Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-04 / 49. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. 428. oldal. Levél GenfbőL Nagyíiszteletű Esperes Úr ! A reformáció emlékünnepét, mint már jeleztem,, itt november 6-án tartották, mikor az ifj. kér. egyesület nagyszerű estélyt rendezett a Salle de la Reformationban. A hatalmas terem tömve volt, amit bizonyít az is. hogy csupán a perselypénz ez este 1054 frank 95 et. volt. A megnyitó beszéd és ének után M. Francois de Witt-Guizot tartott érdekes, gondolatokban gazdag, szépen kidolgozott előadást rA reformáció és a modern ember“ címmel. A keresztyén élet, melyet a Reformáció mutatott meg az emberiségnek az elhomályosítás után, megifjodott, megújult és felfrissült. A mai kor embere, kinek ideálja a szabadság és igazság együttléte, együttműködése, csak olyan körülmények, olyan társadalmi viszonyok közt érzi jól magát, mely mikor az egyiket biztosítja, a másikat legalább is elérhetőnek tünteti fel. A protestantizmus jellege, mely az embert egyenesen Isten színe elé helyezi, feleletet ad az emberi szív vágyaira. E fontos tényből következik az Isten iránt való készséges engedelmesség ; Jézus után való törekvés ; a tevékenységnek, a folytonos haladásnak és állandó emelkedésnek szüksége, és miután ezekben vigasztalást nyert a szenvedő emberiség, ellenállhatatlan vonzalom a szeretet felé, azon szeretet felé, mely az embert saját maga fölé emeli, beragyogja és átalakítja az életet, mely szeretet a Krisztussal szállt le hozzánk és amelynek előbb-utóbb szét kell áradni az emberi szivekből. Beszéde végén különösen az ifjakhoz szól azzal a felhívással, hogy a szeretetben ápolják azt a társadalmi harmóniát, mely után az emberek vágyódnak s mely csak akkor létezhetik e földön, ha az emberek tudják egymást szeretni. Még Witt Guizot beszéde előtt vetített képekben láthatta a közönség a reformáció nagy alakjait, köztük a magyar Bocskay Istvánt. Köszönet és kántus zárta be az előadást. November 8-án ugyané helyen a Commission de la Vie religieuse tartotta tervezett három estélye közül az elsőt. Ekkor Frank Puaux, a francia protestáns történelmi társaság elnöke, hires egyházi iró, tartott előadást „Mi volt a Reformáció!“ címmel. Kijelenti Puaux, hogy a Reformáció ellenállhatatlan erős hatalom, mely működött és működik minden irányban. Megkezdődött, azután folytatódott s folytatódik korról-korra. Vinet a nagy költő és iró megmondta : „A reformáció az Egyházban marad s a keresztyénség önként, a saját erejéből áll helyre*. Némelyek a reformációban politikai mozgalmat keresnek és látnak, mások egy hatalmas robbanást. Ezek a vélemények nem állhatnak meg a tényekkel szemben. A nélkül, hogy tagadnánk, miszerint a politikai viszonyok bizonyos országokban jelentékeny szerepet játszottak a reformáció fejlesztésében s másfelől a protestantizmus is sok helyen lerázta a zsarnokság békóit: elmondhatjuk, hogy ezen nagyszerű mozgalom nem volt egyéb, mint egy hatalmas vallásos fuvallat ; nem volt egyéb, mint egy nagy vallásos mozgalom, mely az emberi szivekből kiindulva arra a kérdésre keresett feleletet: „Mit kell tenni, hogy üdvözüljünk ?* Azt is lehetne mondani, hogy a reformáció új életfelfogást vezetett be a világba; tiszta erkölcsi felfogást, mely a puritánizmust szülte. Ellenkezőt állítani : az igazság elferdítése, mely ellen a tények protestálnak. A reformáció a szabadság lehellete volt, mely végig haladt az egész világon és egyetemes megújhodást idézett elő. Azon a napon, melyen vita tárgyává lett az egyház tekintélye, megszületett a modern szabadság. A reformátorok csak félig nyitották ki az ajtót, melyet az utódoknak egészen ki kell nyitni. Ha ők nem is úgy fogták fel a szabadságot, mint ahogy a mi századunk, azért ők a mi atyáink voltak. Majd az ellenvéleményekkel bocsátkozik polémiába a szónok s ilyen kijelentést tesz Meaux-val: „Térj hozzám Krisztus, taníts, prédikálj és tégy csodát én bennem s akkor nincs szükségem az Egyházra !* S a reformáció vissza adta Jézust az egyháznak, az egyház tagjainak. Az emberi lélek egyenes összeköttetésbe jutott Krisztussal s ha őt teljesen befogadja, megszabadul bilincseitől s valóban szabad lesz. Csak az ilyen lélek képes dacolni az emberi tekintélyekkel s életét feláldozni Krisztusért. Ezzel a gondolattal foglalta össze beszédét Paaux. „Egy mindenekért és mindenki egyért.* Majd tovább haladva kimondja, hogy a protestantizmus ezt hirdeti a világnak : „Krisztus mindenekért és mindenki Krisztusért*. S ha ez megvalósulna, úgy az üdvöt megtalálnák az emberek és a lelki egyesség diadalt nyerne e földön. — Folytatása következik. — Tokaji bor-eladás! Saját termésű tokaji boraimat a következő árban árusítom: „Asztali bor“, literje 64 fillér; „Pecsenye bor“, literje 80 fillér; „Szomorodni bor“, literje 1 korona 40 fillér; „Asszú bor“, literje 8-—, 5‘— és 8'— korona. Tally a, Tokaj-Hegy alj a. Homoky György, ref. tanító.
