Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

44. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 379. oldal. ad támadásának okáról, azon alaphangot változtatja, hogy Mátyás uralma alatt s Ferdinándnak kormány­zása óta folytonosan a bécsi béke megrontásán munkál az udvar. Ebben pedig a legtöbb mozgató ok — a klérus. Ha a Querela panaszait végig olvassuk, mindenütt ki­­érzik, hogy az ellenreformációval előidézett eredmények • állanak az iró szemei előtt. A nemzet szabadságának és a vallásnak sérelme egyaránt abból származik, hogy a r. katholikusok — egyházuk erősítéséért — rontják hazájuk épségét. Bethlennek Rákóczihoz intézett levelé­ben is a vallási indok emelkedik ki a politikai felett, hábár a kettő együtt van is említve, midőn így szól : „mikoron a magyar nemzetnek nyomorult sorsán gondol­koznám, igaz religiónknak láb alá tapodtatására való gonosz intentumokat, mikoron sok felől igen bizonyo­san hallanék, igazán mondom, hogy meggyőzött sok­képen nemzetemhez való igaz affectusom az nagy isten­nek igaz tiszteletéhez való zelusom, és magamban el­végeztem, hogy az Isten tisztessége mellett nemzetünk­nek szabadságáért kitámadják“. A „kitámadásnak“ nem voltak olyan sérelmek az okai, mint a Bocskayénak, de azért azoknál mégis mélyebbre hatottak. Bocskay támadását a szinte egy századon át folyton tartó elnézés és részben törvényházásilag való megegyezés folytán keletkezett sérelmek és a protes­tánsok törvényileg ugyan el nem ismert, de mintegy szokásjoggá tömörült igényeinek megtámadása idézte elő. Addig itten egy csak az imént fegyverrel kivívott, diplomatikus szerződésbe foglalt, az örökös tartomá­nyok által biztosított s az uralkodók által esküvel meg­erősített állami jogrendnek felforgatása, végveszéllyel fenyegetése, oka a felkelésnek. Minthogy a protestánsok és katholikusok között még jobban kiélesedett volt az ellentét, mint korábban és mivel a római egyház azóta jelentékenyen gyarapodott: Bethl en fellépése már nem viseli magán azt az általános nemzeti vonást, mint a Bocskayé. De annál határozottab­ban meglátszik rajta a protestáns vallási jellemvonás és ezért Bethlen talán még mélyebben belevágott a nemzeti politikába, mint nagy elődje. Az ő éles politikai látása észrevette, hogy európai, sőt világtörténeti ese­mények nyitányát jelenti a braunaui kápolnának le­rontásánál kezdődött háború, amely nemcsak a protes­­tántizmusnak, hanem egyúttal az állémpolitikának jövő sorsát is hivatva van megpecsételni az összes érdekelt országokban. A vallásszabadság megvédése az alkot­mánynak megvédését, annak bukása pedig ennek vesz­tét fogja maga után vonni. Úgy látszik, hogy jól ismerte Ferdinándot is és tudta, hogy mit várhat Magyar­­ország az ő diadalától. Bethlen támadását, ha a hazai vallási és alkormányos sérelmek nem indokolták volna is, igazolták az ese­mények, melyek Ferdinánd győzelmeit követték. Minden­esetre a világtörténelembe is belevág és fontos nyomot hagy az ő három felkelése, mert míg a harminc-éves háborúnak ezen szakaszában a császár mindenütt diadal­maskodik ; mikor a liga serege Csehországot, majd Tilly és Wallestein a német fejedelemségeket és Dániát le­verik ; mikor a császár minden ellenségein diadalmas­kodva, a felséglevelet kettévágja, a cseh protestáns fő­nemességet vérpadra és börtönbe juttatva, a vagyon­­kobzásokat végrehajtva s az alkotmányt megsemmisítve, ezen ország államiságát tönkre teszi ; mikor a német birodalmi viszonyokat felforgatja, az egyházi javak visszaállításának kérdésében önhatalmúlag dönt és a reformátusokat a vallásbékéből kizárja : egész Európá­ban egyedül csak Bethlen lobogtatta még és pedig sikerrel lobogtatta fennen a politikai s vallásszabadság zászlaját.“ — Folytatása következik. — Kálvin, az unió híve. Irta: Witz-Oberlin C. A. Dr., egyházi kormánytanácsos Wien. — Fordította: Kállay Kálmán Pozsony. — Folytatás. — Utalunk továbbá a predestinatio tanára. Schweitzer Sándor és utánna a legtöbben ebben látják Kálvin centrális dogmáját. De ennek maga Kálvin mond ellent. Még pedig magatartásával. Sohasem tolta ezt a tant előtérbe. Sőt még „Institutio“-jában is csak a harmadik könyv befejezésében tárgyalja. Ifj. Stern Lipot Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divat­cikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás! Még kevésbbé követeli ezt, mind az üdvözülés ok­vetlen föltételét. Sehol sem látjuk azt, hogy talán azokban az egyházakban, amelyekre ő befolyást gya­korolt, mint Angol-, Cseh-, Lengyel-, Francia- és Németországban, vagy Svájcban a predestinatio tanát rájuk erőszabolta volna, avagy velük való közösséget

Next

/
Thumbnails
Contents