Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-23 / 43. szám
370. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. A római katholikus egyháznak van most egy olyan pápája, aki feje tetejére állítja az egész taktikájukat. Eddig az volt a taktika, hogy különösen a német reformátorokat, köztük Luthert is támadták, így például Danifle és Jansen. Újabban azonban akadtak olyanok, akik Kálvint támadják, mint Kamschulte. Most azután a világ elé állítja a pápa az ő enciklikáját, egy támadást, amely úgy akarja feltüntetni a reformációnak hatalmas és az egész világtörténelemre átalakító befolyást gyakorolt múltját, mint hogyha az a tisztátalanság, a bűn, az önző személyi érdekek munkája volna. Ha ez igaz lenne, kétségbe kellene esnünk, mert elhitetné velünk, hogy a világ nem örökké való Isten erejének, hanem az erkölcstelenségnek, a bűnnek, a véletlenségnek az eredménye. Mi, akik az Istennek vezérlő erejében hiszünk és bízunk, tiltakozunk ez ellen, hogy az egyház egész történelmét és az emberiség egész múltját ilyen, a keresztyén lélek felfogásával merően ellenkező világításba helyezzék. Azt mondják a római katholikusok, hogy mi, ha Kálvint, Luthert és Zwinglit akarjuk követni, csak akkor tehetjük ezt, ha azok minden tekintetben kifogástalan emberek, szinte szentek, ha nevükhöz és emlékezetükhöz a legkisebb hibának, vagy bűnnek az emlékezete sem tapad. De hogyha ezzel szemben azt mondjuk mi a római katholikusoknak, hogy nézzétek meg a ti papjaitokat, vagy akár pápáitokat, micsoda borzalmas dolgokat követtek el, azt felelik vissza : igaz, hogy voltak közöttünk gonosz emberek, de a mi egyházunkat nem az emberek, hanem az Isten alkotta! S éppen ez mutatja egyházunk fensőbbségét, hogy a gonoszság, a bűn dacára is a mi egyházunk diadalmasan fennmaradt. Micsoda igazság az, amely egyfelől a bűnből fensőbbséget csinál, másfelől egész múltúnknak, erényeinknek alapjáéi a hibát, a bűnt jelöli meg. Ez ellen minden történelmi érzékkel biró embernek tiltakoznia kell és nem tűrheti, hogy ilyen alapon abszurd állításokat és támadásokat intézzenek egyházunk és reformátoraink ellen. Ezt az alkalmat fel kell használnunk arra, hogy közelebb jussunk ismét a nép szivéhez, éppen oly közel, mint a reformáció korában. Világosítsuk fel a népet minden eddiginél hatalmasabban és erélyesebben, hogy mennyivel magasztosabb a mi felfogásunk, a mi hitünk Istenről, az Isten munkájáról a földön, a mi hitvallásunk, a mi egész életcélunk, a mi egész jövendőnk. Mutassunk rá arra, hogy minő reformációt idézett elő a római katholikus egyház s minő hatalmas ezzel szemben a mi reformációnk. Mutassunk rá arra, hogyha mi a római katholikus egyházzal bizonyos tereken, bizonyos társadalmi kérdések terén küzdünk is, így a hitetlenség ellen, a vallási közöny ellen, mégis közöttünk és a római katholikus egyház között — nem a mi hibánkból — nagy örvény tátong és hogy azoknak a vezérei minket sohasem fognak szeretni. Gyűlöletük csak nő irántunk és azok iránt, akiket mi tisztelünk. Nagy örömömre szolgál, hogy Magyarországon is emelkedtek erős hangok ez ellen az enciklika ellen! Végtelen nagy örömmel értesültem a lapokból gróf Tisza István hatalmas nagy beszédjéről! Örömmel látom, hogy ilyetén módon Németországnak, Svájcnak, Franciaországnak a mozgalmához csatlakozik Magyarország mozgalma is. Meg kell Rómának hallania, hogy mi készek vagyunk őseink emlékét védelmezni és ha őket támadják meg, mi is sértetteknek érezzük magunkat! . . . “ Fulliquet úr beszédét annak elhangzása után is szinte szűnni nem akaró helyeslés kisérte. A mértékletességi mozgalmat Kájel Endre ismertette nagy előszeretettel. Hozzá szólt a nagyjelentőségű ügyhöz Fulliquet genfi lelkész úr is. „ . . . úgy látszik — mondotta —, hogy ezt a kérdést bolygatni Magyarországon is kényes egy kissé . . .“ Bevallja, hogy theologus korában még ő maga is gúnyolódott e kérdés felett s csak pap korában látta be e propaganda rendkívüli fontosságát. Erre vonatkozólag csak néhány példát hoz fel a gyakorlati életből. Vegyük fel — mondja —, hogy gyülekezetünkben van egy iszákos is. Mit csinálunk akkor? Úgy szólván semmit se lehet tenni. Ő is így volt lyoni lelkész korában. Mert annak az iszákosnak az egyszerű beszéd semmit sem használ. Még orvosi tanács sem. Csak egyetlen egy dolog segíthet: az evangéliom és az imádkozás ereje, mely oda férkőzik annak a sülyedő embernek a leikéhez. Ezt pedig csak az viheti hozzá, aki maga is megtartóztatja magát, meghozza azt az áldozatot, hogy nem iszik. S hogy az ily irányú mozgalomnak mily üdvös eredményei vannak, arra nézve hatalmas példa a „Kék Kereszt“ című mozgalom és annak sikerei. Emez eredményeket több csoportra oszthatjuk Fulliquet szerint. így példáúl megszüntetjük azt a vádat, amely azt hányja a szemünkre, hogy az evangéliom tehetetlen a társadalmi bajokkal szemben, mert mi ekkor mindig rámutathatunk azokra, akiket az evangéliom által mentettünk meg a pusztulástól. Nyerhetünk lelkeket a római katholikusok táborából is, mert ott csak imák mormolását rendelik a bűnös Régner Pál templom- és díszfestő Pápa. Templomok festéséről számos elismerő levél! — Több kiállításon kitüntetve! Több pápai templom restaurátora! — Elvállal szobák, termek művészi festését! Alapíttatott I87I-ben. — Cím- és betűfestészet! — Modern kivitel! — Szolid árak ! — Alapíttatott Í87í-ben.
