Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-06 / 6. szám

Huszonegyedik évfolyam.

6. szám.

Pápa, 1910 február 6

A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. =

Megjelenik minden vasárnap.

Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők.

Ingyen-oktatás — a tanítók kárával.

Irtai Vargha Kálmán, kálozí református lelkész.

Az 1908. évi XLVI. törvénycikknek a községi és felekezeti tanítókra és iskolákra vonatkozó rendelkezése a folyó év szeptember havában életbe lép.

Várva-várta tanítóságunk ezt a törvényt s örömmel fogadta és üdvözölte alkotóját, mert azt remélte tőle, hogy azt a szűkös kenyeret, — melyet a törvényhozás az 1907. évi XXVII. törvénycikkben oly méltánytalanul kisebbnek rendelt az állami tanítóékénál — ha nem nagyobbítja is meg, de biztosabbá teszi és felmentvén őket, valamint az iskolafenntartókat is a tandíjszedés sokszor gyűlöletes és gyülölséges terhétől — nyugodtabban, békében élvezheti.

Azonban ezzel a törvénnyel is úgy jártunk, mint a közel időben a többi, boldogulásunkat célzó testvéreivel — akár az egyházi-, akár az állami törvényeket vesszük —, hogy tudniillik előre elbűvölt bennünket annak fénye és csak a végrehajtásnál vettük észre a benne levő árnyoldalakat, amikor már hiába jajgattunk, ellene mit sem tehettünk.

Ezt a törvényt, amely a népiskolai tandíj eltörlését és annak állami kárpótlását tartalmazza, sem méltattuk kellő figyelemre, még a tanítók ügyével oly behatóan foglalkozó egyházkerületi tanügyi bizottság és egyházkerületi közgyűlés sem, mert akkor nem hozta volna meg a kerületi gyűlés 133—909. számú határozatát a tandíjváltság kérelmezése tárgyában, várván a felszámításra vonatkozó miniszteri rendeletet. Azóta a rendelet is napvilágra jött;

de ez sem tartalmaz semmivel sem többet a törvénynél.

Ugyanis a törvény 5. §-a expressis verbis kimondja, hogy abban az esetben, ha a tandíj a tanítót illeti, semmiféle felszámításnak és becslésnek helye nincs, hanem azon összeg igényelhető tandíj-váltságúl, mely a közigazgatási hatóság által felvett javadalmi jegyzőkönyvben az országos tanítói nyugdíj-alapba beszámíttatott. Ez pedig általánosan 1893. évben történt, tehát 17 évvel ezelőtt. Éppen ebben rejlik a tanító megkárosítása. Ugyanis a református felekezeti népiskolák legnagyobb részében a tandíj csak részben készpénz, nagyobb részében termények (zab, árpa, tengeri) és csirke, amelyeknek 1893-iki értéke a mainál jóval alantabb állott, például a csirke darabja akkor 40 fillérben számíttatott, ma pedig az egyetemes konventnek az adósegély-ügyben kiadott értékelési utasításában 80 fillérrel szerepel; így van ez a többi terményeknél is, különösen szembetűnő lehet a tengerinél, melynek értéke azóta legalább 70ü/o-al emelkedett.

Hogy a károsodás mekkora, azt természetesen általánosan sem összegben, sem %-ban kifejezni nem lehet, lévén a tandíj sokféle. — Például a kálozi református kántortanítóra nézve az eredmény a következő : tandíj illetősége minden tankötelestől 32 liter zab és egy csirke; az 1893. évi felszámítás szerint 144 tanköteles után 284 korona 28 fillér van a javadalmi jegyzőkönyvben felvéve, míg az egyetemes konvent az adósegélynél as 1905/6—1907/8.