Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-30 / 5. szám
39. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 5. szám. vallom, az indítást gróf Tisza István beszédéből nyertem. E híres beszédet csak vonatkozásba hozom a kitűzött s már megnevezett tárgyammal. E dolgozatom, bár önmagában egy önálló, bevégzett egész, mégis előkészítés lesz egy másik, ezután közlendő dolgozatra, amiben ismét más szempontokból fogom érinteni nevezett előadást. Ez alkalommal gróf Tisza István beszédének az a fő gondolatja ragadja meg figyelmemet, mely szerint hangoztatja a dogmák vagy bármi más hatalom által le nem nyűgözött, egyedül a bibliából merített egyéni, személyes hitet s ez utón a szabad fejlődést. Hogy az egyéni, személyes hit sértetlensége a dogmáktól, hitvallási cikkelyektől való függetlensége mellett is célszerűségi és bibliai szempontokból bizonyos közösségnek is kell lennie, ez alkalommal ezzel a gondolattal, igazsággal szándékozom foglalkozni. Egyúttal célom az is, hogy dogmatikai gondolkozásunknak új (s talán merész !) szempontok által való mélyítéséhez, szabadabb, gyorsabb fejlődésünkre irányuló közvágyódásunk fokozásához szerény tehetségem szerint hozzájáruljak. Ha a keresztyénségnek nem volna más célja, mint egyes egyedül az, hogy az egyének kezébe adván a bibliát, az egyének üdvéről gondoskodjék, ezen esetben csak annyiban volna szükségünk az egyetemes egyházi szervezetekre, törvényekre és intézményekre, amennyiben az egyház kebelében jelenleg élő s a jövőben élni fogó egyénekről gondoskodjunk. Ám a keresztyén anyaszentegyháznak magasabb (bibliai és ésszerű) szempontokból egyetemleges jelentőségű, világ missziói 8 belterjedelmesen az emberi társadalomra kiható, azt átható, az álladalmi alakulatokat, viszonylatokat illetőleg pedig önvédelmi, külső fenntartási, erő és munkatér elfoglalási, stb. feladatai, állapotai és szükségletei vannak. Izolált egyének bizonytalan tömkelegé szabad és csak véletlenül összetalálkozó hullámzása a közös cél, közös erő eszméjét el nem érhetik, annyival kevésbé valósíthatják meg. Nagybecsű figyelmébe ajánlom gróf Tisza István atyámfiának a következő distinkcióit: „Az egyéni idvesség kérdésénél az egyén lelkiismereti szabadsága, a közérdeknél ellenben egy közös megállapodás, sőt törvényes erejű határozat az egyetlen célra vezető.“ De mi hozza a különböző véleményeket egy közös megállapodásra ? — Folytatása következik. — Eugen. A nagy Az új kormány bemutatkozása alkalmával a főrendiházban a római katholikus főpapság nevében Váro'Sy Gyula érsek, a néppárt nevében ennek vezére, gróf Zichy Nándor, majd a képviselőházban Zhoray Miklós néppárti képviselő szörnyen méltatlankodtak azon, hogy — habár csak ideiglenesen is, ha csak egy két napig is — egy unitárius vallású ember, helyesebben : egy nem római hitü ember töltse be a vallás- és közoktatásügyi tárcát. Maga Várossy érsek is elismerte ugyan, -- hát mit is tehetett volna mást — tehát tudta jól, hogy a törvény nem tiltja ezt, mégis ő is, társai is, az egész klerikális világ jajveszékelt a törvényhozás házában, a lapokban és mindenütt, alkalmas és alkalmatlan időben, az új kormány-elnöknek azon szerintük is egészen törvényes eljárása ellen, hogy nem római katholikus emberre bizta az említett tárcát Úgy tudjuk, hogy a római katholikus vallású főrendek és képviselők is szinte röstellkedtek az érsek úr fölszólalása miatt. Mert nem csak azt tudják és tartják, hogy nekik vallásuk megtartása végett ily heccelődésekre nincs szükségük, hanem nagyon jól tudják azt is, hogy az 1895. évi XLIII. törvénycikk 1 — 3. §§ban sérelem* világosan kimondja, hogy: „Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet és vallást, — és hogy — a polgári- és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független.“ — Tudják a nem hecoelődő római katholikusok, hogy bár a törvény egyáltalán nem akadályozza, hogy protestáns vallású férfi legyen a vallás- és közoktatásügyi miniszter, mégis 1868 óta soha se történt meg, hogy ilyen egyént állítottak volna e polcra, bármilyen alkalmas lett volna is különben ; és azt is tudják jól, és illően méltányolják is, hogy a protestánsok az elmúlt 40 év alatt ezt soha sereimül fel nem említették! Annál inkább kirívó most a klerikálisoknak a törvényben semmi támponttal nem biró tiltakozása. Annak a szellemnek megnyilatkozása ez, amely még a céh-rendszer megszüntetését is fájlalja és visszasírja, mert ítn, ma már protestáns ember is igényelheti magának, hogy ő is tud olyan csizmát csinálni, vagy tud úgy lovat patkolni, mint az a honfitársa, aki római katholikus vallású' Ez a végtelenül önző, magának mindent követelő, más embertársaitól mindent irigyelő, mindenütt basáskodni szerető klerikális szellem adhat csak magyar képviselő szájába ilyen A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Manheim Ármin ezelőtt Altstädter Jakab cipőraktára Alap irtatott 1864-ben. Pápa, Kossuth LajOS-UtCa 10. szám, Alapíttatott 1864-ben. hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehel gyorsan kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipöit és csizmáit.
