónap elmúltával is a megtörtént esemény után ! A Benedek Elek fele történelmi kézikönyvről van szó. Mivel ez a tankönyv a kötelező használatra kiválasztott tankönyvek között foglal helyet, Vágmelléki úr szinte metsző hangú kérdéseket intéz emiatt úgy a gazdasági tanács-elnök úrhoz, mint az egyházkerületi tanítóképviselökhöz. Nekem, ki a kérdéses tankönyvet a többi között ajánlottam, kötelességem a magam álláspontjának védelmére kelni. Vállalom érte a felelősséget, aminthogy a legközelebbi közgyűlésen is vállaltam. Hogy miért? arra majd alább felelek. Szivemre téve kezemet, el merem mondani, hogy a Benedek-féle történelmet, megbízatásomnak „roppant nagy fontossága tudatában“ olvastam át és tanulmányoztam, nem befolyásolt sem az iró jó hírneve, sem egyéb tulajdonsága. Nem vesztegetett meg a címlap, még a kiadója sem, nem néztem el semmit, még Pázmány Péter kedvéért sem, még azt se néztem, melyik az olcsóbb, melyik a drágább. Ajánlottam a legjobb lélekkel ideiglenes használatra, a többi között addig, míg a történelmi kézikönyvre hirdetett pályázat eldültével saját, tantervűnknek megfelelő, történelmi kézikönyvünk lesz. Megvallom, nekem is feltűnt e könyv tanulmányozása közben, hogy a reformáció előtti rész, pláne az Árpádok kora, majdnem teljesen Anonymus nyomán Íródott; de arra is reá jöttem, hogy ezek az ominózus idézetek ott a tankönyvben is idézetek Anonymusból, mely e kornak majdnem egyedüli forrás-munkája. E téren az írót — azt hiszem — a történelmi hűség vezette. Aztán az a régi magyar ének : „Tekints István király“ (még a „szent“ is hiányzik) ugyan mit árthat nekünk reformátusoknak, kiknek nem szabad elfogultnak lennünk? Aztán bajos dolog is Anonymust protestáns szellemben idézni. Én ezeket a kifogásolt részeket inkább olyan szépség-hibának láttam, melyek tanítás (nem tanultatás, magoltatás) közben könnyen kijavíthatók s ki is javítandók. De abban is bizonyos vagyok, hogy az a régi ének s annak melódiája, még ha tanítanánk is — amiről nincsen szó —, bizonyára többet használna, mint némely importált, nyikorgó idegen szellemű melódia. Én is féltem azt a csillagot ott a mi tornyaink tetején, a mi hamisítatlan protestáns, illetve magyar református iskoláink hagyományos kálvinista és hazafias szellemét és karakterét, de ezen félteni valók kritériumává mégsem teszem sem a „t“ vagy „ty“ használatát, sem pedig a régi éneket.
