Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

44. szám.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

381. oldal.

a középpontja nála az isteni kinyilatkoztatásnak. Következőleg hát Krisztusnak is kell maradnia az egyházi egyesülés éltétő lelkének. Minden kinyilatkoztatás és tan summája az, hogy „a Szentirásból megismerhetjük Jézust és általa visszavezettethetjük magunkat ahhoz az atyához, akiben minden tökéletesség a maga teljességében feltalálható. Igen, ez minden igaz bölcsesség kezdete és vége és ez a bölcsességet elérni és ebben a bölcsességben vándorolni az ember első és utolsó hivatása. Sem angyal, sem ember, sem élő, sem halott ne térítsen el bennünket tőle még csak egy jottányira sem és aki mégis megkisérli, aki valamikép mégis elvesz ebből az igaz bölcsességből, avagy hozzátesz valamit, az valóban felelősségre vonható Isten és agyülekezet itélőszéke előtt. Mindazokat, akik a Krisztusban való Isteni méltóságot elmellőzni, megkisebbiteni, avagy elhomályosítani akarnák, aáoktól ép úgy irtózzunk, mint a szentségtörőktől. Az Űr alkotá a prédikátor hivatalát, hogy ez az evangéliomot hirdesse a hitben való egyesülésre, ami annyit tesz, Isten fiának igaz megismerése. Ezáltal azonban ő az egyház egységét belehelyezte az igaz tanban való egyetértésbe, amely bennünket a hithez, Krisztushoz és az igazságnak való engedelmességhez vezérel. Ezt erősíti az apostol is, amidőn azt kéri, hogy Isten tanítsa meg egyetérteni a Krisztus szellemében a római keresztyéneket, hogy ezek egy szivvel-lélekkel Istent imádhassák.“

Eme Krisztusi szellemben keresi és találja meg Kálvin az egységet. Isten országa magasabban áll

előtte, mint az egyház. Öntudatosan, következetesen és vas kitartással kisérti meg keresztül vinni a reformáció alapelvét. Az egyik, avagy másik egyházi felfogásnak csak egy másik, habár új felfogást szembeállítani, ez nem elégíti ki őt. Ő messze felülemelkedik egyházon, egyházi formán, egyházpolitikán messze, messze felül, egész a megdicsőülés magaslatáig, ahol egyedül Jézust látja. Jézust felvenni, ez az evangéliomi hit, az ő zászlója alá szegődni, ez az írás szelleme szdrint való út az egyesülés felé. Aki kész vele együtt erre az útra lépni, annak ő testvérkezet nyújt. És ha előbb-utóbb ezen az utón is különbségek állnak elő tehetségben, hivatalban és arra való erőben, mit árt ez, hiszen mindvégig megmarad az egy lélek, az egy Isten, az egy Úr, aki ott él és uralkodik mindenekben és ennélfogva megmarad az egyetlen fundamentum, amelyen kívül más nem létezhetik, t. i. az Úr Jézus Krisztus. (I. Kor. 124_ö, 3n.) És Krisztusban „tette le a mennyei Atya a tudomány és bölcsesség minden kincsét“.

A hitnek eme magaslatára akart bennünket Kálvin elvezetni, de sajnos, nem vezethetett el. Miért nem? Mivel az akkori protestánsok egyoldalúak, szükkeblüek és rövidlátók voltak talán? Igen. Mivel az ilyen egyesülésre akkor még nem jött el talán az idő? Igen. De azért is — és ezt nem szabad elhallgatnunk — mivel a reformáció továbbfejlődésére szerencsétlenség lett volna, ha az egyesülés Kálvin föltételeinek alapján és korának felfogásához mérten ment volna végbe.

— Folytatása következik. —

Vegyes közlemények*

Reformációi emlékünnep. A pápai ref. hittanhallgatók önképzőköre 1910. évi október hó 31.-én a főiskola tornatermében reformációi emlékünnepet rendez. — Kezdete délelőtt fél 10 órakor. — Műsor: 1. Közének. — 2. Megnyitó beszéd. Tartja Csizmadia Lajos tanár-elnök. —■ 3. Reformáció emlékünnepére. Zombori Andortól. Szavalja Benedek József IV. éves papn. — 4. Rossin: „Áldások Istene . . .“ Énekli a főisk. énekkar Gáty István főisk. ének- és zenetanár vezetése mellett. — 5. Felolvasás. Tartja Ambrus György főisk. szenior. — 6. Krisztus mindenütt. Kozma Andortól. Szavalja Kovács József Ili. é. pn. — 7. Erős várunk nékünk az Isten. Énekli a főisk. énekkar.

A pápai ref. leánynevelö-intézet 1910 október 31.-én d. e. 9 órakor tartja reformációi emlékünnepét a következő műsorral: 1. XXVIII. zsoltár. Éneklik az összes növendékek, harmóniumon kiséri Krausz Adrienne

III. éves kép. növ. — 2. Hiszek egy . . . Szabolcska Mihálytól. Szavalja Stricker Etelka IV. polg. o. t. —

3. Ünnepi beszéd. Tartja Kis József esperes, intézeti vallástanár. — 4. A gyülekezetben. Tompa Mihálytól. Szavalja Bódis Zsófi III. é. kép. n. — 5. CIV. zsoltár.

Konferencia és közgyűlés. A „Magyar Evangéliumi Nőegyesületek Nemzeti Szövelsége“ f. évi október hó 30, 31 és november 1-én tartja a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület evangelizáló termében (Budapest X., Tisztviselőtelep, Családi-u. 8—10. sz.) konferenciáját és közgyűlését, melynek programmja a következő: Október 30-án. I. D. e. 10 órakor megnyitó összejövetel és diakonisszaavatás. — II. D. u. J/24 órakor vasárnapi iskolai tanítás. — III. D. u. 6 órakor istentisztelet az evangelizáló teremben; prédikál Sörös Béla losonci ref. lelkész. Október 31-én. I. D. e. 10 órakor konferencia, melyen ének, ima, elnöki megnyitó és rövid beszédek lesznek. — II. D. u. 1/24 órakor az evangéliomi nőegyesületek küldöttei varróórára gyülekeznek a Lorántffy Zsuzsánna Egyesület diakonissza-otthonában (X. Család-u. 8.) — III. D. u. 6 órakor teaestély az evangelizáló teremben, mely alkalommal beszédet tartanak Fermaud Károly az ifj. kér. egyesületek világbizottságának főtitkára, Takaró Géza budapest-kőbányai ref. h.-lelkész és Losonczy Géza a ref. theol. akadémiai Önképzőkör elnöke. November 1-én. D. e. 10 órakor közgyűlés.