Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-13 / 46. szám
46. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 401. oldal. a vezetőség körében némi változás történt: Kónya Gábor utazó-titkári állásáról lemondván, helyét Megyercsy Béla úrral töltötték be ; dr. Fleischer Gyula főtitkár állásáról leköszönvén, utódjává Forgács Gyula péczeli lelkész választatott. E személyi változások nem jelentenek semmi hanyatlást életünkben, mert távozók eddigi buzgó munkásságukhoz híven, szövetségünknek buzgó munkásai lesznek ezután is. — Az ifjúsági keresztyén egyleti ügy terjedt e hazában és már is nagy népszerűséget nyert. De nem hiányoztak az ellenáramlatok, a támadások sem. Különösen egy erdélyi theologiai tanár részéről ért bennünket éles támadás, akivel szemben bölcsen, tudományosan és szeretettel védte meg ügyünket Bilkei Papp István úr. — A genfi központi bizottság több Ízben tanujelét adta irántunk érzett szeretetének. Utazó-titkárunk fizetéséhez szép összeggel járult. Hálával tartozunk neki azért is, hogy ismét lehetővé tette Fermaud Károly urnák körünkben való megjelenését. — Végül üdvözölte elnök urunk Fermaud urat, ki bár teendői Skócziába szólították, szeretetére hallgatva, először hozzánk jött el. — 27 éve volt Fermaud úr először Magyarországon. Ö volt, ki a vetés nagy munkáját elvégezte s most 27 év múlva láthatja, hogy vetését az Isten megáldotta. jFermaud úr megköszönve az üdvözlő szavakat, hosszú beszédet tartott. Felolvasta a philíppibeliekhez írott levél I : 3—6. verseit : „Hálát adok az én Istenemnek minden ti rólatok való emlékezésemben, mindenkor minden én könyörgésemben nagy örömmel könyörögvén, mivelhogy részt vettetek az evangyéliom ügyében az első naptól fogva mind ez ideig ; meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi a Jézus Krisztusnak napjáig.“ Azért választotta e szavakat, mert szereti Magyarországot s hiszi, hogy a munkát Isten be is végzi velünk, ha egyszer elkezdette; csak azt soha el ne feledjük, hogy keresztyén ifjúsági egyesület vagyunk s Krisztus zászlója, az Istennek tetsző élet zászlója alá csoportosulunk! A 4,000.000 magyar ifjú között csak 85 ifjúsági egylet van s ezek tagjai közül körülbelül 100 van itt. De ez ne csüggesszen el! Isten nem a szerint áld meg, hogy hatalmas tömegeket állítottunk-e csata-sorba; Ö azt nézi, minő hűségesek vagyunk iránta. Bár vannak országok, hol a keresztyén ifjúsági egyesületek hatalmasabbak, azért ő mégis tudja és érzi, hogy a keresztyén ifjúsági egyesületek nemzeti szövetség között Magyarországra nagy hivatás vár. Gondoljunk csak hazánk földrajzi fekvésére. Be vagyunk ékelve olyan különböző népek közé, hol ilyen irányú munka egyáltalában nem folyik. Arra vagyunk hivatva, hogy a munkát e népek között mi kezdjük el. Ezután átadta Fermaud úr sok külföldi ifjúsági keresztyén egylet üdvözletét, akik kívánják, hogy az Isten áldó kegyelme legyen velünk s áldja meg az Úr nyomdokain járó magyar ifjúságot. Fermaud úr szavai után megtörtént a megalakúlás, a minisztérium által megerősített alapszabályok elfogadtattak. Megválasztatott a 30 tagú nemzeti bizottság is. Jól eső érzéssel hallottuk a különböző ifjúsági egyletek küldötteinek üdvözletét. Először a somogykiliti falusi ifjúsági egylet vezetője emelkedett szólásra. Ecsetelte a különböző érzelmeket, melyek az egylet tagjaiban a meghívó megkapásakor támadtak. „Mert az a szó olyan magas helyről jött, hogy nem tudtuk elképzelni, hogyan adjanak nekünk helyet egyszerű falusi népeknek ide fönn Budapesten a nagyok társaságában. E gondolat először félénkké tette a sziveket, de később örültünk a meghívásnak s örömünknek úgy adtunk kifejezést, hogy sokan jöttünk el. Köszönetét mondunk azoknak, kik helyet adnak Magyarország növekedő és leendő népének, mely az anyaszentegyház munkásai közé kivan beállani nem a maga tudásával, hanem engedelmességével, nem a maga talentumával, hanem reménységével és hitével.“ — Mi bennünk pedig új lelkesedés támadt, midőn láthattuk amaz egyszerű, becsületes arcú, hitteljes somogykiliti ifjúságot, amely „reménységével és hitével“ akar az anyaszentegyház munkása lenni. Majd a komáromi-, kézdivásárhelyi-, kispesti-, kisújszállási-, derecskéi-, stb. ifjúsági egyletek üdvözletét hallottuk. Mindegyik üdvözletét hozó szavain átérzett az Istenbe vetett hit, bizó reménység, mely őket ide hozta s mely minden résztvevőben csak erősítette a munka iránti lelkesedést. — Á gyűlés a 164. dicséret eléneklésével végződött. — Folytatása következik. — Levél a szerkesztőhöz* Nagytiszteletü Esperes Úr ! íme, küldök nehány apróságot, melyek ha nem is oly nevezetesek, de ránk nézve elég érdekesek. Az egyházi életben még mindig felszínen mozog Fulliquet professzor úr magyarországi utazása., amelynek bizonyságául küldök egy cikket, melyet a „Semaine Religieuse“ november 5. száma közöl Claparéde Sándor úr tollából: „Még néhány szó Fulliquet úr utazásához“ cim alatt: ^ I ^ r | • j r | a legszívesebben látott olvasmányok: Koszorú, Házi Kincstár, Kálvin Öli pCTpl/t^p János Müvei, Magyar Könyvtár, Olcsó Könyvtár füzetei. — Minden -1- Vu tv^JTVl \*s irodalmi újdonság megjelenése után azonnal kapható: Kis Tivadar--------------------------------------------könyvkereskedésében Pápa, Fő-utca 21. sz. — Könyvjegyzék ingyen.
