Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-18 / 51. szám
Huszonegyedik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1910 december 18. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János fömunkatárs címére küldendők. Az előkészület ideje. A legnagyobb romlottság közepette szólaltak meg rendszerint a próféták. Amidőn teljesen a testiség lett Úrrá a lélek felett, amidőn az egy igaz Isten tisztelete és törvényeinek megtartása helyett az aranyborjú, vagy pedig a gyönyör bálványai előtt hajtottak térdet a lelkűk vádoló szavát mámorba fojtó emberek, mindig akkor lépett az elámult világ elé egy, a környezetből élesen kiváló egyéniség, egy tűz, vas igazat mondó, meg nem alkuvó férfiú, kinek szavai cinikus kacajt, gúnyolódó és lesajnáló jelzőket és megjegyzéseket, majd megdöbbenést, elszörnyedést és végezetre, a most már tisztánlátók egybetömörülését idézték elő. Megismétlődött ez a jelenség az emberiség történelmében jó néhányszor. Teljesen elszabadult láncáról a fékevesztett emberi indulat. A lánc végét egyre lankadtabban tartja a tekintély, a törvény, hiszen ez elvégre is: opportunusabb és kényelmesebb. A romlottság korszaka immár elérte tetőpontját! Az emberi tehetség bámulatra méltó müveket hoz létre, az isteni szikra: a tündöklő- emberi ész a mai korban igazán alkot és teremt; ma már Űr a földön és a vizen, szilárd akaraterővel Úrrá akar lenni a légen is! De minél magasabbra emelkedik az emberi műveltség és tudomány, minél jobban vágyik a tisztulíabb légrétegek fölé, a test, az érzékek egyeteme annál jobban sülyed lejebb és mélyebben az undok, sötét posványba. A mai ember érzékei által óhajtott: modern életmüvészet ime már homlokegyenest ellenkezik az egyszerű és józan világfelfogással. Ma már a gyilkosságnál az erotikum felmentést eredményez! A pornografikus müvek művészi (?) ismertetése ott van a falusi olvasókörök ikszlábú asztalán és az ismétlőiskolások kezében. Amit a belmissió egy éven át épít, azt egy estén lerontja a szinház, amelyre nézve egy angol kritikus ezt az elvet állította fel: „nevetséges újabb és újabb ezreket áldozni templomokra, ma már a nép a templom fölé emelte a szinházat, mert az igaz, az emberi, emebben hirdettetik“. Bizony sokszor üres a templom, de a színházba még nagypénteken is annál jobban tódul a nép, minél ledérebb „nuditásosabb“ a darab és amelyben, ha véletlenül drámát adnak is elő, abban a föalak sohasem a vallás, az igazság, a haza, a munka hőse, hanem a házasságtörés, az erotikum, a romlott idegzet által előidézett torz világnézet életunt képviselője. A szinház, a feminista apostolnök által hirdetett tanok ime már a házasságot olyan intézménnyé tevék, amelynek kötelékein belül a két fél egyezséget köt egymás „flirt“-jeinek, „ liaison “-jainak, sőt „pervezitás“-ainak kölcsönös észrenemvevésére. A vázolt rettenetes állapotokat érzi és tudja mindenki, de mindhiába, — a lélek nem bir uralmat venni a testen, ez a nemzedék már nem bir változtatni életén és csak suttogva ismerik be: „Bizony a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?“ (Ezék. 33:10.) Itt az előkészület, a harc ideje, örállók siessetek helyeitekre! A romlottsággal szemben ime már tömörül is egy még kicsiny, de lelkes sereg; Sión népe
